Főoldal / Szalézi világ / Libanon – Apokalipszis Bejrútban. Egy szemtanú beszámolója
Libanon – Apokalipszis Bejrútban. Egy szemtanú beszámolója
2020-08-06 Csütörtök | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Ázsia •
Libanon, amely már régóta szenved egy rendkívül súlyos társadalmi-politikai és gazdasági-pénzügyi válságtól, amelyet később a Covid-19 világjárvány tovább súlyosbított, óriási katasztrófát szenvedett augusztus 4-én, kedden: felrobbant több mint 2500 tonna ammónium-nitrát, amit óvatlanul tároltak egy raktárban Bejrút kikötőjében, miután valamikor lefoglalták egy hajóról.
A szaléziaknál, akik az országban két művel vannak jelen - Al Fidar a tengerparton és az El Housson, egy dombon az ország belsejében - mindkettő Bejrúttól harminc kilométerre fekszik - nincsenek áldozatok, és nem szenvedtek közvetlen károkat, de együtt szenvednek a helyiekkel egy újabb katasztrófa miatt, amely a helyi lakosságot sújtja és érinti.
A bejrúti robbanásnak legalább 137 haláltos áldozata és mintegy 5000 sebesültje van. A sokkhullám 10 km-nél nagyobb sugárban terjedt el, megsemmisítve vagy súlyosan károsítva a kórházakat, az istentiszteleti helyeket, a középületeket és a magánlakásokat, valamint a kikötőben veszteglő vagy horgonyzó hajókat. A becslések szerint körülbelül 300 000 ember vesztette el otthonát, és az anyagi károkat dollárbilliókra becsülik.
Don Bosco egyik fia, aki a cédrusok földjén munkálkodik, így számol be a helyzetről: „Bár eddig a szaléziak és az ismerőseik között sem voltak áldozatok, többé-kevésbé súlyos károk keletkeztek sok lakóházban, amelyben élnek. Dany El-Hayek atya, libanoni rendtárasunk otthona súlyos károkat szenvedett, de szerencsére a szülei a hegyekben tartózkodtak. A Bejrútban élő szíriai és iraki menekültek, akiknek gondját viseljük, nemcsak arról számolnak be, hogy az otthonaikban anyagi kár keletkezett, hanem a pszichológiai sokkról is, amit ők és gyermekeik elszenvedtek. Azért hagyták el országukat, hogy elkerüljék a háborút, de ma egy válságban lévő országban élnek és nagyon súlyos nehézségekkel kell szembesülniük. ”
Valójában Libanon ma még a saját állampolgárainak ellátásáért is küzd, és most hirtelen azzal találta magát szemben, hogy a polgárháborút követő 30 éves lassú és fárasztó újjáépítés után a főváros ismét romokban áll. Az ország polgári és vallási vezetői felhívást intéztek az egész világ felé. „Libanon megérdemli, hogy testvérei és barátai mellé álljanak és hozzásegítsék fővárosának helyreállításához egy gyors pénzalap felállításával” - mondta Libanon maronita pátriárkája, Bechara Boutros Rai egyik nyilatkozatában.
Az amúgy is súlyos válság most már teljesen tarthatatlan, következményei kiszámíthatatlanok, sőt, rosszabbra is lehet számítani.
Ebben a helyzetben a szaléziak megpróbálják felkínálni a reményt és egy felhívást intéztek a nemzetközi szolidaritásra: „Ha sokan közülük a kétségbeesés és harag kiáltását hallatják túl sok politikus és állami tisztviselő, köztük a bejrúti kikötői hatóságok tudatlanságáért, akiknek a felelősséget tulajdonítják katasztrófáért, mi a remény kiáltását hallatjuk, elsősorban a leleményes és vállalkozó fiatal libanoni fiatalokért. Közel vagyunk hozzájuk, és aggódunk a jövőjük miatt. Segítséget kérünk nekik, valamint a szíriai és iraki menekülteknek, akiknek gondját viseljük. "
ANS-Bejrút/Szaléziak.HU
