Főoldal / Szalézi világ / Szetté avatás előtt – Ismerjük meg Maria Troncatti szalézi nővért! - 9.
Szetté avatás előtt – Ismerjük meg Maria Troncatti szalézi nővért! - 9.
2025-10-09 Csütörtök | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
szentté avatás • FMA •
A misszió a dzsungelben sosem volt békés oázis. Minden nap új nehézségeket, veszélyeket és váratlan eseményeket hozott. Maria nővér számára az élet az önfeláldozás és a remény folyamatos felajánlásává vált.
Az áldozatok és a remény évei
A folyók, különösen az Upano, állandó kihívást jelentettek: az átkelés rajtuk azt jelentette, hogy minden alkalommal az életét kockáztatja. Többször előfordult, hogy Mária nővér mellkasáig érő vízben találta magát, és csak néhány fiatal shuar férfi támogatta, akik saját biztonságuk árán segítettek neki a partra jutni. Ezekben a pillanatokban lángra lobbant a hite: "Mária, a Keresztények Segítsége velünk van!" - ismételgette, még mindig csöpögő ruháját csavargatva.
Nemcsak a természeti erők tették próbára a küldetést. Az Ecuador és Peru közötti politikai feszültségek az 1940-es években erőszakos határ menti összecsapásokban robbantak ki. Egy éjszaka parancs érkezett a misszió evakuálására, mert a peruiak támadásra készültek. Mindenki elmenekült, kivéve Mária nővért: "Az én helyem itt van, Jézus előtt. Ha meg kell halnom, a tabernákulum lábánál fogok meghalni". Egyedül maradt a templomban, imádkozott, de lassan az emberek kezdtek visszatérni, mert vonzotta őket a bátorsága. Hajnalban a kápolna megtelt: nem volt rajtaütés, csak téves riasztás. De ez az epizód mindenkinek megmutatta rendíthetetlen erejét: olyan nő volt, aki nem ismert félelmet, mert tudta, hogy élete Isten kezében van.
De a vadon láthatatlan ellenségeket is hozott magával: a járványokat. A kanyaró, a himlő és a kolera egész családokat irtott ki. Maria nővér soha nem kímélte magát: kilométereket tett meg, hogy eljusson a betegekhez, éjszakánként virrasztott a lázas gyermekek mellett, naponta 15-16 órát dolgozott. Ő maga is gyakran ágynak esett, kimerülten és lázasan, de soha nem hagyta abba az imádkozást és a nővéreknek adott utasításokat a betegek ápolásáról. Semmilyen betegség, semmilyen veszély nem tudta eltéríteni anyai küldetésétől.
Háborúk és járványok közepette Maria nővér tudta, hogyan kell békét és bizalmat sugározni. Amikor megosztott közösségeket vagy gyűlölet és bosszú által szétszakított családokat látott, megbocsátásra buzdított. Nem elvont beszédekkel, hanem egész saját életével: imádkozott, közbenjárt, megmutatta, hogy csak a megbékélés nyithat új utakat. Ezért nevezték „Macas angyalának”: a béke angyalának egy erőszak sújtotta földön.
Ereje nem a jellemének, hanem a hitének gyümölcse volt. Minden este letérdelt a tabernákulum előtt, és Istenre bízta mindazokat, akikkel napközben találkozott. Ez volt örömének titka: még akkor is, amikor minden elveszettnek tűnt, hitt abban, hogy az elvetett mag gyümölcsöt fog teremni. Egyszerű mosolyával, rózsafüzérrel a kezében, mindenkit megtanított arra, hogy a keresztény remény nem illúzió, hanem egy olyan Isten bizonyossága, aki nem hagy el.
Folytatjuk…
P. Alessandro Barelli SDB/Szaléziak.HU
