Főoldal / Szalézi világ / Szerbia – Magyarországon szolgáló vietnami atyák honfitársaikat látogatták
Szerbia – Magyarországon szolgáló vietnami atyák honfitársaikat látogatták
2022-03-28 Hétfő | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
A közös haza a távolban is összeköt. Két Magyarországon szolgáló vietnami szalézi atya, Nguyen Hai Ly Jakab és Pham Quoc Thai Hung Savio Domonkos az utolsó márciusi hétvégén a szerbiai Nagybecskerek (Zrenjanin) közeli Muzslyán járt, hogy találkozzanak itt dolgozó honfitársaikkal, lelkigyakorlatot tartsanak nekik, meghallgassák a gyónásukat és szentmisét ajánljanak fel értük.
A vietnami munkások csoportja körülbelül egy éve érkezett Szerbiába, hogy a nagybecskereki Linglong abroncsgyárban dolgozzanak. A nagybecskereki püspök, Németh László SVD, akinek tudomására jutott a vasárnapi szentmisére rendszeresen járó vendégmunkások jelenléte és nagy benyomást tett rá hívő életük, meghívta a két vietnami szalézi atyát, hogy tartsanak számukra lelkigyakorlatot a szaléziak-vezette muzslyai Emmausz Kollégiumban, ami egészen közel van a vietnami testvérek lakhelyéhez. A lelkigyakorlat vezetői és a résztvevők a házigazda, Kalapis Stojan, muzslyán szolgáló szalézi atya vendégszeretetét élvezhették.
Jakab atya így ír arról, amit honfitársaival kapcsolatban megtapasztalt:
„A vietnamiak most érkeztek egy éves szerződéssel, főleg kínai építkezéseken dolgoznak, egy gumiabroncsgyár felépítésén. A dolgozók többsége családos ember, akik elhagyták a megszokott életüket, de átmenetileg már hozzászoktak a külföldi élethez és munkához, a nehézségekkel teli, veszélyes, sőt elnyomott, kizsákmányolt élethez. A katolikus testvérek rendszeresen elmennek szentmisére a katedrálisba vagy a közeli templomokba lelki támaszért, bár még mindig vannak nyelvi akadályok...
Vágytak arra, hogy megvallják bűneiket, és amikor meghallották, hogy mi ketten, testvérek jöttünk segíteni nekik ebben a lelkigyakorlaton, mintegy 40 katolikus testvért gyűjtöttek össze, hogy részt vegyenek rajta, gyónjanak és részt vegyenek a szentmisén. A honvágy, a sóvárgás, sőt a szomorúság érzése némileg enyhül, ha gondoskodó lelkipásztorok segítenek, és főleg a találkozáskor, gyóntatáskor, a szentmisén.
A gyóntatószékbe belépő testvérekre nézve éreztem, mennyire szomjazzák az Oltáriszentséget, éreztem a közösség életerejét, és átéltem azt az örömet, hogy valaki cserépedényben hordozza a »kegyelem kincsét«… de a szívem mégis fáj, amikor azt látom, hogy sok honfitársam bérmunkásként él... Csak imádkozni tudok értük, hogy olyanok legyenek, mint az evangéliumban: »Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben...« - úgy tűnik, néha egy ilyen kérés is luxus.”
A Szerbiában munkát vállaló vietnami munkások végtelenül hálásak voltak azért, hogy pap honfitársaik meglátogatták őket, anyanyelvükön gyónhattak, vietnami nyelven mondott szentmisén vehettek részt és az anyanyelvükön hallgathatták az elmélkedéseket. Nagy kegyelem volt számukra, hogy idegenben, távol a hazájuktól ilyen ajándékban részesülhettek.
Szaléziak.HU
