A pénz a hétköznapi élet alapvető eleme. Mint minden emberi törekvésnek, a missziós tevékenységeknek is szükségük van pénzügyi forrásokra. A pénznek értéke van, és mint ilyen, jelentős erőforrás az evangélium hirdetése szempontjából azok számára, akik nem ismerik Krisztust, még a városi központokban és a nagy keresztény hagyományokkal rendelkező országokban is.
A pénz olyan, mint egy jármű kereke. Pénz nélkül az evangelizációs munka nem tud haladni és fejlődni. Pénzre van szükség a struktúrák építéséhez és a programok működtetéséhez. Ahhoz, hogy elérjék a perifériákat és új határokat nyissanak, a misszionáriusoknak forrásokra van szükségük a megélhetésükhöz és az új kezdeményezésekhez.
A jótevők segítenek, mert hisznek a missziós munkánkban. Időnként a jótevők vagy adományozók jobban ragaszkodnak az őket érdeklő projektekhez, mint az evangelizáció és a helyi missziós környezet tényleges szükségleteihez. Továbbá, amikor a misszionárius paternalista függőséget hirdet, a helyiek passzívan várják az alamizsnát, ahelyett, hogy aktívan hozzájárulnának saját szükségleteik kielégítéséhez. Hasonlóképpen, amikor a misszionáriusok megbecsülésének egyik fő oka az, hogy anyagi előnyök forrásaként tekintenek rájuk, társadalmi szakadék keletkezik köztük és azok között, akiknek az evangéliumot viszik.
Előfordulhat, hogy a helyiek szemszögéből a misszionáriusokat gazdagnak számítanak, mert pénzt tudnak szerezni a projektjeikhez, saját járműveket birtokolnak, és olyan kényelmi szolgáltatásokat élveznek, amelyekről a helyiek még csak nem is álmodhatnak. Ez a misszionáriusról alkotott kép eltorzulását eredményezi, és az evangélium hirdetése kihívássá válik. Ezért egyértelmű, hogy a missziós tevékenységek egyik legjelentősebb kihívása a pénzzel való bánás, mert a pénzzel kapcsolatos kérdések vagy elősegíthetik, vagy akadályozhatják Jézus Krisztus személyének hirdetését.
A megoldás az, hogy minden érdekelt fél - jótevők, adományozók, misszionáriusok és helyi lakosok - körében előmozdítjuk a felelősségteljes gazdálkodást, ami magában foglalja az elszámoltathatóság és az átláthatóság elfogadott normáinak fenntartását, a papíralapú nyilvántartás vezetését, hogy a könyvvizsgálók, könyvelők és számviteli szakemberek ellenőrizni tudják a pénz felhasználását, a kormányzati pénzügyi előírások betartását, valamint az etikai és erkölcsi integritás fenntartását.
Don Bosco maga is sok pénzt kapott jótevőktől. Életét mégis a takarékosság, a kemény munka és a mások nagylelkű szolgálata jellemezte. Ragaszkodott a gondos gazdálkodáshoz: "Jól jegyezd meg, hogy amink van, az nem a miénk, hanem a szegényeké; jaj nekünk, ha nem jól használjuk fel!" (BM V, 450).
A pénz valóban fontos, de nem minden. Olyan erőforrás, amelyet erkölcsösen és etikusan kell felhasználni az evangélium hatékonyabb hirdetése érdekében.
P. Alfred Maravilla SDB, missziós főtanácsos
ELGONDOLKODÁSRA ÉS MEGOSZTÁSRA
- Arra használom a pénzt, hogy irányítsam az embereket vagy az eseményeket?
- Mi a biztonságom alapja? Isten vagy a pénz?
Cagliero11/Szaléziak.HU
