Főoldal / Magyar Tartomány / Szalézi szavak - Kerékpáros Veni Sancte
Tanévkezdő szentmisére gyűltünk össze és ez igazán fontos esemény, amit szeretnék összekapcsolni a világ fontos eseményével, a tegnapi boldoggá- és a mai szentté avatással. Tegnap Veszprémben – talán hallottátok többen, vagy követtétek tévén – boldoggá avatták Bódi Mária Magdolnát, ma pedig szenttéavatás van: Piergiorgio Frassati és Carlo Acutgis szenttéavatása.
A legkorábban született közülük Piergiorgio Frassati 1901-ben, a XX. század hajnalán és 25-ben halt meg, mindössze 24 évet élt.
1921-ben született a mi boldogunk, Mária Magdolna, és a szovjet katonák bejövetelekor, 1944-ben szenvedett vártanúhalált.
A lefiatalabb közülük Carlo Acutis 1991-ben született és 2006-ban halt meg – mindössze 15 évet élt.
Első nagy, közös üzenetük a tanévnyitón, hogy nem az évek száma számít, hanem a mögötte levő minőség, tartalom. Élhet valaki akár 80 évet is úgy, hogy szinte kár volt, nem történt semmi: nem tett szépet, jót, nem küzdött az igazságért, nem harcolt meg azért, hogy emberségben, hitben előbbre jusson, és élhet valaki akár úgy, mint a mi Savio Domonkosunk Don Bosco mellett, vagy az imént említett Carlo Acutis, csak 15 évet, és mégis azt mondjuk, hogy nincs nagyobb ajándék az Egyháznak.
A Jóisten azt üzeni velük, hogy nem a mennyiség számít, hanem a minőség.
Nagyon sokszor a mai világban mennyiségileg gondolkodunk: még, még, ez sem elég, az sem elég, még nagyobb kosarak, még nagyobb autók, még nagyobb házak… Hová vezet mindez? Mélységben kellene gondolkodni, minőségben, a minőség forradalmára lenne szükség, és ebben nekünk, katolikusoknak kellene az élen járni.
Van ott valami az oltáron, ami nem oda illik. Mi az, ami nem illik oda? A bicikli. Ugyanis hármójuk közös pontja, hogy mind a hárman nagyon sokszor használták a kerékpárt, sokat bicikliztek.
Bódi Mária Magdolna minden nap használta a kerékpárját Fűzfőn, ment a gyárba, ment az emberekhez.
Piergiorgio Frassati is nagyon sokat használta a kerékpárját, mint gimnazista, egyetemista.
Carlo Acutis pedig szeretett kerékpározni, sokszor csak a barátaival, a közösség kedvéért biciklizgetett, mint talán közületek is sokan.
Ez a kerékpár beszél most nekünk.
Minden kerékpár úgy kezdődik, hogy: végy egy jó vázat. Az nagyon fontos. Mit jelképez ez, ami közös bennük? Hitünket, ami mindent összekapcsol, aminek erősnek, tartósnak kell lennie: Jézus Krisztusnak az ismerete. Mindannyian jól ismerték Jézust. Kiemelném most Carlo Acutist, aki 12 éves korában már hittanórát tartott a kisebbeknek. Ismerte a hitét, érdekelte, utánaolvasott, rákeresett a neten. Carlo Acutis az első új generációs szent, aki már az internet mellett nőtt föl.
Megismerni a hitet.
Nagyon fontos, hogy aktívan, nyitott szívvel bekapcsolódjunk a hitoktatásba. És ne csak a fejünk, de a szívünk is legyen nyitva, a hit igazságait az életünkké tegyük. Ez a váz a jézusismeret, hitoktatás, hitem ismerete. És bizony azt mondom, hogy nekem is még növekednem kell a hitben, hitem ismeretében. Kellenek az olvasmányok, a tanulás...
Aztán ott van a két kerék. Ez mindig nagyon fontos, hogy legyen jó minőségű, strapabíró, vigyen előre ez a kerék masszívan, gyorsan ügyesen. Ha hármójuk életét nézem, akkor ez a kerék, ami őket előre vitte, az Eucharisztia. A hit Jézus jelenlétében, de nem csak a hit, hanem a szeretet és a hála, Jézusnak az Oltáriszentségben való jelenlétét jelenti. Megint csak Carlo Acutist idézném: „Az Eucharisztia az én autópályám a mennyországba” - mondta. Vagy egy másik nagyon kedves mondata, ami a nyári tapasztalatról szól. Erről mondja Carlo azt, hogy: „Ha kifekszünk a napra – lebarnulunk. Ha az Oltáriszentség elé állunk – szentté válunk.” Tehát, az Oltáriszentség tisztelete és szeretete, a szentmise szeretete. Carlo Acutis is ministrált. Bódi Mária Magdolna sokszor már 5-kor ott volt a templom előtt és megtisztelték őt azzal, hogy kapott egy templomkulcsot, hogy ha előbb ér oda, ne kint fagyoskodjon, ne ázzon az esőben, hanem addig is bemehessen a templomba, míg a pap és a többiek megérkeznek. Ennyire szerette az Oltáriszentséget, a szentmisét.
És még kell egy jó kormány. Mi ez a kormány? A lelkiismeretvizsgálat, a bűnbának és a szentgyónás. Amikor felülvizsgáljuk, hogy rendben vagy, hogy rohanunk, nagy sebességgel, de vajon merre megyünk? Jó helyen vagyunk? Úton vagyunk-e még egyáltalán? Mennyire szükségünk van arra, hogy a lelkiismeretünk érzékeny, tiszta legyen. Mennyire szükségünk van arra, hogy tudjunk a Jóisten színe előtt leborulni és bűnbánatot tartani. Milyen nagy ajándék számunkra a szentgyónás, ha feloldozást kapunk, amikor teljesen megújulhatunk Krisztusban.
Sok mindenre van még szükség, el lehet vele játszani, hogy mi micsoda: mi a fék, hiszen egy jó biciklin kell a fék, nehogy mindennek nekiszaladjunk. Azt mondanám, hogy sokszor ez az értelmünk használata, hiszen a Jóisten azért adta, hogy lássuk a dolgainkat. Így a tanév elején elgondolkodhatunk azon, hogy úgy közlekedjünk, hogy ne csak az információk menjenek a fejünkbe, adatok, számok, hanem egy tudás, ami segít abban, hogy értelmesen éljem az életemet.
A pedált emelném még ki, mert az ad sebességet. Mi most itt bérmálkozásra készülünk. Nem csak az a néhány ember, aki meg fog bérmálkozni, hanem az egész egyházközség. Mindannyian készülünk a bérmálkozásra, ki kell tárnunk a szívünket, a lelkünket és azt kell mondanunk: „Veni, sancte Spiritus!” – Jöjj, Szentlélek Úristen! A Szentlélek Isten ad erőt. Hogy a fölfelé kell tekerni, akkor ne gyengüljünk el, kitartóak legyünk, bírjuk fölfelé az utat, bírjunk a kihívásokkal, hogy legyen erőnk a jóért, az igazságért való küzdelemben.
Sok dolgot mondhatnék, még, de egyet majdnem kifelejtettem. Van egy nagy igazság: ha minden együtt van – van kereked, van vázad, van féked, van ülésed, küllőd… minden megvan, ami kell egy kerékpárhoz, de van-e kerékpárod? Biztos? Ha nincs összerakva az egész nem több, mint a részek egysége. És ez azt jelenti, hogy Jézus Krisztus egy közösségbe hívott meg bennünket. Egyénileg szólított meg, de egy közösségbe hívott, ahová együtt tartozunk. Ahol mindenkire szükség van, ahol mindenkinek helye van, ahol mindenki egyszeri és pótolhatatlan. És ahová mindenkit újra és újra a mi Urunk, Jézus Krisztus visszavár. És nagyon fontos, hogy ezt a közösséget, az Egyházat, az egyházközséget saját magunkénak érezzük. Mi ebben a nagy közösben nélkülözhetetlen alkatrészek vagyunk. Kell a te imád, kell a te felajánlásod, kell a te jószándékod, kell a te törekvésed… Minden, ami te vagy, mindenre szüksége van mindenkinek.
Tehát mindenkit újra meg újra szeretettel várunk ebbe a közösségbe, hogy ne részek legyünk, hanem Jézus Krisztus által a részek egysége: egy jó kerékpár, amely mindannyiunkat a mennyországba visz.
P. Ábrahám Béla SDB, Nyergesújfalu, 2025. szeptember 7.
Szaléziak.HU
