Főoldal / Szalézi világ / Róma - Üzenet a szalézi munkatársaknak
Róma - Üzenet a szalézi munkatársaknak
2016-02-26 Péntek | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
A szalézi munkatársak új világtanácsa első alkalommal találkozott Rómában, az irgalmasság szentévében, és köszönetét fejezte ki Istennek Don Boscóért, a Szentlélek ajándékáért, a Szalézi Család atyjáért. Karizmájának apostoli energiája elterjedt az egész világon, meghívva férfiakat és nőket, papokat és világiakat, hogy éljék meg hivatásukat, együttműködve ugyanazon küldetésben a legszegényebb fiatalok szolgálatára. Örülünk, hogy tanúi lehetünk annak a lelkipásztori szeretetnek, amely élteti a szalézi munkatársakat világszerte és ezekben a napokban a legtestvériesebb módon osztoztunk ebben az örömben.
1. A rendfőnök és a generális anya jelenléte a munka kezdetén igazolja az Egyesület jelentőségét a Szalézi Családon és az Egyházon belül. Bátorítanak és meghívnak bennünket, hogy hittel éljük meg mindennapi életünket, és mindig legyünk elkötelezettek társadalmi és politikai téren - egyre jobban elkötelezettek. Mi vagyunk, a többi egyházi és társadalmi erőkkel együtt, azok, akik mélyreható változásokat fognak előidézni, hogy a világunk a béke és a hiteles testvériség világa lehessen.
2. Ezért a munkánk néhány dokumentum kidolgozására és jóváhagyására fókuszált, amelyeket alapvetőnek tartunk az Egyesület jövője szempontjából. Követve Alapítónk eredeti megérzéseit és az ösztönzéseket, amelyek aláhúzzák az Apostoli élet szabályzatának új projektjét, újra megfogalmaztuk a formációra vonatkozó iránymutatásokat. Állítjuk, hogy a formáció a kulcsa minden komoly és mélyreható változásnak és növekedésnek a személyek és a struktúrák terén. Hogy teljes legyen a munka, amely új, reményteli távlatokat nyit, sok idő, munka és nagy elkötelezettség szükséges. A formációs irányelvekkel együtt összeállítottuk és jóváhagytuk az animálás és a vezetés kritériumait és a Világtanács kézikönyvét. Egy másik eszköz, amely minden bizonnyal hasznos lesz, és amelynek el kell kísérnie bennünket az évek során, az AÉSZ új kommentárjai. Meggyőződésünk, hogy a Szentlélek megvilágította számunkra, hogy az Egyesületnek az elkövetkező években mennyiségi és minőségi szempontból is a növekedés útját kell követnie.
3. A Világtanács ülése arra is jó alkalom volt a tanácsosok számára, hogy jobban megismerjék egymást, hogy megosszák egyedi tapasztalataikat, nagylelkű szolgálatuk örömeit és támogassák egymást a nehéz helyzetekben. Minden kontinensnek, minden régiónak megvan a maga története. Annak ellenére, hogy azonos irányban haladunk, az idő és a helyzetek különböznek. Egyesít minket a karizmánk, a szeretetünk Don Bosco iránt és az akarat, hogy lelkesen és nagylelkűen szolgáljuk a fiatalokat.
4. Tudatában vagyunk annak, hogy nagy kihívások előtt állunk. Az erőszak, a háborúk, a fiatalok munkanélkülisége, és a problémák a családokban (és a családra vonatkozóan), az etika és a társadalmi igazságszolgáltatás nem hagy minket hidegen. Ennek minden része olyan formációt követel, amely sokkal gondosabban meg van tervezve és végrehajtva, valamint a jelentősebb egyházi és társadalmi láthatóságot. Nem vagyunk nézők, hanem azok, akik miközben a mai világ történelmét hozzák létre, erősek a saját meggyőződéseikbe. Annak érdekében, hogy a leghatékonyabban tudjunk cselekedni a saját kulturális környezetünkben, kompetenseknek kell lennünk, és jártasak a kommunikációban.
5. Annak érdekében, hogy megfeleljünk ezeknek a kihívásoknak, együtt kell dolgoznunk. Elengedhetetlen számunkra, hogy a cél elérése érdekében növekedjen bennünk az Egyesülethez tartozás érzése. Az együvé tartozás konkrétan abban nyilvánul meg, hogy ugyanabban a szellemben élünk, hogy azonos céljaink vannak és egyformán veszünk részt a gazdasági szolidaritásban.
6. Ezek a kihívások problémák, ez igaz, de ezek is a növekedés lehetőségét rejtik magukban csakúgy, mint annak a lehetőségét, hogy fellendítsük az Egyesületünk életét. Mivel a hit cselekedetek nélkül halott, aktívan kívánunk válaszolni ezekre a kihívásokra, kifejlesztve egy hároméves cselekvési tervet.
Kedves szalézi munkatársak!
Amikor beléptünk a Szent Péter-bazilika szent kapuján, imádkoztunk mindnyájatokért és az egész Egyesületért. Hívtuk a Szentlelket, hogy legyen velünk utunkon. Biztosak vagyunk az Ő jelenlétében, mint Mária anyai jelenlétében és Don Bosco, Mazzarello anya, és a Szalézi Család összes szentjeinek jelenlétében.
A feladat, ami most ránk vár, nem könnyű, de felélénkít és megerősít minket. Elődeink tudták, hogyan kell elvégezni ezt a küldetést. Ma a világ kovászának és sójának kell lennünk, hogy hozzáadva közös történelmünkhöz, megadjuk az ízét, amikor a 140. évfordulóját készülünk megünnepelni.
A Világtanács
ANS – Róma/Szaléziak.HU
