Főoldal / Szalézi világ / A szaléziak Európa sokrétű valóságában
A szaléziak Európa sokrétű valóságában
2017-02-06 Hétfő | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
A Közép- és Észak-Európai Régió egyike a Szalézi Társaság hét régiójának, kulturális és történelmi szempontból pedig az egyik legösszetettebb. Tadeusz Rozmus atya, a régió felelőse mutatja be a következő interjúban a régiót, amelybe a Magyar Szalézi Tartomány is tartozik.
Beszélne nekünk a régióról, annak változatos természetéről és fejlődéséről?
Európa az ellentétek földje. Egyfelől a világ egyik legfejlettebb területe, magas életszínvonallal és technikai fejlettséggel… másfelől különböző kultúrák, érdekek, határok és nyelvek mozaikja, ahol megtalálhatóak a szegénység különböző formái is, köztük kiemelten az ifjúkori szegénységé.
Az az Európa, amit mi elképzelünk, gyakran különbözik a valóságtól: ez nem a 80-as évek Európája, amikor még a bőség és a jólét tűnt a kontinens jövőjének. A megélhetési költségek folyamatos drágulása miatt több országban is megjelennek a szegénységnek változatos formái. Ezzel a helyzettel elsőnek a családosok és a fiatalok szembesülnek.
A második világháború után kialakult legtragikusabb helyzet Európa felosztása volt Kelet és Nyugat között. Ennek a következményei még ma is megfigyelhetőek: a nyugati rész ugyan sokkal fejlettebb, de elvesztette az értékeit, köztük a keresztény hit értékét. Kelet Európa a mai napig szenvedi a szovjet mentalitás következményeit, a szabadság eltörlését és az üldöztetéseket… de lelki vonatkozásban megerősödött és úgy tűnik, manapság sokkal többet nyújthat Nyugat Európának a keresztény hagyományok szempontjából.
Az egyesített Európa alapítói – Robert Schumann, Konrad Adenauer, Alcide de Gasperi és Jean Monnet – elsődlegesnek tartották a nemzetközi kapcsolatok fejlesztését. Mi vagyunk az elsők, aki elmondhatjuk, hogy ez igaz. Ma már látjuk ennek a folyamatnak a pozitív hatásait: egy Európát belső határok nélkül, egyesített gazdasági célokkal és megerősített közbiztonsággal. De az előre látható fejlődés trendje és néhány Európai politikus szélsőséges hozzáállása elégedetlenséget szül több országban. Hogy átlássuk a helyzet összetettségét, elég, ha szemügyre vesszük az egyre növekvő migrációt, és az erre válaszként születő fokozódó taktikai-katonai aktivitást, ami mély ellentéteket váltott ki az európai helyzetben.
Ez az a környezet, ahol a szaléziaknak dolgozniuk kell, nem csak a Közép- és Észak-Európai Régióban, de a Mediterrán Régióban is: 16 tartomány, 2 delegáció, mintegy 2500 szalézi, több száz iskola, szakképző központ, plébániák, oratóriumok és formációs házak.
Lenyűgöző és gazdag valóság ez, de a gazdagság kiterjed a különböző problémákra is.
Európa az ellentétek földje. Ezt azonnal észre lehet venni, ha találkozunk különböző országok fiataljaival. Csupán csak ebben a régióban a szaléziak 27 különböző nyelven beszélnek! De ha már a nyelvről van szó, nem szabad elfelejtenünk, hogy a legfontosabb nyelv a szeretet nyelve.
Hogyan vázolhatnánk fel egy egységes tervet a régióban dolgozó szaléziak számára?
A régió sokszínűsége a szalézi karizma gazdagságát mutatja: a szaléziak az inkulturáció élvonalában szerepeltek Európában, így a karizmánk mindenhol nagyon jól beolvadt a helyi kultúrákba, és mára már multikulturális.
Mint szaléziak, ma nem arra vagyunk hivatottak, hogy egymástól elválasztó falakat építésünk, hanem hidakat, melyek egyesítenek. Hidakat az emberek, nemzetek, kultúrák, vallások, felekezetek, generációk és politikai rendszerek között… Fontos viszont, hogy eközben ne veszítsük el a különbözőségeknek ezt a gazdagságát.
Ez egy folyamat, amely velünk kezdődik. Nem véletlen, hogy az utolsó Egyetemes Káptalan határozottan felszólít, hogy alakítsuk át a mentalitásunkat. Én ezt egy prófétai felhívásnak tartom, bár nem könnyű, hiszen az ellenség, amely előttünk áll, maga az individualizmus.
Manapság mindenkinek, még nekünk, szaléziaknak is szükségünk van a másikra. E miatt kell kihangsúlyozni nem csak a Szalézi Társaság, hanem a teljes Szalézi Család fontosságát. Az átalakulásunk egyre fontosabbá válik, ami nem csak a gondolatmenetünk változásában mutatkozik meg, hanem különböző konkrét formákban is: a szalézi jelenlét megváltozásában és alkalmazkodásában a jelenkor kihívásaihoz, a fiatalok helyzetének tanulmányozásában és a nyelvek tanulmányozásában, amelyeket a fiatalok használnak… Magunknak is prófétává kell lennünk, nem a múlt és megszokások védelmezésével, hanem nagy álmodókként és nagy realistákként tervezve a jövőt.
Napjaink Európájában elsősorban nem az épületek, statisztikák vagy nagy művek számítanak, hanem Don Bosco szívének minősége, amelyet a fiataloknak felkínálunk: gyönyörű, vonzó és eleven módon kell nekik átadnunk a szalézi karizmát, meghívva őket, hogy családunk tagjai legyenek. Biztos vagyok benne, hogy ha a szaléziak és a Szalézi Család erre összpontosít, és megfelelő minőségben felkínálja Don Bosco szívét a fiataloknak, akkor Európára fényes jövő vár. Talán jobb, mint a jelenlegi.
Fordította Fekete Barnabás
ANS-Róma/Szaléziak.HU
