Főoldal / Szalézi világ / Olaszország - Tiszteletreméltó Luigi Olivares születésének 150. évfordulója
Olaszország - Tiszteletreméltó Luigi Olivares születésének 150. évfordulója
2023-10-19 Csütörtök | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
püspök • megemlékezés • évforduló •
2023. október 18-án, szerdán volt Tiszteletreméltó Luigi Olivares szalézi püspök születésének 150. évfordulója (Corbetta, Olaszország, 1873. október 18. – Pordenone, Olaszország, 1943. május 19.). Ez alkalomból koncelebrált ünnepi szentmisét tartottak Pierluigi Cameroni atya, a Szalézi Család szenttéavatási ügyeinek főposztulátora elnökletével a Santa Maria Liberatrice templomban, Róma Testaccio kerületében, amelynek Olivares volt az első plébánosa.
Luigi Olivares Milánó tartománybeli Corbettában született 1873. október 18-án, a család tizenöt gyermeke közül negyedikként (egyik testvére misszionárius, másik testvére pedig apáca lett). Az érsekségi szemináriumban fejezte be egyházi tanulmányait. Monsignor Pasquale Morganti volt a lelki igazgatója, akitől mély csodálatot és tiszteletet tanult Don Bosco iránt. 1896-ban szentelték pappá, azonnal szalézi akart lenni, de püspöke, Ferrari bíboros (ma már Boldog) kinevezte a saronnói érseki főiskola rektorhelyettesévé a mindössze 22 éves fiatal papot.
Nyolc év várakozás után a szaléziak befogadták. Teológiai diplomát szerzett, majd erkölcsteológiát és szociológiát tanított a foglizzói studentátumban (1906-1910). Ezt követően a római Testaccióba, a Santa Maria Liberatrice plébániájra küldték plébánosnak. A környék láthatóan átalakult, köszönhetően az új plébános jóságának. Egy napon, amikor egy erőszakos férfi megpofozta az utcán, Luigi atya azt mondta: "Köszönöm!" és felé fordította a másik arcát! Gyóntatószékét reggeltől estig ostromolták. Az ünnepségeken a gyóntatószék került a nap középpontjába, ahonnan naponta 6-7 alkalommal vezette a híveket a misére, utánozhatatlan igehirdetésével.
Papi szolgálatát a katekétaképzés, a gyermekek és fiatalok nevelése, valamint a kilakoltatottak, a földrengés áldozatai és a rászorulók érdekében végzett számos jótékonysági tevékenység jellemezte. 1916-ban XV. Benedek pápa kinevezte Sutri és Nepi püspökévé. Giovanni Cagliero szalézi bíboros szentelte püspökké a saját plébániatemplomában 1916. október 29-én. Ekkor fogalmazott meg magának egy ötpontos szabályt:
- Úgy fogom szeretni az egyházmegyémet, mint egy menyasszonyt.
- Imádságban Jézussal a lelkek érdekeit fogom nézni, nem hozok semmilyen fontos döntést, mielőtt konzultálok vele.
- Kerülni fogom a fényűzést és mindent, ami felesleges.
- Lesz egy napirendem, és azt hűségesen betartom.
- Püspöki életem motorja ez lesz: „Jótékonyság, amely kész minden áldozatra.
Így tette 26 éven át, szalézi szellemben: „Isten kegyelméből keresztény, pap, szalézi és püspök vagyok: szentté kell lennem.”
Egyházmegyéjén kívül halt meg 1943. május 19-én, miközben egy lelkigyakorlatot prédikált a középiskolásoknak Pordenonéban. Hetven éves volt. Jelenleg a nepi székesegyházban nyugszik, és 2004. december 20-án nyilvánították tiszteletre méltóvá.
Ennek a fényes alaknak a megemlékezésére Maurizio Spreafico szalézi atya, a Santa Maria Liberatrice templom plébánosa és a testacciói „San Giuseppe Cafasso” szalézi közösség, Oreste Fistarol igazgató atya vezetésével az évforduló napján ünnepélyes szentmisét szervezett és részt vett azon.
Az ünnepségen, amelyen összesen csaknem 40 pap koncelebrált, az elnöklő Cameroni atya Olivares püspök életének és lelkiségének alapvető szakaszait idézte fel. Olivares mindig hangsúlyozta az állandó és gyermeki kötődést a kongregációhoz, még akkor is, amikor már püspök lett. P. Cameroni idézte a Testaccio plébánosaként tartott első szentmiséjének egy részét, amelyben a következőképpen mutatkozott be az új híveknek: "Testaccio minden polgára: szeretlek benneteket az Úrban, még azokat is, akik véletlenül nem látnak barátot a pap személyében. A jót keresni, a jóra törekedni, dolgozni, az életünket odaadni azért, hogy mindenkinek jót tegyen, ez minden emberi szív joga, és ez a papi szív kötelessége. Igen! Igen! Mondjátok ezt azoknak, akik távol vannak tőlünk, távol vannak Istentől: az én szívemben mindenki számára van hely, mert én vagyok mindenki pásztora és atyja.”
ANS-Róma/Szaléziak.HU
