Főoldal / Szalézi világ / Szalézi misszionáriusok a világban – egy globális kihívás
Szalézi misszionáriusok a világban – egy globális kihívás
2017-10-22 Vasárnap | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Sok ember él a világon, akik, Don Boscótól ihletve hazájuktól távol töltik el életüket, az evangelizációnak és más népek emberi fejlődésének szentelve magukat. Az október 22-ei missziós világnap alkalmából megemlékezünk néhányukról.
Az első kontinens, amelyet a szalézi misszionáriusok elértek, az elsődleges cél továbbra is az volt, hogy a szegény fiatalok között legyenek, oktatási, emberi és lelki támogatást nyújtsanak nekik. "Szerencsém volt ismerni Luigi Melesit, aki 1967-ben tért vissza a "Mato Grosso művelet "első expedíciójáról. Örömmel beszélt tapasztalatairól, és az én szívem izgatottan vert, miközben hallgattam őt. Így elhatároztam, hogy misszionárius leszek... Arról álmodtam, hogy az életemet feláldozom a szegényekért "- mondja Ernesto Sirani atya, aki ma 15.000 lélek lelkipásztora a perui Andokban.
A küldetésének címzettjei iránti szeretetet lehet érzékelni a mozambiki Inharrime árvaházában is, ahol Lucia Teixeira szalézi nővér (FMA – Segítő Szűz Mária Leánya) élt és dolgozott 42 évig. "A mi kislányainknak nincs sem anyjuk, sem apjuk, de itt családra találtak: ők örülnek nekünk, és mi örülünk nekik, mert a szalézi életnek csak azért van értelme, mert ők léteznek" - mondja.
Simon Mühlbauer, egy 19 éves német fiatal úgy döntött, hogy részt vesz a "Don Bosco önkéntesei" programban. Most meghívta német barátait, hogy misszionáriusokként önkénteskedjenek, és egy olyan fordított programot szeretne előmozdítani, ahol a fejlődő országokból érkező fiatalokat a szalézi közösségek vendégeiként küldik Németországba. Tapasztalatairól ezt mondja: "A szolgálatom során többet tanultam, mint amennyit tanítottam, és a tanulás valami, ami mindenkit érint."
A missziókra gondolva általában a világ déli országai jutnak eszünkbe. De nagy szükség van misszionáriusi támogatásra Európában is. José Liano, egy guatemalai szalézi ma misszionáriusként szolgál a koszovói Gnjilánban. Amikor elhatározta, hogy útra kel, néhány rendtársa azt mondta: "Miért mész el, hagyod el a hazádat, hiszen sok dolgunk van itt is?" "Igaz, sokat kell tenni - válaszolta José -, de ha az első szaléziák nem keltek volna útra, hogyan ismerhettük volna meg mi Istent, Don Boscó-t és a hivatásunkat?”
Ahogy Ángel Fernández Artime, a szaléziak rendfőnöke, Don Bosco utóda ismételten megállapítja: „Nem feledkezhetünk meg a gyökereinkről és a karizmatikus önazonosságunkról”- azaz, hogy a Szalézi Társaság a természeténél fogva misszionárius rend.
ANS – Róma/Szaléziak.HU
