Főoldal / Szalézi világ / A rendfőnök júniusi üzenete - Nevelés a gyengeségeinken túl
A rendfőnök júniusi üzenete - Nevelés a gyengeségeinken túl
2025-06-06 Péntek | #Szalézi világ | KIEMELT
rendfőnök • üzenet • Fabio Attard •
Jézus találkozása Péterrel különleges megvilágításba helyezi evangelizáló és nevelői küldetésünket.
János evangéliumának utolsó, 21. fejezetében találjuk Jézus és Péter találkozását. Három kérdés köré épülő párbeszédet olvasunk, ami majd egy küldetéssel zárul (Jn 21,15-23). Ehhez a találkozáshoz szeretnék most néhány gondolatot fűzni, mert különleges megvilágításba helyezi evangelizáló és nevelői küldetésünket. Ez a szakasz egy meghatározó fontosságú pillanatot mutat be Péter életében és a születőben lévő Egyház küldetésében. Számunkra, akik a szalézi misszióban részt veszünk, nevelési és lelkipásztori jelentésben is gazdag.
A feltámadás után Jézus kinyilatkoztatta magát a tanítványoknak Tibériás tavánál, és miután együtt vacsorázott velük, Simon Péterhez fordult és három kérdést föl neki egymás után, amelyek a közte és Péter közötti közvetlen kapcsolatot érintik: „Simon, János fia, szeretsz engem?” Az első két kérdésben Jézus olyan szeretetet kér, amely nem számol azzal, hogy az mibe kerül. Ez a kérdés, amelyet kétszer is feltett Péternek, odaadást igénylő és kihívást jelentő kérdés volt. Péter tisztában van árulásából fakadó gyengeségével. Ezért válaszával kétszer is tanúságot tesz szeretetéről, de az emberi, törékeny szeretetéről. Jézus mind a kétszer rábízza nyája gondozását.
A harmadik kérdés sodorja válságba Pétert, mert ekkor Jézus azt kéri Pétertől, hogy kötelezze el magát az iránt a szeretet iránt, amelyre csak képes, amely emberi szeretet a maga gyengeségeivel, törékenységével és korlátaival együtt. Mondhatjuk, hogy Jézus „magasztos” szeretetre hívja Pétert, de nem akarja őt lehetetlen helyzetbe sodorni, elbátortalanítani.
Péter a maga részéről tisztában van azzal, hogy szeretete gyenge, és azzal is, hogy Jézus mindent megtesz, hogy segítsen neki, hogy ne adja fel. Őszinte akar lenni, és közel akar maradni Jézushoz. A harmadik kérdésre adott válasza pedig bizonyságot tesz arról, hogy szíve, még ha sérült is, teljesen Jézus kezébe akar kerülni: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.” (17.v.)
Akkor most fedezzük föl, hogy itt nem csak arról van szó, hogy a három kérdés-felelet fölidézi és legyőzi Péter háromszori tagadását. Hanem példát látunk itt egy olyan párbeszédre, amely az igaz szereteten alapuló utat jelöli ki, amely elősegíti a megbékélést, ösztönzi a növekedést és a felelősségvállalást önmagunk és mások iránt. Bepillantást nyerhetünk abba, hogy ez a párbeszéd Jézus és Péter között a lelki és emberi nevelés mintapéldája.
Íme néhány szempont, amelyek hasznosak lehetnek számunkra, akik elkísérjük a gyermekeket és a fiatalokat életük és fejlődésük során:
Az igaz szeretet azon a bizalmon alapul, amely soha el nem fogy
Az árulás után Jézus nemcsak megbocsát Péternek, hanem tovább megy: még nagyobb felelősséget bíz rá. Ez egy rendkívüli lecke számunkra: az odaadott bizalom, a személy iránti tisztelet újbóli megerősítése. Ez a szeretet méltóságot és erőt ad. Jézus nem csupán megbocsát, hanem visszaadja Péternek a küldetését, amelyet új tudatosság gazdagít.
Az egyéni idő és út tiszteletben tartása
Péter - Jézus által megjövendölt árulását - nem követi a szokásos „én megmondtam!” reakció. Jézus „látja előre” az árulást, de túl is „lát” azon. Szeretete olyan szeretet, amely ismeri az emberi gyengeségeket, de képes felébreszteni a jóság magját a sebzett szívben. És ez a mag soha nem tűnik el. Amit Don Bosco a jóság pontjának nevezett minden fiatal szívében, itt látjuk, hogy Jézus megtalálja és mindent megtesz annak érdekében, hogy előcsalogassa. Az elkövetett gonoszság soha nem mondhatja ki az utolsó szót. Az utolsó szó csak a jó pásztor szeretete lehet.
Ez azt jelenti, hogy türelemmel és tisztelettel viseltetünk az idő iránt. A tapasztalat azt tanítja nekünk, hogy az elkövetett rosszat csak szeretettel, türelemmel és együttérzéssel lehet kezelni újra és újra. Különösen a gyerekek és a fiatalok tekintetében, Don Bosco remekül leírja ezt, amikor a Megelőző Módszerről beszél. Az a pillanat, amikor a gyerekek és fiatalok úgy érzik, hogy érett és felnőtt szeretet veszi körül őket, amely megkönnyíti az életet és nem ítélkezik, amely meghallgat és nem parancsolgat, akkor bekapcsol az a rejtett, de jelenlévő jóság; lendületet kapnak és olyan jó dolgok törnek felszínre a szívükből, amit addig elfelejtettek vagy elnyomtak az átélt és/vagy elszenvedett negatív tapasztalatok.
Mennyire sürgető feladat, hogy gyermekeink és fiataljaink egészséges és érett, türelmes és előrelátó felnőtteket, szülőket és nevelőket találjanak! Azok a megoldási javaslatok hitelesek, amelyek tiszteletben tartják az ember egyediségét, gyengeségeivel és a benne rejlő lehetőségekkel együtt. Igazi jótevők vagyunk, ha az időt a fokozatos és következetes növekedés terének tekintjük. Ez egy olyan hozzáállás, amely elkerüli az embereket dobozokba záró, szabványosított modellek felvetését, vagy ami még rosszabb, erőltetését.
Az összehasonlítás és a szembeállítás kísértése
Jézus és Péter találkozásának vége felé van egy részlet, amelyet szeretnék kommentálni. Péter megkérdezi Jézust Jánosról: „Hát vele mi lesz, Uram?” Jézus pedig rövidre zárja, ahogy ma mondjuk: „Ha azt akarom, hogy maradjon, míg el nem jövök, mi gondod vele?"
Nagyon szűkszavú válasz, és ez is jó lecke Péternek. Dióhéjban Jézus arra kéri Pétert, hogy összpontosítson a saját növekedésére anélkül, hogy kíváncsi és haszontalan kérdéseket tenne fel másokról. És ez a „száraz” válasz nagyon ott van! A felelősségvállalás és a felelősségvállalás önmagunkért azt is jelenti, hogy tisztázni kell a paramétereket, hogy a növekedési folyamat nehogy tévútra kerüljön. Mert önmagunk másokkal való összehasonlítása és szembeállítása kockázatos és káros. Az igaz nevelési út személyes, nem versenyeztet. Ha az ember a figyelmét önmagáról másokra összpontosítja, akkor a saját útjáról tereli el a figyelmét.
Következtetés: a nevelés mint szeretetkapcsolat teremti meg a jövőt
A szentírási szakasz ebben a pár szóban csúcsosodik ki: „Te kövess engem!” Ez tartalmazza a keresztény nevelési folyamat lényegét: személyes tanítványság, közvetlen kapcsolat a Mesterrel. A hiteles nevelés nem csupán ismeretek átadása, hanem bevezetés egy élő kapcsolatba.
A háromszori „szeretsz engem?” kérdés elárulja, hogy a szeretet minden hiteles nevelési kapcsolat alapja. Csak amikor a nevelő valóban szereti tanítványát, és a tanítvány szeretettel válaszol, akkor jöhet létre a szabadságnak és a bizalomnak az a tere, amelyben az ember teljes egészében növekedhet. A keresztény nevelés, a szalézi tapasztalat ebben a szentírási szakaszban kiváló modellt talál: a szereteten, a megbocsátáson, a bizalmon és a szabadság tiszteletén alapuló átalakulási folyamatot.
P Fabio Attard SDB, rendfőnök
bollettinosalesiano.it/Szaléziak.HU
