Főoldal / Szalézi világ / A rendfőnök a mai szaléziak önazonosságáról beszél
A rendfőnök a mai szaléziak önazonosságáról beszél
2021-12-13 Hétfő | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
A megszentelt életű szalézi identitás a vezérmotívuma a „Centro Studi Opera Tabernacoli Viventi” által a 28. Egyetemes Káptalan után szervezett a Programmatic Lines című mélyinterjúciklus második kiadásának. Múlt szombaton nem más, mint Ángel Fernández Artime rendfőnök beszélt erről a témáról.
„Ezt a hatéves időszakot a Kongregációban mélyreható munka kell hogy megkülönböztesse, hogy növekedjen karizmatikus mélységében, szalézi identitásában, az élet minden szakaszában, komoly elkötelezettséggel minden tartományban és minden szalézi közösségben, hogy mi is azt mondhassuk, amit Don Bosco mondott: „Megígértem Istennek, hogy az utolsó lélegzetemig az én szegény fiataljaimért fogok élni ” – kimondva ezzel az 2020-2026-os időszak első programvonalát.
Mi az, ami igazán közel áll a szívéhez, hogy pont ezt választotta a hatéves ciklus első programvonalának?
Ha magunkra gondolunk, a szalézi küldetésre, a műveinkre... Úgy tűnik, mint egy sűrű "bosco vagy erdő", amely sok mindent magában foglal; de ami közel áll a szívemhez, az az, hogy azt mondjam: "Vigyázz, nem mindennek van egyforma jelentősége vagy értéke!" A középpontban a karizmatikus identitásunk kell, hogy álljon, az a tény, hogy mindannyian elmondhassuk: "Én igazi Don Bosco Szalézi vagyok, annak érzem magam Jézus követésében." Don Viganò már rámutatott, hogy nincs szükségünk általánosításra, és a mai, még összetettebb világban át kell gondolnunk, hogy kik vagyunk, mit kínálunk és miért. Szaléziakként hivatásunk és válaszunk szerint Istenbe szerelmes emberek vagyunk, akik Don Bosco sajátos kisugárzásában egy nagyszerű módot láttak arra, hogyan használhatják fel minden energiájukat. És mi célból? Hogy megosszuk ezt az életet a gyerekekkel és a fiatalokkal.
Hogyan legyünk egyszerre érzékenyek a lélek mélységeire és figyelmesek a világ kihívásaira, ahogy Don Bosco tette?
A rendkívül aktuális kérdésre az alapján válaszolok, amit a 2022-es strennára reflektáltak, Szalézi Szent Ferenc szellemisége szerint: "Minden a szeretet képességén alapszik." Ha a szívem mélyén rendkívüli vonzódást érzek Jézus iránt, és úgy érzem, hogy Isten mélységesen szeret, és ha a fiatalok között vagyok, úgy érzem, hogy valóban a helyemen vagyok, akkor megérleltem egy szeretni tudó szívet és ez a két elem adja nekünk mindazt a kreativitást, hogy meg tudjuk adni a válaszokat, amelyekre korunkban szükség van. A világjárvány sok problémát okozott szerte a világon, a kongregációnak is, de megmutatta nekünk a szalézi világ nagyszerű kreativitását is. Nem félek attól, hogy nem leszünk képesek választ adni korunk egyre újszerűbb igényeire: a lényeg, hogy olyan szívünk legyen, amelyet belülről a szeretet melegít, hogy szeretni tudó szívünk legyen.
Miért lehet a visszatérés Valdoccóba a jövő felé vezető út, és nem a visszatérés a múltba?
A visszatérés Valdoccóba, ahogy a pápa is mondta, azt jelenti, hogy megtaláljuk a mi „Galileánkat”, találkozunk a Feltámadt Úrral, aki éppen Galileából, a hétköznapi és rejtett élet földjéről, Názáretből küldi el a önmagát az egész világra. Nekünk, szaléziaknak a Valdoccóba való visszatérés nem nosztalgia; egy lépést jelent a forrás felé, ahol a mai fiatalokban megtalálhatjuk az Istennel való találkozás teológiai helyét: ez a mi irányunk az előttünk álló úton.
Mi a hivatásbeli kihívás ma minden megszentelt élet számára?
Először is, a megszentelt élet nem egy egyszerű utazás: nem azoknak való, akik békés életre vágynak.
Másodszor, a megszentelt élet az alázat utazása. Nem tehetjük magunkat naggyá, nem lehetünk büszkék... Ha ez a múltban így volt, ma már biztosan nincs erre lehetőség. Itt az ideje, hogy alázatosak legyünk, egységesek legyünk, és összeadjuk erőfeszítéseinket.
Végül, amint ez az első programvonal egyértelműen kimondja, meg kell őrizni Krisztus központi szerepét a személyes életünkben. Ha ez nem így van, akkor előbb-utóbb emberi gyarlóságok jelennek meg, láthatóvá és érezhetővé válnak.
Krisztus központi szerepe „működik” még a nem keresztény kontextusban is, ahol a szalézi jelenlétek több mint 60%-a van?
Igen, feltétlenül, még azokban az országokban is, ahol Jézus vagy Mária nevét még kiejteni sem lehet. Mert ez a központi szerep ezekben az összefüggésekben azt jelenti, hogy segítünk minden gyermekünknek és fiatalunknak, hogy az evangélium értékeivel összhangban, őszintén és jósággal élhessen. Ezt jelenlétünkkel és életünk tanúságtételével tesszük.
Még ott is, ahol nem beszélhetünk kifejezetten a Feltámadt Jézus Krisztusról, beszélhetünk mindannyiunk Istenéről, és segíthetünk növekedni emberségben, Isten szíve szerint.
A teljes interjú, amelyet Silvio Roggia szalézi atya készített, a hallgatóktól online kapott kérdésekkel folytatódik és elérhető az olaszországi szaléziak Facebook-oldalán.
ANS – Róma/Szaléziak.HU
