Főoldal / Magyar Tartomány / Péliföldszentkereszt - Hétvége a szaléziakkal

Érkeztek fiatalok Győr-Moson-Sopron megyétől Vas megyén át Borsod-Abaúj-Zemplén megyéig, Délvidéktől Somogy megyén át Budapestig.

Előzetesen a szalézi rendtársakkal több online konferencián összedugtuk a fejünket, hogy egy hiteles, életszagú, hétköznapi lelkiségre épülő programkínálatot állítsunk össze ezeknek a fiúknak. „Minden szentnek maga felé hajlik a keze” – szokták mondani, de mi előre leszögeztük, hogy nem akarjuk éreztetni a résztvevőkkel, hogy belőlük mindenképp szalézit akarnánk faragni. Inkább igyekeztük magunkat és Istent adni, egy formációs ház napirendjéhez hasonlóan, ami egy fiatal és az Isten közti kapcsolatot erősíti közösségben, egy jellegzetes tónussal, a szalézi lelkiséggel.

A küldetés határozza meg leginkább helyünket a szerzetesrendek között, ezért is üdvösnek tűnt egyből a nyergesújfalui oratóriumba érkezni péntek este, ahol munka közben ismerkedhettek a fiatalok egymással és Don Bosco azon fiaival, akiket esetleg nem ismertek. Majd Péliföldszentkereszten folytatódott a kötetlen beszélgetés Savio Domonkos atya által biztosított vietnámi ízekkel.

A rendházakra jellemzően reggeli dicsérettel és evangéliumi elmélkedéssel indult a szombati nap, majd a reggeli alatt még bővült a résztvevők száma. Megjegyzem, hogy nem mondtuk el, hogy bármin is kötelező a részvétel, de mégis mindig teltház volt. Délelőtt jártunk Vietnamban és Nigériában Tran Si Nghi Ferenc atya és Ilodigwe Emmanuel kispap jóvoltából egy előadás keretében. Megdöbbenhettünk az ottani közösségekben és személyesen megélt imaélet mélységén, a hajnali, teltházas szentmiséken, a családokban magukba szívott, fegyelmezett vallásosságon, az emberek hozzáállásán. A bennünk visszhangzó gondolatokat megoszthattuk kiscsoportban. Ezután felkerekedtünk egy valódi útra, Mogyorósbánya felé.

Néhányan szemlélődésben, mások lelki beszélgetéssel, ismét mások tudományos vagy filozófiai eszmecserékkel töltötték a gyaloglást. Egy Kirner Zoltán atya által bemutatott szentmise után indultunk vissza ebédre. Délután egyórás sport vagy kinti munka közül választhattak a résztvevők, és ez utóbbin is voltak szép számmal. Élvezettel csiszolgattuk a levélgyűjtés technikáját.

Délután a nyergesújfalui ifjúsági élet egy újabb szeletébe szálltunk be, ugyanis az animátorok Tóth Péter kispap kísérésével szentségimádást tartottak. Ez a visszajelzések szerint észrevétlenül elröppent, ami egy jól sikerült találkozás jele az Úrral.

A vacsora és az esti imádság után Kovács Sándor kispap és Tóth Domonkos tirocinista által készített kéz- és szellemi ügyességet igénylő játékok is vártak minket.

„De jó, hogy nem olyan szoros a program!” – ujjongott fel egy fiatal. Ezt főleg a kicsit lazább vasárnapon érezhettük. A reggeli imádság és az étkezés után volt idő hangolódni a helyi hívek részvételével bemutatott Krisztus, a Mindenség Királya főünnepi szentmisére, amelyen ismét Zoltán atya járt elöl, felhívva a figyelmet az egyetlen királyságra, ami nem roppan össze, és aminek a fő fennhatósági területe a mi szívünk. Koncelebrált Andrásfalvy János tartományfőnök atya, akivel a hétvége során többször is találkoztunk. Délelőtt még beiktattunk egy értékelést, mind a szervezői körben, mind a fiatalok maguk között. A résztvevők közül volt, aki kiemelte a családiasságot, az Úr Jézussal való találkozást, vagy éppen a csoportos megosztásokat stb. Ez egybecsengett a Don Bosco fiai között elhangzó pozitív megerősítéssel, és személy szerint számomra az örömmel, amit a természetes, testvéri légkör éreztetett ezen a hétvégén.

L. Berkeczi Szabolcs SDB/Szaléziak.HU