Főoldal / Magyar Tartomány / A Bollettino Salesiano Online interjúja Vitális Gábor tartományfőnök atyával
A Bollettino Salesiano Online interjúja Vitális Gábor tartományfőnök atyával
2026-02-11 Szerda | #Magyar Tartomány
A Bollettino Salesiano Online interjút készített Vitális Gábor atyával, a Magyar Szalézi Tartomány elöljárójával hivatása útjáról és a fiatalok nevelői küldetésével kapcsolatos víziójáról. Őszinte hitelességgel meséli el, hogyan érlelődött fokozatosan a papi hivatás tizenéves korától kezdve, kétségek és belső megerősítés közepette. Szavaiból egy spirituális utalásokban gazdag kép bontakozik ki – Don Boscótól Savio Szent Domonkosig –, valamint kortárs meglátások a modern evangelizáció kihívásairól. Vitális atya őszinte pillantást vet a nevelői szolgálat örömeire és nehézségeire, hangsúlyozva a hitelesség, az ima és a hiteles tanúságtétel fontosságát a mai fiatalok szívének eléréséhez.
Mi a hivatásod története?
Az én hivatásom nem hirtelen felfedezés volt, hanem egy hosszú érési folyamat gyümölcse. Gyermekkoromtól fogva vonzódtam Krisztushoz és az oltárszolgálat közelségéhez. Tizenkét-tizenhárom éves korom körül fogalmazódott meg bennem először a papi vagy szerzetesi pálya gondolata, és ez a gondolat soha nem hagyott el. Küzdelmeket is megtapasztaltam, egyfajta belső ellenállást. Családi életre is vágytam, de mindig ott volt bennem az az érzés, hogy Isten valami többre hív.
A középiskola elvégzése után beiratkoztam egyetemre, de hamarosan rájöttem, hogy nem azon az úton járok, amelyet Isten nekem tervezett. Ebben az időszakban kezdtem tudatosan imádkozni, hogy felismerjem a hivatásomat, és legyen erőm igent mondani. 2000-ben beléptem a Szalézi Intézetbe, és azóta egyre mélyebben megerősödött bennem, hogy ez a helyem.
Kik voltak azok az emberek – szentek, nevelők, családtagok –, akik a legnagyobb hatással voltak a hivatásválasztásodra?
Sokan voltak rám döntő hatással. Dédnagymamám és egy idős tanárnőm éveken át imádkozott értem – ma már tisztán tudom ezt. Édesanyám elvitt templomba, és ő maga is újra elkezdte gyakorolni a hitet. A városunkban élő szaléziak szeretetükkel, humorérzékükkel, igényes és szorgalmas életükkel példaképek voltak számomra.
A rendházban, a korábbi tartományfőnökök közül Havasi atyának jelentős szerepe volt, akárcsak sok rendtársnak. Don Bosco személye és pedagógiája a mai napig viszonyítási pont és iránytű számomra. Jól emlékszem, hogy élénk serdülő voltam, de évekig a zsebemben hordtam Savio Szent Domonkos mottóját: „Inkább meghalok, semmint hogy bűnt kövessek el.” Igazi példakép volt számomra, akit követni akartam, hozzá hasonlóvá válni, erős lélekkel, kitartóan a kötelességeimben, és ugyanakkor mindig vidám maradni.
Mi okozza a legnagyobb örömet a szolgálatodban? És mi a legnagyobb nehézség?
Nagy öröm látni, ahogy a fiatalokban remény születik, és látni, ahogy megtapasztalják, hogy az életük fontos, mert Isten szereti őket. Öröm Isten eszközének lenni, akár egy egyszerű szolgálatban, mint például a reggeli felajánlása, akár egy tágabb közösségi kezdeményezésben.
A nehézségek sem a mi Tartományunkat, sem minket nem kímélnek, és nem könnyű, amikor fájdalmas döntéseket kell hozni, vagy krízishelyzetekkel kell szembenézni, különösen akkor, ha ezek emberek életét és bizalmát érintik. Nem dughatjuk a fejünket a homokba, és nem menekülhetünk el a problémák elől; cipelnünk kell a belső terheket, amelyeket mindez magában foglal. Ugyanakkor fel kell ismernünk, hogy az ilyen helyzetek lehetőséget kínálnak a megtisztulásra és ezen keresztül a lelki növekedésre is.
Hogyan ápolod a folyamatos képzésedet – könyvek, tanfolyamok és lelkigyakorlatok segítségével?
Számomra fontos, hogy ne csak szakmai, hanem lelki szinten is folyamatosan fejlődjek. Életemet számos lelki és teológiai olvasmány kíséri, például Pascual Chávez atya írásai az életszentségről, Szent Ágoston írásai, és folyamatosan olvasom Don Boscót. Rendszeresen gyónok, naponta részt veszek szentmisén és tudatosan találkozom Krisztussal a szentáldozásban, valamint tudatosan szentelek időt az imádságnak. Az elmúlt években kánonjogot is tanultam, ami segít abban, hogy felelősségteljes és átlátható módon hozzak döntéseket.
Véleményed szerint mik a mai evangéliumi prioritások a fiatalok számára?
A mai fiataloknak mindenekelőtt hiteles példákra van szükségük. Nem elméletekre, hanem olyan emberekre, akik megélik, amiről beszélnek. A hitet először meg kell ismerni, majd tanúskodni kell róla, tanúságot kell tenni Krisztusról, akivel személyesen találkozunk. A szavak nem számítanak, a hitelesség igen, mert a mai fiataloknak hiteles tanúságtevőkre van szükségük. Természetesen
a közösségi dimenzió is fontos: érezni, hogy valaminek a része vagyunk, érezni, hogy befogadnak és elismernek minket. Az evangélium akkor válik érthetővé és vonzóvá számukra, ha szeretettel, türelemmel és örömmel közvetítik.
Don Bosco lelkisége, a megelőző módszer, a jelenlét és a személyes kísérés ma is alapvető és teljes mértékben releváns elemek. Mindez azonban csak akkor éri el igazán a fiatalokat, ha mi magunk is hitelesek és következetesek vagyunk azzal, amit megélünk.
Hogyan sikerül összeegyeztetni az imádságot, a tanulást és a nevelői tevékenységet a mindennapi életben?
Ez az egyensúly folyamatos keresése. Nem csak aktív szerzetes szeretnék lenni, hanem egy imádkozó szerzetes is. Amikor az ima a második helyre szorul, az egész szolgálat üressé válhat. Ugyanakkor a vezetői feladatok sok időt, figyelmet és megfontoltságot igényelnek. Igyekszem mindent úgy megszervezni, hogy ezek a területek ne vonjanak el egymástól figyelmet, hanem erősítsék egymást.
Mik a mai evangelizáció és misszió legnagyobb kihívásai?
Az egyik legnagyobb kihívás a hitelesség kérdése. A fiatalok nagyon érzékenyek az ellentmondásokra. Amikor azt tapasztalják, hogy az Egyház nem él koherensen a saját tanításával, az elbizonytalanítja őket. Ugyanilyen fontos a bizalom újjáépítése ott, ahol megsérült. A digitális világ és a felgyorsult életmód szintén kihívást jelent. Nehéz elérni a fiatalokat, és ugyanilyen nehéz felébreszteni bennük a mély belső élet iránti vágyat.
Milyen tanácsot adnál egy fiatalnak, aki úgy érzi, hogy a szerzetesi életre hivatott?
Azt mondanám neki, ne féljen a kérdésektől és a küzdelmektől. Ezek a hivatás útjának természetes velejárói. Az őszinte ima, a lelki kísérés és a bátorság, hogy időt szánjunk magunkra, alapvető fontosságú. A hivatás nem lemondásból, hanem a beteljesülésből fakad. Isten soha nem vesz el valamit anélkül, hogy ne adna cserébe sokkal többet.
Milyen helyet foglal el az életedben Mária, a Keresztények Segítsége?
Számomra Mária az Anya, aki védelmez és támogat. Gyakran tapasztalom, hogy akkor is vezet, amikor nem látom tisztán az utat. Don Boscótól megtanultam, hogy bizalommal bízzam rá magam, különösen a nehéz döntések pillanataiban. Igyekszem minden hónapban ellátogatni egy Mária-kegyhelyre, hogy megköszönjem neki a segítségét és kérjem közbenjárását.
Milyen üzenetet szeretnél közvetíteni a mai fiataloknak?
Azt szeretném mondani nekik, hogy nincsenek egyedül, és hogy az életük egy gyönyörű ajándék, amelyet bizalommal kell kibontani. Isten minden embert értékesnek teremtett, és mindenki számára van egy terve a boldogsághoz, még akkor is, ha időnként minden zavarosnak vagy negatívnak tűnik körülöttünk. Bátran kell nagyot álmodnunk, ahogy Don Bosco is tette, és nem szabad félnünk a kereséstől és az újrakezdésektől. Az élet sokkal több annál, mint aminek első pillantásra látszik.
donbosco.press/Szaléziak.HU
