Főoldal / Szalézi világ / Ecuador - Egy földrengés, amely megindítja a szíveket

Ezek egyike Juan Carlos Macias: az ő otthona Tarquiban, a legérintettebb zónában volt, és lebontásra lett ítélve. „Nagyon frusztráló látni, ahogy sok évi áldozatos munka gyümölcse kevesebb mint egy perc alatt megsemmisül.” Juan Carlos orvos és szalézi cserkész 14 éves kora óta. Azt mondja, mindig is szeretett önkénteskedni és szolgálni másokat, különösen a leginkább rászorulókat. Annak ellenére, hogy mindent elveszített, még mindig ingyenes orvosi ellátást biztosít a mantai Rózsafüzér Királynője plébánián.

Yadira Chavez nem felejtette el azt a pillanatot, amely örökre megváltoztatta az életét. Kevesebb, mint egy perc alatt elveszítette az otthonát, és most egy kis szobában él a fiával Javier-vel, aki a mantai San Jose intézetben tanul. „Nem tudom, hogy a fiam be tudja-e majd fejezni ezt az iskolaévet, mert elvesztettem a munkámat és nincs pénzem. (...) Amikor a falak dőlni kezdtek és a földre omlottak, a fiam és én elkezdtünk imádkozni, és egy karcolás nélkül megúsztuk.”

Jorge Ferrín is elvesztette otthonát. „Mi túléltük a földrengést, de egyáltalán nem maradt semmink. Ez olyan érzés, mintha egy csecsemő lennél, mert nincs ruhád, és szükséged van valakire, aki a gondodat viseli és továbbsegít. (...) Szeretném, ha valaki adna nekem munkalehetőséget, hogy képes legyek fizetni a lányom tanulmányait.”

Annak ellenére, hogy a szalézi létesítményekben is jelentős kár keletkezett, a több mint 200 szalézi misszionárius Ecuadorban azon dolgozik, hogy támogassa mindazokat, akik elvesztették otthonukat, vagy szeretteiket.

A szalézi misszionáriusok közel 130 éve szolgálják a szegénység sújtotta lakosságot - iskolák és szakképzési programokat hoznak létre és új lehetőségeket kínál a több ezer marginalizált fiatalnak és családjaiknak. Manta, Guayaquil, Esmereldas, Machala és a még 23 további közösség tagjait az emberek ismerik és megbíznak bennük, ezért tudnak válaszolni a válságra olyan módon, ahogy más szervezetek nem.

Sanchez Rubinsky atya, a mantai Rózsafüzér Királynője szalézi plébánia plébánosa elmondja, hogy a hozzájuk tartozó területen óriási károk keletkeztek, és eddigi feladatuk eléggé csüggesztő volt: a földrengés során sokan tragikusan elhunytak, mások a romok alatt rekedtek, és sokan attól rettegtek, hogy meg fognak halni. Országszerte romba dőltek az épületek, az utak és a hidak, sárlavina pusztított, összeomlott a villamosenergia-ellátás és a kommunikációs hálózat, ami még jobban elzárta a túlélőket a segítségtől.

„A traumatizálódott emberek az utcán aludtak, imádkozva, hogy az utórengések is abbamaradjanak. Féltek bemenni, és gyakran nem maradt családjuk, akikhez visszatérhettek volna. A bánat lesújtotta őket és azt remélték, hogy hiányzó szeretteiket még életben találják” – vázolja a helyzetet Sanchez atya.

Mantában a misszionáriusok azonnal anyagi, fizikai és lelki támogatást kínáltak fel a kétségbeesett embereknek, több mint 7000 családnak a katasztrófa sújtotta területen. És - együttműködve a kormányzati és nem kormányzati partnerekkel – a szalézi közösségek az ország egész területén válságkezelő csapatokat állítottak fel.

„Az emberek nagyon kétségbe vannak esve” - számol be Jorge Molina atya, szalézi tartományfőnök Ecuadorban. „A fájdalmukat még jobban felnagyítja szeretteik elvesztése. Egész családok váltak hajléktalanná és védtelenné. Továbbra is élelmiszerhiány és vízhiány uralkodik. Az élet az utcákon, ahol nincs semmilyen alapvető szolgáltatás, érzelmileg is nagyon megviseli az embereket, a nyomás szinte túl nagy ahhoz, hogy el tudják viselni, különösen a gyermekek és az idősek. A jövőben majd arra is sort kerítünk, hogy helyrehozzuk a saját tulajdonunkban esett kárt, de most az emberekkel kell törődnünk.”

Molina atya április végén hat buszok, három teherautó és három kamion kíséretében érkezett Mantába. Rengeteg humanitárius segélyt hozott, amit a Manabi tartományban élőmisszionáriusok és hívek adományoztak. Két önkéntes orvos és két ápolónő is érkezett velük, akik azonnal megkezdték a sérültek és a betegek ellátását, és többen még úton vannak. Több száz jelenlegi és korábbi szalézi diák és családjaik az egész országban önként gyűjtésbe kezdtek, hogy kielégítsék a legégetőbb szükségleteket, például nem romlandó élelmiszert, tiszta vizet és gyógyszereket gyűjtenek. Mivel sok család nem engedheti meg magának, hogy eltemessék szeretteiket, a szakképzésben részt vevő diákok a guayaquil-i Don Bosco Házban koporsók készítésébe fogtak az elhunytak számára.

A nagy erőfeszítések ellenére az áldozatok szükségleteinek kielégítését még a szokatlanul nagy esőzések miatt fellépett alattomos árvíz is nehezíti.

„Az emberek Ecuadorban még mindig nagyon nagy válságban vannak” - mondja Mark Hyde atya, a New Rochelle-i székhelyű Szalézi Missziós Iroda igazgatója. „A szükséges segítség meghaladja az országban szolgáló misszionáriusaink erejét. Most arra összpontosítunk, hogy megteremtsük az anyagi forrásokat, hogy segítsünk nekik beszerezni és kiosztani a humanitárius segélyt, amire szükség van, hogy túllépjünk a katasztrófának ezen a fázisán.” 

Egy hónappal a földrengés után még mindig sok az igény. Segítségre van szükség, hogy a gyermekeknek, fiataloknak és felnőtteknek jobb jövőjük lehessen.

ANS – Manta/ www.salesianmissions.org/Szaléziak.HU