MINT DON BOSCO - MENTSÜK MEG AZ EMBERISÉGET 1 - Mentsük meg a CSODÁT
2026-01-21 Ma | #Aktuális
nevelés • elmélkedés •
Csak kétféleképpen lehet élni. Az egyik az, hogy azt gondoljuk, semmi sem csoda, a másik az, hogy azt gondoljuk, hogy minden csoda. (Albert Einstein)
Sára ajándéka
Az iskola bejáratánál egy nagy csoport anyuka várakozott a gyermekeikre. Természetesen a gyerekek voltak a beszélgetés témája.
„A kislányom hihetetlenül jól rajzol!” – mondta az egyik. „Képzeljék, az én Fabio-m sakkban legyőzi az apját” – folytatta egy másik. „Az én kislányom sokkal jobban megtanult számítógépezni, mint én!”
Úgy tűnt, mindannyiuknak kivételes gyermek van.
Csak egy anyuka maradt csendben. Mindannyian kissé kíváncsi tekintettel néztek rá.
Azt mondta: „Az én Sárám egy dolgot tud: rácsodálkozni. Minden előtt mosolyogva, kitárt karokkal azt mondja: „Anya, de szép!”
Négy mozdulat
Azok a gyerekek, akik mindent tudnak a számítógépekről, de semmit sem tudnak a költészet szépségéről, ijesztőek. Kiábrándult, száraz gyerekek, belső rezgések nélkül.
Szegény gyerekek. Nem ismerik a felkiáltójelet, nem tudják, mi az a rácsodálkozás.
Az egyik legnagyobb német író, Wolfgang Goethe egyszer bizalmasan kijelentette: „Azért létezem, hogy csodálkozzak!”
Egy nagyszerű program, amelyet sürgősen újra kell indítani még ma. Aki elveszíti a csodálkozás képességét, az egy kincset veszít el.
A csodálat finomít, kedvesebbé tesz. A csillagok az utazóknak útmutatók, a diákoknak problémák, és a költőknek aranycseppek.
A csodálat a szerelembe esés egyik formája. Akiket lenyűgöznek a virágok, azok nem tapossák el őket, nem szedik le maguknak, hanem hagyják, hogy szabadon és szépen növekedjenek a réteken.
A csodálat véd a ragadozó és agresszív mentalitás ellen, amely elfeledteti velünk, hogy csak egyetlen Földünk van, nincs helyette másik.
A csodálat megnyitja az imádság kapuját. A misztikusok azt mondják, hogy egy bizonyos ponton a csodálkozás térdre borul, hogy dicsérje Azt, aki mindenhol otthagyta az ujjlenyomatait.
Ez a nagyon rövid keleti mese nemcsak szép, de mindenekelőtt igaz is: „Egyszer a veréb azt mondta a mandulafának: »Mesélj nekem Istenről!« És a mandulafa virágba borult!”
Röviden, a csodálkozás alapvető érték az emberré válásunkhoz. Mit tegyünk hát? Négy lépést javasolunk.
Törjük össze a dobozokat! A lift egy doboz, az autó egy doboz, a telefon, a tablet, az okostelefon egy doboz. Ha meg akarjuk őrizni a csodálkozás képességét, akkor amennyire csak tudjuk, át kell törnünk ezeket a dobozokat, hogy láthassuk a világ színeit és élvezhessük az ég kékjét.
Gyönyörködtessük a szemünket. A teremtés által kínált menü valóban kimeríthetetlen. Néhány gyors ízelítő.
Egy görögdinnye magja képes kivonni a földből a saját súlyának kétszázezerszeresét! Egy pók által szőtt fonal ezernégyszázszor vékonyabb, mint egy emberi hajszál. Egy marék friss hó félmillió kristályt tartalmaz, amelyek mindegyike különbözik a másiktól. Semmi sem lenne könnyebb, mint folytatni és arra a következtetésre jutni, hogy a világegyetem a meglepetések legnagyobb tárháza.
Szabaduljunk meg a „felmérő (geometrikus) komplexustól”. Ez a komplexus például azoknál jelentkezik, akik egy kirakat előtt soha nem mondják: „ Nézd, milyen szép! ”, hanem mindig azt, hogy „Vajon mennyibe kerül?”
Azok számára, akik ezzel a komplexussal küzdenek, csak a geometrikus létezik, a lenyűgöző nem. Itt is olyan hibáról van szó, ami piros lapot érdemel. Hát nem lenyűgöző a szellőrózsák bársonyos tapintása? És a fekete rigó a fehér havon? És a levegő, amely a pacsirta torkában rezeg, és dallá válik? És a halak ugrándozása, a tengeri csillagok szimmetriája, a mókus farka, a macskaszemek mögötti titokzatosság? Nem, a csodák nem hiányoznak, hanem a mi csodálkozásunk hiányzik.
A nagy zseni, Albert Einstein így vélekedett: „Kétféle módon lehet élni az életet: az egyikben semmi sem tűnik csodának, a másikban pedig minden az!”
Minden csoda. Ez a mi választásunk, mert egy olyan társadalom, amelyben már nem gyönyörködhetünk egy fában, mert "szép", az a farkasok társadalma. Ez a mi választásunk, mert a lehető legkésőbb akarunk meghalni!
NE HAGYD!
Néha egy egyszerű részletnek is nagyon súlyos következményei lehetnek. Amikor Isten mozgásba hozta a Földet, hogy a Nap körül forogjon, egyúttal saját tengelye körül is forgásba hozta, mint egy pörgettyűt. Így teremtette meg az éveket, a nappalokat és az éjszakákat.
Minden, ami a Földön született, alkalmazkodott az ébrenlét és a pihenés ritmusához. Egy olyan egyszerű részlet segítségével, mint a bolygó saját tengelye körüli forgása, megteremtette a naplementéket.
Meg kellett azonban törni a felkelő és lenyugvó nap egyhangúságát, a nappalok és éjszakák hosszát. A napnak át kellett haladnia a trópusok között, hogy felmelegítse és felébressze a természetet északról délre és délről északra, ahogyan azt már keletről nyugatra tette.
Istennek elég volt csak egy kicsit megdönteni a tengelyjét. Csak egy kicsit. Annyira, hogy ne forogjon sem a hegyével, sem az oldalával, hanem csak kissé megdöntve. Amikor a nap azon az oldalon volt, a csípőjét mutatta neki, és amikor a másik oldalon volt, a lapockáját érintette meg. Így jött el a tavasz és az ősz, ahogy a tél és a nyár is. És sok fa megtanulta, hogyan kell magától felöltözni és levetkőzni.
Csak azzal, hogy kissé, csak kissé megdöntötte bolygónk tengelyét, megszülettek az évszakok és ritmusuk: ott volt a diákfesztivál, és benépesültek a tengerparti strandok. Északon hó borította a fenyőfákat, délen pedig ezüstpapír díszelgett a karácsonyfákon.
A bölcsesség abban nyilvánul meg, hogy apró gesztusokkal csodálatra méltó dolgokat tudunk véghezvinni. Isten bölcs. Legalábbis azok számára, akik ezt el akarják ismerni. A bolondok, bármennyire is nézik, soha semmit sem fognak látni. Panaszkodnak a téli hidegre és a nyári melegre.
Ha Isten megengedné nekik, újra kiegyenesítenék a Föld tengelyét.
„Ne, Uram, Istenem! Kérlek, ne engedd nekik!”
Pino Pellegrino
bollettinosalesiano.it/Szaléziak.HU
