Főoldal / Magyar Tartomány / Óbuda - Családos tábor Somogydöröcskén
Óbuda - Családos tábor Somogydöröcskén
2022-08-02 Kedd | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
Mihelyt délre kanyarodtunk a Balatontól, hatalmába kerített minket az izgalom, a várakozás, hogy ismét táborlakói lehetünk az Óbudai Szalézi Közösség családi táborának, csakúgy, mint első alkalommal tavaly, a Bükk helység nem kevésbé vadregényes vidékén. Amint begördülünk a somogydöröcskei üdülőtábor kapuján, mintha időutazókká válnánk: ugyanazok a szeretetteljes, mosolygó arcok, meleg üdvözlés, mint tavaly; ugyanaz a békés hangulat és invitáló légkör, mint egy éve Varbócban.
Bár a szervezők szinte percnyi pontossággal beosztják az időt/időnket, az mintha fittyet hányna a fizika törvényeinek: mindenre jut idő, s nincs kapkodás, pedig több mint 100 embert kell egy emberként mozgatni. Igaz, van egy mindenkiben munkálkodó „szervező elv”, a hit, így mindenki pontosan érkezik mindenhová, nem kérdés a mások iránti tisztelet, s azon kapom magam, hogy bár itt semmi sem „kötelező”, mégis mindegyik programon örömmel veszek részt, csakúgy, mint családom minden tagja.
A tábor első napjának délutánján Pali atya vezetésével egy misével (a tábor ideje alatt minden nap részt vehettek misén a táborlakók) köszönhettük meg az Úrnak, hogy ismét együtt lehetünk az Ő nevében. Idén sem maradtak el Emmanuel testvérnek a 12 éves vagy annál idősebb gyermekek számára tartott beszélgetései, amelyek ideje alatt kiürült a „grund”, s így azt birtokukba vehették a kisebbek, kevésbé „komoly” játékaik helyszíneként. A bőséges, házias ízekben gazdag vacsora utáni pilledtségnek a legyűrésére sem maradt több, mint „röpke” másfél óra, ami úgy elszaladt, hogy a vacsoraasztal melletti „spontán” beszélgetésekből szinte fel sem kellett állnunk, s már jöhettek is a felnőttek esti gondolatcseréi hitről, szentekről, a szalézi értékrendhez és Don Bosco szellemiségéhez kötődő gyermeknevelési és életvezetési kérdésekről. Talán ezek a beszélgetések adták a tábor sava-borsát, mivel őszinte megnyilatkozásokból, személyes példákból meríthettünk kölcsönösen erőt, még mélyebb hitet, vagy éppen kaptunk indíttatást, tanácsot, ösztönzést.
Csütörtöki túránk célpontja a szomszédos törökkoppányi szőlőhegyen csendes magányba burkolódzó, meghitt kis erdei kápolna volt, aminek puritán egyszerűségét ellenpontozta a pénteki (július 8-ai) úticélunk: az andocsi Nagyboldogasszony-bazilika, mely évente több alkalommal ad otthont búcsúknak, s évi mintegy tíz búcsújával fontos katolikus búcsújáróhely.
Az ember egész testét átjárta a táborlakók kórusának hangja, s ki tudja: talán Pali atya volt e pénteki napon az első vietnámi származású atya, aki misét celebrált a történelmi falak között!
Nagy népszerűségnek örvendett a balatoni homokos pályán játszott röplabda meccsek forró hangulatát idéző röplabda torna, ahol négy csapat is összemérte az erejét!
Mindamellett viszont a kézügyesség, kreativitás és türelem „csendesebb” bajnokai is „rajthoz” álltak, hogy megküzdjenek a gyertyák öntésének fortélyaival. Hála az ötletek felvezetőinek a kézműves asztaloknál, ahol a gyertyaöntés mellett lehetett gyöngyöt fűzni, s az ékszer-mesterművek (nyakláncok, karkötők, bokaláncok) mellett jó néhány rózsafüzér is „született”. Jó páran (magamat és családomat is beleértve) a tábor csendesebb zugaiban gondosan elhelyezett állomásokon keresztül elmélkedhettek a gyónásról, a hit misztériumáról, avagy saját lelki életük éppen időszerű kérdéseiről az „Ölelés útja” stációit végigjárva.
A péntek délutánhoz hasonlóan a szervezők a szombati napot is a tábori élményeknek szentelték: a sportversenyek (futball, partizán, röplabda) tovább folytatódtak, és lelkes szurkolók biztatása mellett párhuzamosan zajlottak a sportvetélkedők. A szombat délelőtt megszervezett „szentek akadályversenye” nem kevésbé volt érdekes.
Talán a nyári szalézi tábor csúcspontját jelentették a szombat esti „szabadtéri előadások”, amikoris kellő ötletességgel és több esetben elmaradhatatlan rögtönzéseket sem mellőzve, sajátkezűleg készített színpadi kellékekkel kellett Don Bosco különösebbnél-különösebb álmait eljátszani.
Ezek után már csak a közös tábortűz és nyársra tűzött kenyértészta-sütögetés élménye maradt hátra a napból derűs, esti beszélgetések kíséretében.
Az andocsi bazilika elbűvölő, lélekemelő atmoszférája a pénteki nap után a vasárnapi szentmise alkalmával is újra Andocsra vonzotta az aznap sajnos már „sátrat bontó” közösség tagjait, ahol a közben előző este a táborba érkező Andrásfalvy János tartományfőnök atya celebrálta a misét Nyéky Kálmán plébános atyával együtt.
Amikor a ragyogó vasárnap délutáni napfényben hazafelé tartva a halkan duruzsoló motor hangjától elbóbiskoló gyermekeink arcára pillantottam, arra gondoltam, hogy az idei szalézi családi tábornak akár szimbóluma is lehetne az andocsi bazilika Mária szobra: ruhája mindig más és más, de maga a szobor változatlan. Talán így van ez a családi táborokkal is: a helyszín, a résztvevők, az időpontok, programok változnak ugyan, de a szervezőket mindig ugyanaz az elv vezérli: időt, energiát nem kímélve, hosszú és áldozatos munkával megszervezni minden évben egy szeretetteljes, befogadó, a keresztényi hit reménységéből fakadóan derűs és testi-lelki töltekezést jelentő tábort. Hálás köszönet ezért Nekik!
Pónya Zsolt/Szaléziak.HU
