Főoldal / Szalézi világ / Megtestesült a mi üdvözülésünkért
Ebben az adventi időszakban a missziós főtanácsos, Alfred Maravilla atya missziós elmélkedése a hónap 11. napján egy összetett, de alapvető témával foglalkozik: az üdvösséggel.
Az Apostoli Hitvallás, amelyet minden vasárnap elmondunk, sajátos módon hangzik fel karácsony közeledtével: „Értünk, a mi üdvösségünkért… született Szűz Máriától”. A teremtés óta Isten párbeszédet kezdett az emberiséggel az üdvösségről, mert Isten azt akarja, hogy mindenki üdvözüljön. Mi azonban örökösei vagyunk az eredendő bűnnek és minden következményének, és saját bűneink által eltávolodunk Istentől.
Az üdvösség nem önmagunk fejlesztéséről, nem a teljes önmegvalósításról, nem a jólétről, sem a gazdasági jólétről, sem a népek békés együttéléséről szól. Az üdvösség teljes egyesülés a Szentháromsággal, amelynek neve és arca van: Jézus Krisztus, a mi Megváltónk. Az Ő megtestesülésébe, születésébe, tanításaiba, halálába és feltámadásába vetett hittel kezdődik. Mint „az egyetlen közvetítő Isten és az emberiség között” (1Tm 2,5-6), Jézus nemcsak az Istennel való találkozás útját mutatja meg nekünk. Ő az Út, aki teljesen helyreállítja barátságunkat Istennel. De ezzel még nincs vége.
Az üdvösség egy élő kapcsolat Istennel, amely hitben születik, konkrétan kifejeződik a keresztségben, a kegyelemre épül, a remény által fenntartott, a szeretet cselekedetei által fejlődik egész életünkben, és a dicsőségben hozza meg gyümölcsét. Ez Isten új teremtése. Jézus Krisztus meggyógyította a bűnből fakadó törést, és bevezetett minket az Isten hasonlatossága bennünk való teljes megújulásának folyamatába. Jézus által meggyógyul és megújul kapcsolatunk Istennel, másokkal és a teremtett világgal.
Biztosak vagyunk abban, hogy Isten üdvösségünket akarja, hogy kegyelmével hűségesen megsegít bennünket. Valójában az Isten és a felebarát iránti szeretetünk minden cselekedetét teljes mértékben Isten kegyelme ihleti és támogatja. Üdvösségünk valójában mindig Isten kezdeményezése. Nem szolgáltuk meg és nem érdemeltük ki. Isten cselekszik először, és arra indítja a szívünket, hogy válaszoljunk neki, de szabadon elfogadhatjuk vagy elutasíthatjuk a meghívását.
Az üdvösség ajándéka, akárcsak az emberi barátság, magában foglalja a hosszú távú, szeretetre vonatkozó döntések sorozatát, hogy az elkötelezett kapcsolat növekedjen. Bár most már hiszünk Jézusban, továbbra is szabad akarattal rendelkezünk, így ismét elfordulhatunk Istentől. Életünk minden egyes napján olyan döntéseket hozunk, amelyek közelebb vagy távolabb vezetnek minket Istentől. Ez egy egész életen át tartó folyamat, amelyhez a mi együttműködésünkre van szükség, hogy újra úgy élhessünk és szeressünk, ahogy Jézus élt és szeretett. Ez a szüntelen folyamat csak a mennyben találja meg beteljesedését, ahol az örök életet Istennel való tökéletes közösségben élvezhetjük.
Jelenlegi társadalmunk nehezen fogadja el keresztény hitünket, amely azt hirdeti, hogy Jézus Krisztus az egyedüli közvetítője és útja az üdvösségnek (ApCsel 4,12) az egész emberi személy és az egész emberiség számára. Jézus valóban jelen van számunkra az ő testében, amely az Egyház, amelybe a keresztség ajtaján keresztül lépünk be (LG, 14). Így az Egyház szükséges eszköz, amelyen keresztül elnyerjük a Jézus Krisztus által hozott üdvösséget.
Isten üdvözítő ajándékának tökéletlen megértése gyakran megkérdőjelezi bennünk az üdvösséget: mi lesz azokkal, akik soha nem hallottak sem Jézus Krisztusról, sem az evangéliumról, sem az egyházról? Bármi is jó és igaz a kultúrákban, a népekben, a tudományban, a technológiában és a mozgalmakban, az „az Ige magva” (AG, 11), „az Igazság azon sugarának a visszatükröződése, amely mindent megvilágosít” (NA, 2). Isten tehát az ő szeretetében és irgalmában elérhetővé teszi kegyelmét azok számára, akiknek önhibájukon kívül soha nem volt lehetőségük sem Jézus Krisztust, sem Egyházát megismerni, mégis őszintén keresik Istent, és mindennapi életükben igyekeznek Isten akaratát teljesíteni, ahogyan azt a lelkiismeret diktálásán keresztül megismerik (LG, 16). A Szentlélek lehetőséget ad nekik, hogy „Isten által ismert módon” (GS, 22; AG, 17) kapcsolatba kerüljenek Krisztus húsvéti misztériumával, és üdvözüljenek a Megváltó által, akit nem ismernek, de aki ugyanúgy szereti őket. Ezzel szemben ez a lehetőség, valamint az irántuk érzett tiszteletünk és megbecsülésünk nem akadályozhatja Jézus Krisztus személyének megismeréséhez való jogukat, és nem mentesíthet bennünket küldetésünktől, hogy megosszuk velük a szeretet és az igazságosság evangéliumi üzenetét.
Mi, akik megkaptuk az üdvösség ajándékát, tele vagyunk hálával. Ezt fejezi ki Jézus és népe iránti szenvedélyünk. Magunkévá tesszük Jézus tekintetét, amely lángol a szeretettől, amely átöleli egész népét, és elküld bennünket, hogy közel legyünk az emberek életéhez. Szívünket és életünket az evangélium öröme tölti el, hogy hirdessük Urunk Jézus Krisztus örömhírét (EG, 1, 264, 268).
Elmélkedésre és megosztásra
- Törekszem-e arra, hogy naponta növekedjek Isten barátságában?
- Hogyan élem meg küldetésünket, hogy megosszam az evangélium üzenetét?
ANS – Róma/Szaléziak.HU
