Főoldal / Szalézi világ / Magyar szalézi misszionáriusok nyomában Latin-Amerikában

Először a Dominikai Köztársaságban járt, ahol Wilson Rosario atya, tartományi titkár volt segítségére. Dominkában három szalézi nyomára bukkant: Németh András 1999 márciusában, 82 éves korában hunyt el Santo Domingóban, ahol élete nagy részét töltötte, apostolkodva a helyi lakosság körében. Mándly Károly sírját, aki 1995-ben hunyt el 90 éves korában, Mocában kereste fel, aki itt káplán volt és gyóntató.

Útja ezek után Jarabacoába vezetett, ahol 1999. június 2-án, 86 éves korában elhunyt Végh Bertalan után kutatott. A magyar misszionárius a helyi rendi kriptában nyugszik, de emléke élénken él a szaléziak között és nagy tisztelet övezi, hiszen nagyon jelentős munkát végzett itt, azok között tartják számon, akik megváltoztatták Jarabacoát. Róla nevezték el a korszerű Politécnico Bartolomé Vegh középiskolát, amelybe közel 300 diák jár, és ahol a legszegényebb diákok is helyet kapnak.

Az idősebb szaléziak között akadt még olyan, aki személyesen is ismerte Bertalan atyát és mély elismeréssel nyilatkozott róla. Irodából leválasztott hálóhelyén az ágyát (amelyen elhunyt) és kedves székét még mindig nagy kegyelettel őrzik.

 Emléke élénken él a köztudatban, hiszen az iskola egyik falán nagy murálon örökítették meg és a diákok az iskolai pólójukon viselik arcképét.

További útja Kubába vezette Csány Mártont, ahol Bruno Roccaro atya volt a segítségére. Itt szintén három szalézi nyomára bukkant. Gerlinger János 1957-ben, 47 éves korában hunyt el, tragikus autóbalesetben, amikor a vizitációt végző tartományfőnökét egy másik rendházba vitte, Kóczán Ákos pedig 2007-ben hunyt el, 74 éves korában, hosszú és tartalmas szerzetesi élet után. Mindketten a közös szalézi sírboltban nyugszanak a helyi temetőben.

Santa Clarában, a Carmen-templomban a dorogi Vándor József atya emlékét őrzik nagy tisztelettel és szeretettel. A helyiek már életében szentként tisztelték a szívvel-lélekkel az utolsó leheletéig a kubaiakat szolgáló misszionáriust. Boldoggá avatási eljárását 2003-ban kezdeményezték és remélik, hogy ez hamarosan be is következik.

Csány Márton elmondta: megható volt, hogy a régi szaléziak honfitársaként mekkora szeretettel és segítőkészséggel fogadták mindenhol ezekben a távoli országokban. Biztosította a hallgatóságot, hogy a tapasztaltakat írásban is összegezni fogja, hiszen úgy érzi, a régiek iránti tisztelet kötelezi őt erre.

Szaléziak.HU