Olaszország – Don Bosco és más szociális tevékenységet folytató szentek 2.
2024-01-18 Csütörtök | #Aktuális
szent • Torino • szociális szolgálat •
Az úgynevezett torinói „szociális szentek” látszólag hétköznapi emberek voltak, de valójában rendkívüliek, mert úgy éltek, hogy önmagukról megfeledkezve Istent és legrászorultabb embertársaikat helyezték előtérbe. Éppen a közös attitűdök és a többé-kevésbé egy időben, ugyanazon a földrajzi területen való közös létezésük miatt sokan közülük közvetlenül ismerték egymást, és együttműködtek - vagy legalábbis az út egy részét együtt tették meg. És éppen ezért sokuknak emléket állítanak relikviákkal és táblákkal a torinói Valdoccóban található Casa Don Bosco Múzeumban is.
Cafasso Szent József az akasztófáig kísérte az elítélteket
- január 15-én született Castelnuovo d Astiban, ugyanabban a városban, ahol Bosco Szent János is született.
Parasztcsaládból származott, szülei mélységes hitüket fiukra is átörökítették, akit 22 évesen szenteltek pappá. Négy hónappal később belépett a torinói Convitto ecclesiastico di San Francescóba, ahol először erkölcsteológia tanár, később lelkivezető, végül igazgató, hitét a leendő papoknak adta át, de nem csak azt.
Utóbbiakra mindig odafigyelve a bebörtönzötteknek szentelte magát, látogatta a leromlott büntetés-végrehajtási intézeteket. Az „akasztófa-pap” becenevet kapta, mert gyakran elkísérte az akasztófára az elítélteket, vigasztalva őket a végsőkig.
- június 23-án halt meg: XII. Piusz pápa 1947. június 22-én szentté nyilvánította.
Boldog Francesco Faà di Bruno „gazdaságos tűzhelyeket” hozott létre
Mielőtt magára öltötte volna a reverendát, Francesco Faà di Bruno igen intenzív életet élt. 1825. március 29-én született Alexandriában, fontos nemesi családban, majd 1840-ben beiratkozott a Torinói Katonai Akadémiára, ahol ragyogó tiszti karriert kezdett, eljutott egészen a vezérkari kapitány kinevezésig.
A hadsereget elhagyva a tudomány iránti szenvedélye miatt matematikából szerzett diplomát a rangos párizsi Sorbonne Egyetemen, majd 1857-ben matematika és csillagászat professzora lett a Torinói Egyetemen.
Hitű emberként a legszegényebbeknek, és különösen a nőknek szentelte magát, házat teremtett a lányanyáknak, és megalapította a Közbenjáró Szűzanya Legkisebb Nővérei Kongregációt.
Kezdeményezései között szerepel a gazdaságos tűzhely (a munkásoknak szerény áron meleg ételt osztottak), a kölcsön mozgókönyvtár (a könyvkölcsönzés egész Olaszországra kiterjedően) és a nyilvános mosdók.
1876-ban döntött úgy, hogy felvállalja a papi életet. 1888. március 27-én halt meg, II. János Pál pápa 1988-ban avatta boldoggá.
Marello Szent József nyugdíjas otthont adott a rászoruló időseknek
Az 1844. december 26-án Torinóban született Giuseppe Marello 3 éves korában elvesztette édesanyját, és apjával és testvérével San Martino Alfieribe (Asti) költözött. 12 évesen belépett az asti szemináriumba: egy rövid gondolkodási szünet után, amely alatt visszatért Torinóba műszaki-kereskedelmi tanulmányokat folytatni, visszatért a szemináriumba, és 1868-ban pappá szentelték, majd Asti püspöke, Carlo Savio titkáraként helyezkedett el.
1878-ban megalapította a Szent József Oblátusok Kongregációját. 1889-ben kinevezték Acqui (Alexandria) püspökévé, és a plébániákon befogadott fiatalok megsegítésének szentelte magát.
Ennek egy befogadó, nevelő iskolának kellett lennie, hogy a fiúkból "jó keresztények és becsületes polgárok" válhassanak.
Nem kevésbé fontos volt a beavatkozása a rászoruló idősek érdekében, akik számára idősotthont alapított.
- május 30-án halt meg 50 éves korában. II. János Pál pápa 2001-ben szentté avatta.
Boldog Allamano József missziós központot alapított
Joseph Allamano Castelnuovo d Astiban született 1851. január 21-én: rokona és tanítványa volt egy szentnek, nagybátyjának, aki Cafasso Szent József volt.
Bosco Szent János Oratóriumában tanult Valdoccóban. 1873-ban szentelték pappá, teológiai diplomát szerzett a torinói pápai teológiai karon, majd négy évvel később, 1880-ban a torinói Consolata-szentély igazgatója lett.
Lelkesen igyekezett Isten igéjét és konkrét segítséget vinni a világ legszegényebb népeihez, ezért 1901-ben megalapította a "Consolata Missziós Intézetet", amely a következő évben négy misszionáriust küldött Kenyába.
1910-ben megalapította a "Consolata Missziós Nővérek" nevű szervezetet.
Mottójához hűen "a jó kevés zajt okoz: a sok zaj kevés jót tesz. A jót jól és zaj nélkül kell csinálni", azon munkálkodott, hogy felhívja az Egyház és a társadalom figyelmét a misszionáriusok tevékenységére, és kérte egy nekik szentelt nap hivatalos bevezetését (ezt 1926-ban XI. Piusz pápa megadta).
- február 16-án halt meg, II. János Pál pápa 1990. október 7-én avatta boldoggá.
Boldog Pier Giorgio Frassati: gazdag emberként mindent a szegényeknek adott
Alfredo Frassati, a "La Stampa" újság szerkesztője és szenátor, valamint Adelaide Ametis művész fia, Pier Giorgio Frassati Torinóban született 1901. április 6-án.
Miután 1818-ban elvégezte a klasszikus gimnáziumot, beiratkozott a torinói Politechnikumba, ahol a gépészmérnöki szakot választotta, bányászati szakirányon. Arra a kérdésre, hogy miért döntött így, Pier Giorgio azt válaszolta, hogy azért akart tanulni, hogy segítsen javítani a bányászok munkakörülményein.
Mély hite arra késztette, hogy csatlakozzon a FUCI-hoz (Olasz Katolikus Egyetemi Szövetség) és szorgalmasan együttműködjön a Szent Vince Konferencia katolikus karitatív szervezettel.
Pénzét teljes mértékben a rászorulók szolgálatába állította és gyakran kifogyott a pénzből, mert mindent a szegényeknek adott.
Áhítatának köszönhetően 1922-ben laikusként (terciáriusként) belépett a domonkos rendbe, ezzel is fokozva a szegények segítése iránti elkötelezettségét.
- július 4-én halt meg gyermekbénulásban. II. János Pál pápa 1990. május 20-án boldoggá avatta.
ANS – Torinó/Szaléziak.HU
