Főoldal / Szalézi világ / Olaszország – Elhelyezték Troncatti Szent Mária szobrát a torinói bazilikában
Olaszország – Elhelyezték Troncatti Szent Mária szobrát a torinói bazilikában
2026-10-19 Ma | #Szalézi világ
2026. október 17-én, Troncatti Szent Mária (1883-1969) szentté avatásának első évfordulójához közeledve, amelyre 2025. október 19-én került sor, a szentet ábrázoló szobrot elhelyezték és megszentelték a torinói Segítő Szűz Mária bazilikában.
Maria Troncatti nővér a Segítő Szűz Mária első leánya, akit Mazzarello Szent Maria Domenica, az Intézmény társalapítója után oltárra emeltek. Ő az egyetlen szalézi nővér a bazilikában, és egy fülkében kapott helyet Szent Artemide Zatti, a 2022-ben szentté avatott szalézi testvér, misszionárius és ápoló fülkéje közelében.
Az „anya, misszionárius, a béke és a megbékélés mestere” hármasság, ami végigkísérte a szenttéavatás felé vezető utat, a Mauro Baldessari szobrászművész által alkotott szoborban fejeződik ki.
Az eucharisztikus szeretet formálta
A szobor Izajás szavait idézi fel: „Uram, te vagy a mi Atyánk, mi vagyunk az anyag, és te aki formálsz” (Iz 64,7-8). Mária nővér életét az Eucharisztia formálta, ez szabad és feltétel nélküli szeretetének forrása. Egy apácatársa így vall erről: „Az Eucharisztia volt élete középpontja, és amikor egy problémáról beszéltem vele, azt mondta, hogy másnap a szentáldozás alkalmával ez lesz az első dolog, amit az Úrtól kér.”
A Szentlélek vezetésével
A szobron minden mozgásban van: az ember, a ruha, a fátyol és a kezek is. A szobrász így hangsúlyozza, hogy Troncatti Szent Máriát egész életében a Szentlélek, a szentség igazi szerzője vezette.
Különösen jelentős a szélfútta fátyol, amely annak a jele, hogy mindig nyitott volt Isten szavára, és hogy szívesen fogadott mindenkit, aki segítséget vagy tanácsot kért tőle.
A kezek
Nyitottak, befogadóak és szolgálatra készek, a munkának, az imának, a gondoskodásnak és a szeretetreméltóságnak szentelt életről mesélnek. Isten kicsinyek és szegények iránti szeretetét fejezik ki, és felidézik tevékeny szeretetét, amely képes volt hosszú utakat megtenni a dzsungelben és átkelni a sebes folyókon, hogy elérje a rászorulókat.
A bot
A szobor egy másik eleme a bot, amely Mária nővér szüntelen útját jelképezi. Az erdőben zarándokként fáradhatatlanul kiment mindenki elé. A bot a hit és a lelki állhatatosság jele is.
A táska
Utazásai során Mária nővér magával viszi ápolói táskáját. A szentté avatásához kapcsolódó csodában, amikor megjelenik Juwa Bosco álmában, éppen egy táskából veszi elő a kenőcsöt, amellyel meggyógyítja őt. Madrecita buena - jó anyaként kedvességgel, türelemmel és odaadással gondoskodik a testről és a lélekről. Először a hit és az ima jön, aztán a gyógyszer. Arra buzdította a betegeket, hogy bízzanak Istenben: „Hívjátok segítségül az Urat, akkor megérkezik a gyógyír. Jézus és Mária meggyógyítanak benneteket.”
A fiatal leány
Mária nővér mellett egy fiatal lány áll, aki különböző etnikai csoportok – shuarok, achuarok és nyugatiak – vonásait viseli magán, de mindenekelőtt „Isten lánya”. Mária nővér számos olyan gyermek anyja volt, akik halálra voltak ítélve, mert torzszülöttek, házasságon kívül születtek, vagy egyedülálló anyák gyermekei voltak. Létrehozott egy hálózatot azokból az emberekből, akik hajlandóak voltak megmenteni és befogadni őket. Antonio Guerriero atya így vall róla: „Mária nővér anyasága erős, nagylelkű és kiegyensúlyozott volt. Mélyreható személyiségű asszony volt...”
A rózsafüzér
A szobrász a rózsafüzért is belefoglalta, a szent elválaszthatatlan útitársát. A rózsafüzérrel a kezében Mária nővér minden helyzettel szembenézett: a klinikai esetektől a családi szenvedéseken át az elveszett lelkek Istenhez való visszavezetéséig. Szerette ismételgetni: „Gyógyszerekkel foglak meggyógyítani titeket, de az igazi gyógyulást Mária, a Keresztények Segítsége adja meg. Ez az ima. Imádkozzátok minden nap.”
Néha még a shuar varázslók is kérték a segítségét, felismerve tekintélyét. Amikor megkérdezték tőle: „Mit teszel a gyógyszereidbe?”, azt válaszolta: „Ez egy titok, amit te nem ismersz. Imádságot tettem bele.”
A kereszt
A feszület kiemelkedik Mária nővér ruháján. Macasba érkezve ezt írta: „Jézus lábainál találok vigaszt; egy pillantás a keresztre, amelyet a nyakamban viselek, életet és szárnyakat ad a munkához.” Az erdő és a misszió kihívásai között az Úrban találta meg az erőt a kitartáshoz.
A béke és a megbékélés mestereként Mária nővér evangéliumi szilárdsággal védte az élet és az egyén méltóságát. Felszólított a fegyverek letételére, még akkor is, ha azokat védekező célokra használják, és bizalmasan ezt mondta: „Nagy örömmel ajánlom fel az életemet, hogy a béke visszatérhessen ehhez a néphez.”
A nővérek emlékeznek utolsó szavaira: „Leányaim, ne féljetek és ne rettegjetek mindattól, ami történt; helyezzük magunkat Isten kezébe, és kérjük a gonosztevők megtérését. Maradjatok békében! Imádkozzatok a Segítő Szűzhöz.” Meg volt győződve arról, hogy Isten elfogadta az áldozatát a sucuai lakosok közötti béke érdekében.
A tekintet
Végül, összpontosítsunk Mária nővér tekintetére. A tekintete a kislányra és azokra irányul, akik a szobrot nézik, azokra, akiket szeretett, és Istenre, létezésének mély értelmére. Akik a szobrot és Mária nővér életét szemlélik, megpillanthatják Isten álmát minden ember számára: Krisztus képmásához hasonlóvá alakulni.
Az új szobor nemcsak tisztelgés Troncatti Szent Maria emléke előtt. Szimbólumai és Mauro Baldessari által megalkotott lelki nyelvezete révén aktualizálja egy olyan nőnek az üzenetét, aki teljes mértékben megélte az evangéliumot, és örökségül hagyta a hit, a szolgálat, a béke és a megbékélés útját.
www.cgfmanet.org/Szaléziak.HU
