Főoldal / Szalézi világ / Szükségünk van a veterán misszionáriusokra!
Szükségünk van a veterán misszionáriusokra!
2021-03-11 Csütörtök | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
A veterán az a személy, aki hosszú tapasztalattal rendelkezik egy adott foglalkozásban vagy területen. Tehát nemcsak háborús veteránjaink vannak, hanem veterán misszionáriusaink is.
A misszionárius sok mindent megtehet, kezdeményezéseket indíthat, helyi hivatásokat toborozhat stb., és ez mind azzal az érzéssel töltheti el azokat, akik a missziókban szolgálnak, hogy hasznosak. De ahogy öregszenek, fokozatosan a háttérbe kerülnek. Ez mindenképpen arra késztetheti őket, hogy feltegyék a kérdést: Még mindig hasznos vagyok itt? Vagy hasznosabb lennék valahol máshol?
A veterán misszionáriusok sokéves tapasztalata kiszélesítette a világnézetüket. Miután megtanulták, hogyan kell kevesebből is megélni, és tisztában vannak az életben kapott áldásokkal, inkább Isten és mások szolgálatára összpontosítanak, hogy ők is ugyanazokat az áldásokat élhessék meg.
A koruk miatt az emberek hajlandók eljönni és meghallgatni őket. Mivel életritmusa és produktivitása lelassult, egy veterán misszionáriusnak több ideje van arra, hogy átgondolja az életét, és imádkozhasson az emberekért és szándékaikért. Missziós munkája most sokkal kevésbé a „cselekvésről” és sokkal inkább a „létezésről” szól.
A pszichológia kimondja, hogy azok a felnőttek, akik ragaszkodnak értékeikhez és hitükhöz, és akik ezek alapján cselekszenek, nagyobb hatással vannak a fiatalabb generációkra. Talán a veterán misszionárius ezt nem veszi észre, de a megkezdett missziós munkának és az általa táplált helyi hivatásoknak minden eddiginél jobban szükségük van rá. Már nem főhősként, hanem társként, bölcs vénként és barátként, aki mindig kész meghallgatni, mindig kész „egy szót a fülébe súgni” a helyi fiatalabb szaléziaknak, akik egykor tanítványai voltak, de most felettesei.
A rendtársak is segíthetnek veterán misszionáriusoknak abban, hogy ne arra összpontosítsanak, ami „lett volna”, „kellett volna” és „lehetett volna”, és leküzdjék a keserűséget, a depressziót és a kétségbeesést, hogy ne úgy nézzenek vissza életükre, mint valamire, ami lezárult és befejeződött, és félelmet nélkül fogadják el a halált is.
Szükségünk van veterán misszionáriusokra (és rangidős rendtársakra). Nekik is szükségük van ránk. Imádkozzunk értük és ápoljuk jelenlétüket magunk között!
Alfred Maravilla SDB, egyetemes missziós megbízott
bosco.link/Szaléziak.HU
