Főoldal / Szalézi világ / Ukrajna – „A fiatalok oktatása ma a holnap Ukrajnájának építését jelenti"
Ukrajna – „A fiatalok oktatása ma a holnap Ukrajnájának építését jelenti"
2026-10-29 Ma | #Szalézi világ
Mykhaylo Chaban atya, az Ukrajnai Görög Katolikus Egyház (UKR) Segítő Szűz Mária Szalézi Altartományának elöljárója a fiatalok rugalmasságáról, a háború alatti tanulás iránti elkötelezettségről, valamint az igazságosságon alapuló béke iránti reményről szól. Ferdinando Colombo szalézi atya által készített hosszú interjúban Chaban atya elmagyarázza, hogy a fiatalok soha nem adták fel a jövőbe vetett reményüket, és hogy a mély sebek ellenére is igyekeznek visszatérni a mindennapi életük rendjéhez.
Az interjú egy részletét az alábbiakban közöljük.
Mykhaylo atya, hogyan változott meg a fiatal ukránok élete több mint négyévnyi nagyszabású orosz invázió után?
Eleinte nagy volt a félelem: az iskolák zárva voltak, az egyetemek online térbe költöztek, és sok család elhagyta otthonát. Fokozatosan azonban kezdtünk talpra állni. Ma viszonylagos stabilitást tapasztalunk, és megtanultunk együtt élni drónok, rakéták és légvédelmi szirénák mellett, miközben megpróbáljuk folytatni az életünket, a tanulmányainkat és a munkánkat.
Ami mélyen megráz, az az, hogy a fiatalok nem hagyták abba a jövőbe tekintést. Szaléziakként hisszük, hogy az oktatás mindenekelőtt reményt ad, segít a fiataloknak abban, hogy ne hagyják, hogy a félelem és a trauma határozza meg őket, hanem megtalálják az erőt ahhoz, hogy talpra álljanak. A háború mélyen megsebesített egy generációt, de egyben szolidaritást, érettséget és rendkívüli képességet is hozott létre a remény megtartására.
Elindított egy sportprojektet is a háború következtében amputációt szenvedett embereknek. Miről szól ez?
A közel 400 fiatalt fogadó hagyományos futballakadémiánk mellett létrehoztuk Ukrajna első amputált labdarúgó-csapatát . A résztvevők körülbelül 85 százaléka súlyos háborús sérüléseket szenvedett. A kezdeményezést, amely körülbelül két évvel ezelőtt a mi támogatásunkkal indult, később az Ukrán Labdarúgó Szövetség is átvette: ma már körülbelül húsz csapat működik országszerte.
Ez nem pusztán egy sportprojekt. Ukrajnában több mint 50 000 ember – köztük civilek és katonai személyek – esett át amputáción. Arra törekszünk, hogy pszichológiai és lelki támogatást nyújtsunk nekik, a sportot a rehabilitáció és az újrakezdés eszközeként használva.
Mik a szaléziak oktatási prioritásai ma? És hogyan lehet békére nevelni egy háború sújtotta országban?
Még erősebb felelősséget éreztünk azért, hogy az oktatást ismét a középpontba helyezzük, befektetéssel szakiskolákba, középiskolákba, gyermekotthonokba, sportklubokba és egyetemi kollégiumokba. A fiatalok emberi, lelki és szakmai szemléletű nevelése azt jelenti, hogy felruházzuk őket az Ukrajna jövőbeli újjáépítéséhez szükséges alapvető eszközökkel.
A békére nevelés azonban nem jelenti a valóság figyelmen kívül hagyását: olyan békére vágyunk, amely az igazságosságon alapul, és tiszteletben tartja az ukrán nép szabadságát és méltóságát. A megbocsátás is időt vesz igénybe. Nem várhatunk azonnali megbékélést azoktól, akik elvesztették szeretteiket vagy otthonukat. A mi feladatunk az, hogy elkísérjük őket ezeken a sebeken át, hogy a gyűlölet és a bosszú ne váljon a fiatalok jövőjének vezérelvévé.
Hogyan működnek együtt a szaléziak más keresztény felekezetekkel és vallási közösségekkel?
Ukrajnában vannak az ukrán bizánci rítusú szaléziak, akik az ukrán görög katolikus egyházhoz tartoznak, és a latin rítusú rendtársak, akik a lengyelországi Krakkó tartományhoz kötődnek. Bár különböző egyházi struktúrákhoz tartozunk, jól együttműködünk, és közös nevelői küldetést vállalunk.
A háború megtanította nekünk, hogy az emberi szenvedéssel szembesülve a felekezeti megosztottság háttérbe szorulhat. A Lviv közelében található Vinnyikiben belső menekülteket fogadunk be; együttműködünk a Lvivi Városi Tanáccsal a máriapolisi kampusz irányításában is, ahol körülbelül ezer ember él, akiknek többsége az ortodox hagyományhoz vagy más keresztény felekezethez tartozik.
Anyagi segítséget, lelki útmutatást és kézzelfogható támogatást kínálunk. Néhány rendtársunk a frontvonalhoz közeli területekre is utazik, hogy segítséget és vigaszt nyújtson a helyi lakosságnak és a katonaságnak. Nem mindig tudjuk megváltoztatni a körülményeket, de segíthetünk az embereknek abban, hogy nincsenek egyedül.
Mit jelentett a Don Bosco Missziós Közösség (CMB) által tanúsított szolidaritás, és mik a jövőbeli tervek?
Együttműködésünk még erősebbé vált a háború kitörésekor, amikor Guido Pedroni és egyesülete támogatást nyújtott a szervezeteink által befogadott, otthonukba helyezett embereknek. Néhány ifjúságsegítő és fiatal a családi otthonainkból két hetet tölthetett Olaszországban, a befogadó családoknál az „Estate Ragazzi” program keretében. Ez egy testvéri élmény volt, amelynek köszönhetően érezték, hogy szívesen látják és szeretik őket.
A jövőre nézve reméljük, hogy előmozdíthatjuk az ifjúságsegítők cseréjét és a fokozottabb oktatási együttműködést. Fontolóra vesszük a „Béke Iskolája” létrehozását is, amely a fiatalokat a megbékélésre, a felelősségvállalásra és a testvéri együttélésre nevelné.
Hogyan érzi az egyetemes Egyház közelségét?
Úgy érezzük, hogy az Egyház nagyon közel van hozzánk az anyagi segítség, a szalézi missziók, a jótékonysági szervezetek és a világ számos keresztényének imái révén. A tudat, hogy nem feledkeztek meg rólunk, rendkívüli erőt ad nekünk.
A háború véget ér, és amikor véget ér, nem lesz elég egyszerűen újjáépíteni a házakat, iskolákat és városokat: az emberek szívét is újjá kell építenünk. Mi, szaléziak, itt érezzük legnagyobb küldetésünket: elkísérni a fiatalokat, nevelni őket és visszaadni a reményüket. A mai fiatalok oktatása azt jelenti, hogy már most elkezdjük építeni a holnap Ukrajnáját.
Forrás: sacrocuore-bologna.it
ANS – Lviv/Szaléziak.HU
