Főoldal / Szalézi világ / A szalézi munkatársak 140 éve: a jövő többet rejt, mint a múlt

Don Bosco már sok évvel korábban álmodott a szalézi munkatársakról és dédelgette az ötletet a szalézi rendhez kapcsolódó világiak szervezett csoportjáról, de meg kellett várnia, amíg eljön az ideje, mindenekelőtt, míg a kor el tudta fogadni és fel tudta fogni az ötletet egy mozgalomról, amelyet „laikusok és papok együtt alkotnak a veszélyben levő fiatalok megváltása érdekében.”

Amikor 1876 áprilisában Don Bosco Rómába ment, hogy benyújtsa a végleges tervezetet, elfogadta a pápa javaslatát, hogy ne hozzanak létre egy külön ágat a női munkatársak számára, hanem egyesítse őket egyetlen formációba. „A nők, természetüknél fogva vállalkozó szelleműek és hatékonyabbak, mint a férfiak. Kizárva őket, megfosztaná [a Társaságot] legértékesebb segítőitől” - mondta a pápa (MB XI 73-74).

Don Bosco üdvözölte a pápa javaslatát, és módosította a szöveget. IX. Piusz megadta a Szalézi Munkatársak Egyesületének mindazokat a búcsúkat, amelyeket a ferences harmadrendnek is biztosított, és hallgatólagosan jóváhagyta az Egyesület jogi formáját.

A szalézi munkatársak stílusát a kezdetektől jellemezte Don Bosco kreativitása - szerepelnek közöttük tanárok, edzők, színészek és zeneművészek, hitoktatók és anyák... És a 140 év során a szalézi munkatársak hűségesen követték Don Bosco tervét és frissítették hagyatékát. Több szent is kikerült soraikból, mint például Tiszteletreméltó Margit mama, Tiszteletreméltó Attilio Giordani és Edvige Carboni, Boldog Alexandrina da Costa, Giuseppe Toniolo és Marello Szent József, aki a Szent József oblátusok alapítója.

Most, 140 év után a szalézi munkatársak még mindig olyan emberek, akik gazdagok emberségben, odaadóan szolgálják az Egyházat és szenvedélyesen közreműködnek a szalézi küldetésben.

ANS – Róma/Szaléziak.HU