Főoldal / Szalézi világ / 150 éve hunyt el Besucco Ferenc

Besucco Ferenc 1850. március 1-jén született az 1684 m magasságban levő Argentera hegyi faluban. A szülei szegények voltak, de becsületesek és vallásosak, hat gyermeküknek szilárd keresztény nevelést biztosítottak.

Amint felcseperedett, Ferenc segített családjának a földművelésben és nem vetette meg a keményebb munkákat sem. Rokonainak gyakran beszél arról, hogy szeretne iskolába járni, ám erre csak a téli időszakban volt lehetősége. Nem árult el különleges képességeket, ám szorgalmának és erőfeszítéseinek köszönhetően eredményei kielégítőek voltak.

A helyi plébános segítségével elvégezett öt osztályt, ami szükséges volt ahhoz, hogy folytathassa tanulmányait. Ferenc szabad idejében elmerült az olvasásban, mindig szívesen olvasta a szentek életrajzát. Amikor kiterelte a juhokat a legelőre, mindig vitt magával egy könyvet. Itt olvasta Savio Domonkos és Magone Mihály életrajzát, egy fiúét Don Bosco oratóriumából és elkezdett álmodozni arról, hogy egyszer ő is elmegy Valdoccóba, Don Bosco oratóriumába.

Ferencet olyan mértékben megragadta Magone Mihály tanúságtétele, hogy egy nap azzal a kéréssel fordul a plébánoshoz, hogy szeretné utánozni. A plébános ajánlást írt Don Boscónak, hogy vegye fel a fiút az oratóriumba. Ezt írja a jó plébános: "Besucco Ferenc évek óta segítségemre van a plébániai teendőkben. Ministrál, részt vesz a szertartásokon, a kisebbeknek hittant tanít, buzgón imádkozik, és gyakran járul a szentségekhez. Mégis szívesen megválók tőle abban a reményben, hogy egyszer az Úr szolgája lesz belőle."

Don Bosco elfogadta az ajánlást, és a szülők engedélyével Ferenc Valdoccóba utazott. Don Bosco így írta le találkozásukkor Besucco Ferencet:

"A hegyvidéki emberek viseletébe öltözött, közepes testalkatú, durva kinézetű, szeplős arcú fiút láttam magam előtt. Tágra nyíló szemekkel nézte hancúrozó társait. Amint a tekintete találkozott az enyémmel, tisztelettudóan elmosolyodott és elindult felém."

Don Bosco puhatolódzására Ferenc így válaszolt:

 "Az én legnagyobb vágyam az, hogy pap legyek. Az én régi plébánosom két évig készített fel engem, tanított a katekizmusra, öltöztetett, eltartott és beajánlott Önnél, hogy fogadjon be az oratóriumba. Ha nem lennék biztos a dolgomban, el sem indultam volna otthonról."

Nem sokáig volt Besucco Ferenc a torinói Szalézi Szent Ferenc Oratóriumban, csak 1863 augusztusától 1964 januárjáig. Csúnya tüdőgyulladást kapott, ami hét nap alatt a sírba vitte. Csak 14 éves volt.

Don Bosco rögtön a január 9-én bekövetkezett halála után megírta az életrajzát, és hamarosan ki is adta. Ebből tudjuk az is, hogy életének utolsó napján állandóan imádkozni akart, de ez nagyon fárasztó volt számára. "Ó, hát akkor hadd imádkozzon legalább valaki, itt, a közelemben, és én meg fogom ismételni a szívemben, amit mond." Hogy óhaját teljesítsék, valaki mindig ott imádkozott a betegágya mellett.

Don Bosco találkozásáról Besucco Ferenccel még többet megtudhatunk Claudio Russo: Don Bosco találkozása a fiúkkal című könyvéből (Don Bosco Kiadó, 2006)

Szaléziak.HU