Főoldal / Szalézi világ / Olaszország – Bemutatták Vera Grita szalézi munkatárs ügyét
Olaszország – Bemutatták Vera Grita szalézi munkatárs ügyét
2019-12-23 Hétfő | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
boldoggáavatás • megemlékezés • Szalézi Család • szalézi munkatársak •
December 22-én, halálának 50. évfordulóján (1923–1969) Pierluigi Cameroni, a szalézi rend egyetemes posztulátora hivatalosan átadta Calogero Marinónak, Savona-Noli püspökének a Supplex libellus-t Vera Grita szalézi munkatárs életéről, erényeiről, szentségének híréről és jeleiről, és kérte az egyházmegyei eljárás kezdeményezését, boldoggáavatási ügyének megnyitását.
Vera Grita, négy nővér közül a második, Savonában élt és tanult, ahol tanári végzettséget szerzett. 21 éves korában, a várost ért hirtelen légitámadás során (1944) fellökte és letaposta a menekülő tömeg, ami súlyos következményekkel járt rá nézve, és ettől fogva napjain kitörölhetetlen nyomot hagyott a szenvedés. Csendesen, nagyrészt észrevétlenül élte le rövid földi életét, tanítva Liguria peremkerületeiben található iskolákban: Rialto, Erli, Alpicella, Deserto di Varazze, ahol jó természetével és szelídségével kiérdemelte mindenki tiszteletét és szeretetét.
Savonában, a Mária Keresztények Segítsége szalézi plébániatemplomban vett részt a szentmiséken és oda járt gyónni. 1967-ben szalézi munkatárs lett, és hívást érzett, hogy teljes egészében adja át magát az Úrnak, aki rendkívüli módon adta magát neki egy hangon keresztül, amely megszólalt a szívében. A „Hang” a „Szavak” diktálták neki az Élő Tabernákulumok Művét. Mindent leírt lelki igazgatójának, Gabriel Zucconi szalézi atyának és szívének csendjében őrizte e hívás titkát.
Vera Grita teljes életével válaszolt Isten ajándékára, és hősies nagylelkűséggel szentelte magát a diákok oktatásának és nevelésének, segítve a családokat és a gyermekek szükségleteit, tanúságot téve az evangéliumi szegénységről és a keresztényi létről a türelem és az állandóság jegyében.
- december 22-én halt meg 46 éves korában, egy kórházi szobában, ahol életének utolsó hat hónapját töltötte egyre növekedő szenvedések között, egységben a keresztre feszített Jézussal. „Vera lelke - írta Borra szalézi atya, első életrajzírója - üzeneteivel és leveleivel azoknak a karizmatikus lelkeknek a sorába lép, akik arra voltak hívtatva, hogy az Egyházat Isten és az Eucharisztikus Jézus iránti szeretetük lángjával gazdagítsák az isteni Királyság kiterjesztése érdekében.”
ANS – Savona/Szaléziak.HU
