Főoldal / Szalézi világ / Róma - Boldog Camille Costa de Beauregard, az „árvák atyja”
Róma - Boldog Camille Costa de Beauregard, az „árvák atyja”
2025-05-15 Tegnap | #Szalézi világ
boldoggáavatás • csoda •
Camille Costa de Beauregard egyházmegyés pap - aki a franciaországi Chambéryben született 1841. február 17-én és 1910. március 25-én hunyt el - boldoggá avatása 2025. május 17-én, szombaton lesz a franciaországi Chambéryben. Ügyét a szalézi posztulációra bízták.
Érdemes megjegyezni, hogy a csoda, amely e pap boldoggá avatásához vezetett, halála után néhány hónappal, 1910 októberében történt, egy olyan árvával, akinek Camille abbé az életét szentelte, mintha csak megpecsételné atyai és az árvák támogatójaként betöltött küldetését. Munkáját az 1867-ben kitört kolerajárvány idején kezdte. A járvány szomorú örökségként jelentős számú árvát hagyott maga után: Côte de Beauregard abbé ezután úgy döntött, hogy nem hagyja őket sorsukra, hanem egy Ernest de Boigne gróf által adományozott épületben gyűjti össze.
Így kezdődött küldetése az árvák és a gyermekek oktatása érdekében, a legszegényebb és legrászorulóbb rétegekből származó gyermekeket befogadva. A fiatal pap személyesen gondoskodott az otthon, a műhelyek és a fiatal gazdák képzésére szolgáló gazdaság működtetéséről. Oktatóként buzgón részt vett a fiatalok keresztény nevelésében, egyénileg követte őket, a vallási oktatást pedig magának tartotta fenn.
Elismert csodája egy gyermek csodálatos gyógyulása volt, akit „bojtorján termés okozta szemsérülés, a szaruhártya sérülése és a kötőhártya sebe” ért (1910). Ez René Jacquemond volt, aki 1899. október 16-án született, és 1904-ben a Chambéryben alapított Bocage árvaházba vittek. 1910. szeptember 26-án René az árvaházból érkezett társaival egy sétáról tért vissza az intézetbe, Elisa Blanchin nővér kíséretében. Miközben a gyerekek sétáltak és tüskés bojtorjánfürtöket dobáltak egymásra, Renét a jobb szemén találták el, aki erős fájdalmat érzett. Ez a gesztus egyben a zaklatás egyik formája is volt, amellyel a kisfiút társai piszkáltak.
Amikor megérkezett az árvaházba, Renét a kórházban meglátogatta Joséphine Rigaud nővér, aki a szem kimosása után jodoform kenőcsöt kent rá, amíg a kezelőorvos másnapi látogatására várt. Mivel a fájdalom és a bőrpír továbbra is fennállt, a nővér 1910. október 1-jén szemészhez vitte a kis beteget, aki igazolta a gyermek szemsérülésének súlyosságát.
Az 1910. október 7-i kontrollvizsgálaton továbbra is fennállt a szemkörnyéki és kötőhártya-idegfájdalom, a fényérzékenység és a könnyezés. A jód-hangyasavas kenőcs alkalmazását folytatták. Az október 14-i és 19-i kontrollvizsgálatokon a szemész nem tapasztalt javulást. Eközben a Bocage közösség imakilencedet kezdett a kis Renéért, kérve az alapító, Camille Costa de Beauregard kanonok közbenjárását.
Október 26-án, a gyógyszeres kezelés alatt a szemészeti klinikai kép további romlását figyelték meg. Október 27-én reggel 6.30 körül a nővér René jobb szemére, amely még mindig erősen gyulladt volt, rátette Isten Tiszteletreméltó Szolgájának zsebkendőjét. Néhány óra múlva a klinikai kép jelentős javulást mutatott, amit az esti kontroll is megerősített. Másnap reggel a jobb szemében sem volt gyulladásra utaló jel, sem gennynyom.
1910. november 2-án a szemész, aki korábban többször megvizsgálta a fiút, nagy meglepetéssel vette tudomásul, hogy a jobb szeme meggyógyult, további gyulladásos tünetek nélkül. A szem teljes felépülését az is bizonyítja, hogy a kis René, aki felnőtté vált, szabóként dolgozott.
„Az új Boldog Camille Costa de Beauregard tanúságtételének jelentősége – emlékszik vissza Pierluigi Cameroni szalézi atya, az ügy posztulátora – abban a tényben rejlik, hogy egy olyan oktatási vészhelyzetben, amelyet oly sok erőszak, zaklatás és érzelmi elhagyatottság áldozatává vált gyermek és fiatal jelentett, Camille megtestesítette Jézus szavát: »Nem hagylak titeket árván.« Tegnap és ma oly sok gyermek és fiatal számára szerető apa, bölcs nevelő, Jézus Szíve szerinti igazi pásztor.”
ANS-Róma/Szaléziak.HU
