Főoldal / Szalézi világ / Olaszország – 100 évvel ezelőtt leplezték le Don Bosco valdoccói emlékművét
Olaszország – 100 évvel ezelőtt leplezték le Don Bosco valdoccói emlékművét
2020-05-23 Szombat | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Torino Valdocco negyedében 100 évvel ezelőtt, 1920. május 23-án, Segítő Szűz Mária ünnepének előestéjén leplezték le a bazilika előtt álló, Don Boscónak szentelt monumentális szoborcsoportot.
Az emlékmű 11,25 m hosszú, 15,65 m széles és 6,50 m magas, központi csoportjának a „Don Bosco a csibészek között” címet adta Gaetano Cellini szobrászművész.
Ahogy befejeződött Segítő Szűz Mária- bazilika építése, előtte csak egy üres tér volt, ledöngölt föld, nagyon csúnya. Állítólag már Don Bosco azt mondta egyszer, a homlokzatot nézve: „Jól mutatna itt egy emlékmű, Mózessel, amint a sziklára üt, és csoboghatna a víz.”
Az emlékmű gondolata tovább élt, megvalósítását a volt szalézi növendékek egy csoportja terjesztette elő 1911-ben, első nemzetközi kongresszusuk alkalmával. Létrehoztak egy bizottságot a projekthez azzal a gondolattal, hogy a szobrot 1915-ben, Don Bosco születésének századik évfordulóján avatják fel. Pályázatot írtak ki, amelyen részt vettek művészek a világ minden tájáról. A beérkezett pályaműveket 1913-ban nyilvánosan kiállították, erről a Bollettino Salesiano áprilisi száma be is számolt. A pályázatra 59 művész nevezett be 62 tervvel. A zsűri építészekből és előkelőségekből állt. Megállapították, hogy a művészek igyekeztek megérteni és adaptálni Don Bosco alakját, hitét és művének jelentőségét.
A bírák először kiválasztottak öt legjobbnak ítélt művet, majd ezeket ismét mérlegelték, végül a pályázat győztese Gaetano Cellini ravennai szobrászművész pályaműve lett. Már 1915. augusztus 16-án (Don Bosco századik születésnapján) minden készen állt a szobor leleplezésére, de az első világháború kitörése miatt elhalasztották az ünnepélyes átadást 1920 májusáig, noha magát a szobrot már 1916. június 23-án felállították.
A beiktatási ünnepség fenséges volt. Erre az alkalomra a rendezvény szervező i egy színpadi világítási rendszert telepítettek, amely megvilágította az emlékművet, a Segítő Szűz Mária-bazilikát és a szomszédos oratóriumot. Amikor 1920. május 23-án az emlékművet fedő leplet eltávolították, a jelenlévő emberek ezrei élénk, őszinte lelkesedéssel üdvözölték és zúgó tapsviharban törtek ki.
A szilárd gránit talapzaton álló bronz emlékmű egy csonka piramisból és két oldalsó szárnyból áll, amelyek egyfajta oltárt képeznek. A piramis tetején az emlékmű középső alakja Don Boscót ábrázolja, akit négy gyermek vesz körül - a „csibészei”. A Szent viccelődik velük, szeretetteljes arccal néz rájuk és egyiküket magához vonja. Ez a gesztus a nevelést testesíti meg, amely felemeli a gyermekeket.
Don Bosco lábánál egy másik szoborcsoport található. Ez képviseli a hitet, amely megvigasztalja az embert, a címe "Az emberiség a kereszt csókjára hajolva".
Az oldalsó részeken Don Bosco két legnagyobb odaadását ábrázolják: jobb oldalon az "odaadás a Szent Eucharisztia iránt" - egy imádkozó erős munkást jelenít meg, aki előtt egy nő imádkozik, és egy anya kifejezi a keresztény anyaság gyengédségét; bal oldalon "a Segítő Szűz Mária iránti odaadás", ahol egy büszke indián fölajánlja magát a Máriának, a Keresztények Segítségének, akinek két szűz virágot nyújt. A szobor talapzatának oldalain olyan jelenetek vannak ábrázolva, amelyek Don Bosco fiainak fő tevékenységeire utalnak az emlékmű felállítása idején: a szalézi misszionáriusok az olasz migránsok körében, a szalézi szakiskolák és a szalézi mezőgazdasági iskolák. Az emlékmű megjeleníti a szalézi művet, vagyis a Don Bosco által alapított Szalézi Szent Ferenc Társasága útját.
Különlegességként megemlítjük, hogy a pályázaton három magyar is részt vett!
Horvai János (1874-1944) magyar szobrász tervében az „Engedjétek hozzám a gyermekeket” bibliai mondást értelmezte, hiszen „Don Bosco életét és életének minden tevékenységét e gondolat köré építette ”. A Megváltó, aki fogadja a gyermekeket – ez a jelenet, ez a nagy látomás, amely kitölti Don Bosco lelkét.
Kiss György (1852-1919) Don Boscót csendesen ülve, egyik kezében egy könyvvel, a másikban egy tollal ábrázolta, alul az irodalmi oktatást és az ifjúság műszaki-szakmai oktatását képviselő különféle csoportok körül minden ország és a vadon élő népek között nyílt missziókra utaló alakok vannak megjelenítve. Pályaműve a zsűri mérlegelése során a nyolcadik helyen végzett.
Fia, Kiss Károly, aki a négy testvér közül egyedül örökölte apja tehetségét, de sajnos 1915-ben fiatalon elesett, szintén nevezett egy pályaművel. Ő azt a tényt dolgozta ki, hogy „Don Bosco egész életét és tevékenységét a Katolikus Egyházban töltötte” és egy olyan emlékművet tervezett, amely dicsérné a keresztet. Don Bosco a kereszt lábánál ül, a kezében tartja az alapító okleveleket és a kereszt felé fordul. A bázis elülső részében fiatal fiúk láthatók, akik jelképezik Don Bosco szeretetét a fiatalok iránt (Jézus a kicsinyek között), egy másik csoport Don Bosco irgalmasságát képviseli, míg egy harmadik a jótékonyságát.
ANS-Torino/Szaléziak.HU
