Főoldal / Szalézi világ / A keresztény szeretet drága ára
A keresztény szeretet drága ára
2020-09-06 Vasárnap | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
A vérengzésből, amely a spanyol polgárháborúban zajlott, kiemelkedik Don Bosco két lelki leányának tanúságtétele, akik, bár távozhattak volna, szabadon döntöttek úgy, hogy a testvérgyilkos konfliktus ellenére a városban maradnak, hogy ápolják halálos beteg testvérüket. Carmen és Amparo esete szürreális jelzés marad minden kor számára a szeretet és önzetlenség hatalmáról az erőszak és a gyűlölet közepette. Égi születésnapjukon, szeptember 6-án, rájuk emlékezik a Szalézi Család.
A két nővér, Carmen Moreno és Amparo Carbonell élete egyszerű volt, de a nagylelkűség, az elköteleződés és a hajlandóság jellemezte, hogy napról-napra választ adjanak Isten hívására.
Carmen módos családban született, Amparo azonban szegény volt. Az első Villamartinban (Cádiz) látta meg a napvilágot 1885-ben, egy gazdag családban, a másik Alborayában (Valencia) 1893-ban, egy szegény, földműves család gyermekeként.
Carmen a szalézi nővérekkel Sevillában a kollégiumban találkozott először, ahol egy ideig apja halála után élt. 1906-ban csatlakozott a szalézi nővérekhez. Élete a tanításban, a munkálatok irányításában és a közösség animálásában telt. A legintenzívebb éveit Valverde del Caminóban élte át, ahol együtt élt egy másik szenttel, Eusebia Palominóval, az egyszerű nővérrel, aki a közösségre főzött, és egyesítette magában az egyszerűséget, a szeretetreméltó eredetiséget és néhány különleges tehetséget.
Amparo Valencia városában találkozott a nővérekkel, ahová piacra járt eladni fölműves családja terményeit. A család nem értette meg vallásos elköteleződését és nagyon ellenezte hivatását, mivel nem volt művelt, sem tanult, a földműveléshez értett, és nem rendelkezett azzal a tudással, amit akkoriban egy szerzetes nővértől elvártak. Már huszonhét éves volt, amikor 1921-ben végül mégis belépett a novíciátusba Sarriában. Ez igen későnek számított a kor szokásaihoz képest. A közösségben kertészkedett és több olyan feladatot kapott, ahol ki tudta teljesíteni gyakorlati tudását. Odaadóan látta el feladatát, hogy a nővérek semmiből ne szenvedjenek hiányt és önfeláldozóan teljesített szolgálatot a betegek mellett is.
1931-ben Spanyolországban igen veszélyes méreteket öltött az egyházellenesség.
1936-ban, Amparo nővér és Carmen nővér, ugyanabban a közösségben találták magukat. Amparo egyfajta mindenes volt a közösségben, amikor Carmen lett a helyettes elöljáró.
A Colegio de Santa Dorotea ház megnyitását Barcelonában Don Bosco tervezte és alapította Dorothea Chopitea szalézi munkatárs pénzügyi és lelki segítségével, aki egy jómódú hölgy volt, aki a hétköznapjait evangéliumi stílusban a karthauziak szegénységében élte, és teljes egészében osztozott Don Bosco lelkiségében.
1936 júliusában, a polgárháború közepén megtudták, hogy a rendház veszélyben van. A nővérek (hetvenen), a tizenkét novícia és tíz lány, akik még mindig a kollégiumban tartózkodtak, a lehető leggyorsabban eltűntek. Néhány szerzetes, akik nem találtak biztonságos menedéket a rokonoknál, barátoknál, a Jarth villában húzódtak meg, egy német protestáns úr házában, aki a nővérek közeli barátja volt. Ő nemrég hagyta el az országot, és a házat a nővérek rendelkezésére bocsájtotta.
Ez július 19-én történt. A következő napokban Barcelona kikötőjéből kihajózott a Principessa Giovanna olasz hajó, amelyen komoly nehézségek árán több nővérnek is sikerült távoznia az országból. Carmen nővér és Amparo nővér önként maradt, hogy ápolják Carmen Xammar nővért, akit csak nemrég műtöttek. Később együtt távoztak volna, de a távozás napja késett... A nővérek felkészültek a legrosszabbra.
Szeptember 1-én éjszaka erőszakos léptek visszhangzottak a járdán. Letartóztatták Carmen nővért, Amparo nővért és Carmen Xammar nővért, aki még lábadozott (később őt szabadon engedték és távozhatott Olaszországba, így vitt hírt a nővérek utolsó napjairól).
Szeptember 6-án hajnalban a börtönőr kinyitotta a cella ajtaját, és kikísérte az áldozatokat a tengerparton levő városi lóversenypályára. A kivégzőosztag gyilkos lövései eldördültek, és a két nővér teste a földre hanyatlott. Kora délután került sor a végleges, hátborzongató rituáléra. A testeket az Egyetemi Kórházba szállították orvosi vizsgálatra. A hóhérok szükségét érezték annak, hogy minden jogszerűen menjen; dokumentálni akarták a halálukat, teljes diagnózis kíséretében, fényképekkel együtt. A megrázó dokumentumok arról tanúskodnak, hogy a nővéreket a haláluk előtt verték és bántalmazták.
Nem ismert, hogy Carmen nővér és Amparo nővér földi maradványait hol hantolták el. Tudjuk azonban, hogy a vértanúságuk híre azonnal elterjedt, és ellenállt az időnek egészen addig, amíg meg nem kezdődött a boldoggá avatási eljárásuk.
Szent II. János Pál pápa avatta őket boldoggá más spanyol mártírokkal együtt 2011. március 11-én. Közös liturgikus emléknapjuk szeptember 22-én van.
cgfmanet.org/Szaléziak.HU
