Főoldal / Szalézi világ / Vatikán – Carlo Crespi szalézi atya tiszteletreméltó
Vatikán – Carlo Crespi szalézi atya tiszteletreméltó
2023-03-28 Kedd | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
2023. március 23-án a Szentatya audiencián fogadta Marcello Semeraro bíborost, a a Szentek Ügyeinek Kongregációja prefektusát és felhatalmazta, hogy kihirdesse az Isten szolgájának, Carlo Crespi Crocinak, Don Bosco Szalézi Társasága papjának hősies erényeiről szóló rendeletet, aki 1891. május 29-én született Legnanóban, Olaszországban és 1982. április 30-án halt meg az ecuadori Cuencában.
Carlo Crespi a Milánó melletti Legnanóban született 1891. május 29-én, 13 gyermek közül a harmadikként, gazdag és befolyásos családban. A helyi iskolába járt, és 12 évesen belépett a milánói Szent Ambrus Szalézi Intézetbe, ahol először találkozott a szalézi valósággal. 1903-ban a torinói Valsalice szalézi középiskolába járt, hogy befejezze tanulmányait, és itt ismerkedett meg Renato Ziggiottival, osztálytársával és Bosco Szent János leendő utódjával. A szalézi élet hívását érezve, Foglizzóban befejezte a noviciátust, és 1907. szeptember 8-án tette le első szerzetesi fogadalmát, 1910-ben pedig örökfogadalmat tett.
Ebben az időszakban mélyítette el teológiai és filozófiai tanulmányait, közben természettudományokat, matematikát és zenét tanít. 1917-ben pappá szentelik. A padovai egyetemen felfedezi egy akkor még ismeretlen mikroorganizmus létezését, amivel felkelti a tudósok érdeklődését. 1921-ben természettudományi doktorátust szerez, ezt követően pedig zenei diplomát.
1923-ban misszionáriusként Ecuadorba távozik. Először Guayaquilban szállt partra, elérte Quitót, végül Cuencában telepedett le, ahol haláláig marad. Itt példátlan, emberfeletti munkába kezdett, számos művet alapított: ünnepi oratóriumot, a szalézi misszionáriusokat formáló „Normál Orientalistát”, a „Cornelio Merchán” általános iskolát, a későbbi művészeti és kézműves iskolát, amely később felvette a Szalézi Műszaki Főiskola nevet, a Quinta Agronomicát, azaz a régió első mezőgazdasági intézetét, a Szalézi Színházat, a Gran Casa de la Comunidadot, a "Domenico Savio" árvaházat és a "Carlo Crespi" múzeumot, amely a tudományos kiállítások sokaságáról híres. 1938-ban megszervezte az első egyházmegyei eucharisztikus kongresszust Cuencában.
A cuencai polgárok generációi profitáltak tanításaiból és nagylelkűségéből. Az egyszerű emberek hálája a Crespi atya jótéteményeiért olyan nagy, hogy még abban a fájdalmas helyzetben is erőteljesen megnyilvánul, amikor 1962-ben egy tűzvész következtében a Cornelio Merchán Intézet csaknem teljesen megsemmisült. Cuenca népe valóban habozás nélkül részt vett az újjáépítésben.
Idejének nagy részét a cuencai Mária a Keresztények Segítsége kegyhelyen tölti, amelynek áhítatát buzgón terjeszti. Életének utolsó éveit teljes egészében a gyóntatószék magányában tölti, ahol a hívek hosszú sorokban követik egymást, alig várva, hogy megkapják a kiengesztelődés szentségét, de ugyanakkor tanácsot és vigasztalást is kapnak attól az embertől, akit ma már habozás nélkül "Cresp Szent Károlynak" hívnak.
Elfáradva a nélkülözésekkel teli élettől, amelyet azért választott, hogy szegény emberként éljen a szegények között, 1982. április 30-án, miután utoljára kérte, hogy a kezébe fogja a feszületet, a Tiszteletreméltó a cuencai "Santa Inés" klinikán halt meg tüdőgyulladásban és szívinfarktusban.
ANS-Vatikán/Szaléziak.HU
