Főoldal / Szalézi világ / Olaszország - VDB 100 évvel az első fogadalomtétel után: emlékezés és prófécia
Olaszország - VDB 100 évvel az első fogadalomtétel után: emlékezés és prófécia
2019-11-08 Péntek | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Szalézi Család • VDB •
Pontosan 100 év telt el azóta, hogy 1919. október 26-án hét fiatal nő fogadalmat tett, hogy a világban megszentelt életet élő nőkként szalézi módon tevékenykednek, ezáltal megalapozva azt, ami később a Don Bosco Önkénteseinek pápai jogú világi intézményévé vált (Istituto Secolare Volontarie di Don Bosco - VDB). E jelentős évforduló alkalmával az intézmény vezetője levelet küldött az összes volontáriának az egész világon.
Nagyon jó emlékezni ezekre a pillanatokra, hogy megújítsuk hivatásunkat és elkötelezzük magunkat, hogy próféták leszünk a mai világban. Az elsők (nővérek) bátorságának köszönhetően lehetővé vált számunkra (intézményünk) megszületése, és hűségüknek köszönhetően ma az Egyház és a világ szolgálatában álló intézmény vagyunk.
Emlékezés:
1919. október 26.: Nővéreink első fogadalma, akkoriban "Szalézi Szent Ferenc Társaság Zelótái", Luigina Carpanera jelentése szerint, jegyzetfüzetében a 79-87. oldalon. Szeretek szívből jövő módon visszatérni az ünneplés pillanataiba, érezni az ott megtapasztalható légkört, és hálás szívvel nézni, mit tett a Szentlélek értünk ez a száz év alatt.
A kiválasztott hely: a „kápolna Tiszteletreméltó Don Bosco szobáiban”, amely Cagliero bíboros szerint ... „az predesztináció különös jele”.
A szavak erőteljes üzenete: „Ma kezdődik az új életed” ... „Szentelj mindent a lelkek megmentésére ...”.
A celebránsok: szalézi történelmünk két jelentős papja: Giovanni Cagliero bíboros és Filippo Rinaldi atya (Don Bosco harmadik utóda).
A Szalézi Család: az FMA képviselője, aki kísérte a csoport első lépéseit.
Az érzések: Két alkalommal, a jelentés elején és végén, Luigina Carpanera az ünnepséget „megindítónak” írja le.
A jóslat:
Annak ellenére, hogy eltelt 100 év, mindannyian viszontláthatjuk egymást 1919-ben ezen az október 26-ai vasárnapon.
Töltsünk el egy kis időt ott, ahol éppen vagyunk, és egy ideig maradjunk csendben, emlékezzünk vissza, hogyan született meg a saját hivatásunk:
- az első IGENem;
- az a hely, ahol először tettem fogadalmat;
- az összes ember, aki elkísért a megszenelt életem során;
- az út, amit megtettem;
- a lépések, amelyeket meg akarok tenni Istenbe vetett bizalommal, hogy teljesítsem az Ő akaratát.
Nekünk csakúgy, mint az első nővéreknek, ez egy új élet kezdete volt, mindannyian Krisztusért, hogy az Egyházat elvigyük a világba, és a világot az Egyház szívébe.
„Kedves, szegény és engedelmes szeretetünk, amely ellentétben áll a hedonizmussal és a test kultuszával, a haszonszerzéssel és a materializmussal, az individualizmussal és a kirekesztés kultúrájával, így kinyilatkoztatássá, tanúságtétellé, küldetéssé válik, a szabad és felszabadító szeretet jeleként. . ”(AG8, 6. o.)
Ez a kívánságom mindannyiunk számára.
Egyesülve a mindennapi imában a szentségünkért, szeretettel Jézusban!
Dagmar K, VDB központi felelős
ANS – Róma/Szaléziak.HU
