Főoldal / Magyar Tartomány / Tartományfőnöki gondolat hamvazószerdára – Tegyétek, ne csak mutassátok
Tartományfőnöki gondolat hamvazószerdára – Tegyétek, ne csak mutassátok
2026-02-18 Ma | #Magyar Tartomány | KIEMELT
Kedves Rendtársak, Nővérek, a Szalézi Család tagjai és szeretett fiataljaink! Hamvazószerdával beléptünk a nagyböjti szent időbe. Az Egyház hagyománya szerint ez az időszak egyszerre bűnbánati, valamint a keresztségi felkészülés és az arra való emlékezés ideje. Olyan út ez, amely visszavezet az alapokhoz, ahonnan életünk, hivatásunk és kereszténységünk fakad.
A hamu jele kijózanítóan egyszerű. Szembesít emberi létünk mulandóságával: minden elmúlik, csak Isten marad. Ugyanakkor a megtisztulás jele is, mely magában hordozza a remény szemléletét. Krisztus húsvétjának fényében ugyanis a hamu annak az ígéretnek a hordozója, hogy az, ami elhal, termékennyé válhat. Az idei év strenna gondolatát magunk elé idézve azt is mondhatjuk, hogy az, ami kiürül, megtölthető és az, ami igazán Isten elé kerül, átváltozhat.
A kánai menyegző mondata – „Tegyetek meg mindent, amit csak mond” (Jn 2,5) – különös fényt vet Jézus hegyi beszédének – „Ügyeljetek, hogy a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek, azért, hogy lássanak benneteket” (Mt 6,1) – első figyelmeztetésére is. A két felszólítás ugyanarra a belső irányultságra mutat rá. Kánában a szolgák hallgatnak és cselekszenek, nem pedig magyaráznak és mások figyelmét keresik. A hegyi beszédben Jézus ugyanennek a magatartásnak egyfajta torzulását leplezi le, amikor a cselekvés elszakad a meghallgatástól, és az Atya helyett az emberek tekintete válik viszonyítási ponttá. A nagyböjt a belső rendet szeretné helyreállítani. Azt, hogy Krisztus szava legyen a cselekvés forrása, és az Atya előtti jelenlét legyen annak tere.
Az alamizsnára, az imádságra és a böjtre vonatkozó buzdítások szükséges gyakorlatokai vezetnek bennünket, hogy életünk szándékait és vallásos világát belülről tisztítsuk meg. Jézus a megszokott vallásos gyakorlatokat szeretné visszavezetni valódi értelmükhöz, hogy az igazságosság cselekedeteivé váljanak. Őrködve a szándékunk tisztasága felett, kerüljük el a magamutogatás és a képmutatás kísértését. A nagyböjt legszebb gyakorlatai is válhatnak olyan tevékenységgé, amelyben végső soron nem Istenhez térünk vissza, hanem önmagunk felé fordulunk és magunk körül kezdünk el forogni.
A „tegyetek meg mindent” szellemiségében helyesen értelmezve az alamizsna megosztássá lesz és nem csupán csak adni akar valakinek valamit. Olyan gesztus, ahol a bal kéz ne tudja, mit tesz a jobb. Nincs mivel dicsekednünk, hiszen aki megosztja, amije van, nem hőstettet hajt végre, hanem helyreállítja az igazságosságot. Az alamizsna így segít a szegényben felismerni a testvér arcát. Az ilyen lélektől átitatott magatartás olyan szívet formál, amely képes együtt érezni a másik szenvedése láttán, végtére is belépni az ő valóságába.
Ilyen szemlélettel az imádság az emberi természet egyik legmélyebb rezdülése. Szeretetből fakadó párbeszéd az Atyával, aki az életre hívott és örök életet kíván ajándékozni. Az imádkozó, aki „bezárkózik szobájába” (cf. Mt 6,6), valójában nem elszigetelődik, hanem kilép önmagából. Elfogadja törékenységét, és megáll Isten előtt. Szemléli életének „hiányosságait” (cf. Jn 2,3), de azokat nem kudarcként éli meg. Személyes párbeszédben megosztja mindazt Istennel, vagyis az Ő jelenlétében tekint azokra. Az imádság tehát nem egy tranzakció vagy biztosítási forma, hanem párbeszéd és meghallgatás. Isten Igéjének és akaratának befogadása, amely életünk mélyét érinti, és újra meggyújtja bennünk a reményt.
Végül a böjt is válhat puszta ritualitássá. Amikor lélek nélkül tesszük meg azt, amit az Egyház parancsol. Ha lelki mélység nélkül böjtölünk, akkor az könnyen öncélú teljesítménnyé torzulhat. A keresztény böjt azonban megtisztító gesztus. Teret készít Isten szavának, emlékeztetve bennünket arra, hogy „nemcsak kenyérrel él az ember” (Mt 4,4). Segít újra felismerni, mi az, ami valóban táplál, és mi az, ami csak betölt, de nem éltet. Józan, mértéktartó életstílusra nevel, és közelebb visz Jézushoz, aki értünk szegénnyé lett, hogy szegénysége által gazdagítson bennünket.
Ha szeretnénk tartalmas nagyböjti időszakot, akkor az alamizsna, az imádság és a böjt megélésében a hogyan számít. A bűnbánat hitelessége nem az akaraterő kérdése, sokkal inkább az Atya előtti jelenléten múlik. Aki az emberek előtti láthatóságot keresi, kivonja magát az Atya tekintete alól. A valódi bűnbánat ezzel szemben gyermekségünk újrafelfedezése. A másik testvérré válik, az imádság kapcsolatot teremt, a böjt pedig úttá lesz a lényeg felé.
„Tegyetek meg mindent, amit csak mond” Kánában figyelmes cselekvésre hív. A nagyböjt is ugyanazt a magatartást kéri. Meghallgatni Krisztus szavát, és engedni, hogy Ő alakítsa át életünk vizét új borrá.
Kívánom, hogy a nagyböjt mindannyiunk számára váljon ilyen belső úttá. Olyan idővé, amely nem elsősorban többet kíván, hanem mélyebbre vezet. Így készülhetünk fel arra, hogy húsvétkor újra felfedezzük keresztségünk értékét és benne rejlő méltóságunkat. Álljunk szabadon vállalt szolgálattal azok mellé, akik ránk vannak bízva.
Budapest, 2026. február 18., hamvazószerda
Dr. Vitális Gábor SDB
szalézi tartományfőnök
Szaléziak.HU
