Főoldal / Szalézi világ / Szabadítsuk fel az álmokat, amelyeket Isten a fiatalok szívébe helyezett
Szabadítsuk fel az álmokat, amelyeket Isten a fiatalok szívébe helyezett
2021-04-26 Hétfő | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
A szaléziak ifjúsági szolgálata mindig különleges odafigyeléssel ünnepli meg a hivatások vasárnapját. Az egyház lelkipásztori tevékenységében kétféle módon lehet kezelni az ifjúságpasztoráció és a hivatáspasztoráció témáját: az egyik névlegesen elválasztja az "ifjúságpasztorációt" a "hivatáspasztorációtól", a másik pedig integrálja őket ugyanabba a kifejezésbe: "ifjúság- és hivatáspasztoráció". Az első mód differenciált tartalmat biztosít a hivatáspasztoráció számára, de magában foglalja annak a kockázatát, hogy nincs megfelelően összehangolva az ifjúságpasztorációval. A második mód pedig, úgy tűnik, biztosítja a kettő integrációját, de magában rejti a kifejezetten hivatásbeli tartalmak gyakorlati feloldásának kockázatát.
A hivatáskultúrának, amelyet mi, szaléziak javasolunk, kettős kockázatot kell leküzdenie: egyrészt, hogy annyira szelektív, hogy csak a különleges, megszentelt éltre szóló hivatásokat keresi, megfeledkezve a keresztény élet egyéb formáiról; vagy hogy annyira általános, hogy a gyakorlatban nem hoz semmi újat ahhoz képest, amit már az alapvető keresztény beavatással kapcsolatos lelkigondozás tartalmaz, és nem működik együtt a keresztény élet különféle formáinak, és ezek között a megszentelt életre szóló hivatásoknak az ébresztésében.
Valójában az igehirdetés, a keresztény beavatás, amely néha valóságos „újrabeavatás”, ugyanezen keresztény élet fejlődésével együtt annak növekedése az ifjúságpasztorációhoz tartozik. Ezen az ifjúsági szolgálaton belül az úgynevezett "hivatáskultúra" tartalmának erősen jelen kell lennie, alapvető alkotóelemeiben: ingyenesség, jelentéskeresés, nyitottság a transzcendencia iránt, nagylelkűség... Azok a terek, ahol életünk igazságai megnyilvánulnak.
A hivatáspasztorációnak (amelyet „hivatás animációnak” is nevezhetünk) a hivatáskultúra sajátos összetevőinek kidolgozása lenne a feladata: a három felhívás, amelyeket kapunk – az életre, a követésre és a tanúságtételre; a keresztény élet formái, vagyis a világi élet és a megszentelt élet; a megkülönböztetés mint az életválasztás eszköze imádságon, tájékoztatáson, elmélkedésen, döntésen, a belső tér és az apostolkodás, valamint a spirituális elkísérés erős tapasztalatai révén; saját szalézi karizmánk fontos aspektusai. Ebben az értelemben a hivatásbeli javaslat nem hiányozhat, vagyis az a meghívás, hogy a fiatal Isten akaratát keresse a saját életében.
Összefoglalva: a hivatáspasztoráció az ifjúságpasztoráció "keresztirányú tengelye", amely felszabadítja azokat az álmokat, amelyeket Isten a fiatalok szívébe helyezett; azért hívja a fiatalokat, mert szereti őket; a fiatalokra teszi a kezét és szeretettel megáldja őket, mint Jézus. De ugyanakkor „egy különleges feladat”, a maga sajátos eszközeivel és közvetítésével.
Miguel Angel Garcia Morcuende atya, ifjúságpasztorációs főtanácsos
ANS-Róma/Szaléziak.HU
