Főoldal / Magyar Tartomány / Szalézi szavak - Szentmise konferenciabeszéddel nagyböjt ötödik vasárnapján
Szalézi szavak - Szentmise konferenciabeszéddel nagyböjt ötödik vasárnapján
2020-03-29 Vasárnap | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
szentmise • prédikáció • internet • nagyböjt •
Ábrahám Béla atya utolsó nagyböjti konferenciabeszéde március 29-én hangzott el, amit a járványveszélyre való tekintettel a hívek csak online követhettek a közösségi oldalon keresztül. A valós idejű közvetítésbe ezúttal is sokan bekapcsolódtak.
A mai időszak talán hitünk próbája – emlékeztetett Béla atya. Annak a próbája, hogyan tudjuk alávetni magunkat a közösség érdekében hozott törvényeknek. Rászorulunk Isten irgalmára – bár a mai ember nem szeret senkire és semmire rászorulni, független szeret lenni, bizonyítani a saját önállóságát, identitását, felkészültségét, képességét. Az ember ezt a mindenre való képességét, álmát, tényét könnyen kivetítjük Istenre. Ha azt nem tesszük oda, hogy „Igen, Uram, én rászorulok a Te jelenlétedre, szeretetedre, gondviselésedre”, akkor csak egy megszokott forma a vallásosságunk, és most ez az időszak, amikor attól, akire rászorulunk, távol kerültünk, hiszen a közösséget Istennel, az imádságot nehezebb megélni szentmise nélkül Jézus Krisztus jelenlétét, akkor talán könnyebben felismerhetjük azt, amit Mária, Márta, Lázár és a tömeg Jézus körül felismer: hogy Jézus az élet.
Az ami bennünket ér most nehézségként, szenvedésként, az nem valami büntetés, hanem adott esetben egy kihívás, egy próbatétel. Miért? Azért, hogy az Isten megdicsőüljön.
Jézus azt mondja nekünk: „Én vagyok a föltámadás és az élet.” Az előttünk járt szaléziak példájára tekintve azt látjuk, hogy milyen sokszor kellett a semmiből újraindulni, és milyen nagy hittel tették ezt.
Ábrahám Béla atya Havasi József atya emlékét idézte fel, akit sokan ismerhettek. Az újrainduláskor élt idősebb szaléziak Havasi atya vezetésével nem önmagukat kezdték újjáépíteni, hanem az ifjúsági munkát. Helyet készítettek, hogy legyen helye a fiataloknak, bár akkor még nem is voltak. Ez az a szemléletmód, ami a Jézus Krisztusba vetett hitről, bizalomról szól, amely örömmel éli meg szerzetesi fogadalmában a rászorultságot Krisztus kegyelmére, ebből erőt merít és az életről tesz tanúbizonyságot.
Szaléziak.HU
