Főoldal / Magyar Tartomány / Napról napra Don Boscóval - Furcsa csere
Volt egy Secondo Matta nevű fiatalember, aki béresként dolgozott a környező tanyák egyikén. Ugyanannyi idős volt, mint János. Minden reggel felment a kis dombra, maga után vonszolva gazdája tehenét. Reggelire tarisznyájában mindig egy darab fekete kenyér volt. János viszont mindig egy darab fehér kenyeret majszolt, amiről Margit mama soha nem felejtett el gondoskodni.
Egy szép napon János azt mondta Secondónak:
– Megtennél nekem egy szívességet?
– Nagyon szívesen. – válaszolta a barátja.
– Szeretnéd, hogy kicseréljük a kenyerünket?
– Aztán miért?
– Mert a te kenyered sokkal finomabb, mint az enyém, és jobban szeretem.
Secondo gyermeki egyszerűségében elhitte, hogy János tényleg azt gondolja, hogy az ő kenyere ízletesebb, és, mivel vágyott barátja fehér kenyere után, szívesen ráállt a cserére.
Ettől a naptól kezdve jó két tavaszon át minden reggel, mikor találkoztak a réten, kicserélték a kenyerüket.
Secondo pedig, mikor már felnőtt volt és visszagondolt erre, megértette, hogy mi indította Jánost erre a cserére: az önmegtartóztatás. Az ő fekete kenyere ugyanis nem volt éppen ínyencfalat.
(vö. Memorie Biografiche, I. 89.)
Forrás: Michele Molineris - Napról napra Don Boscóval, Don Bosco Kiadó, 2008
