Minden évben szeptember 25-én ünnepeljük az álmok világnapját, ami egy alkalom arra, hogy elgondolkodj azokon az álmokon, amelyeket ápolnod kell és megvalósítanod. Az egész Szalézi Család számára mély jelentéssel gazdagodik ez a nap, amelyben Don Bosco kilencéves kori álmának bicentenáriumát ünnepeljük. Ezen a napon valójában csak Don Bosco felé lehet fordítani a gondolataidat, aki a legnagyobb álmodozó volt, és aki ugyanakkor hozzájárult - és ma is hozzájárul - ahhoz, hogy világszerte annyi fiatal álmodjon egy szebb jövőről!
„Don Bosco neve és az álom szó – írta Don Bosco első életrajzírója, don Giovanni Battista Lemoyne – kölcsönös kapcsolatban vannak egymással, és ha nem említenénk meg ezeket, a régi tanítványok hangjai ezrével hallatszódnának, és szemrehányóan azt kérdeznék: »És az álmok?« Valóban csodálatra méltó volt ennek a jelenségnek a folyamatos ismétlődése nála szinte hatvan éven keresztül.” (MB 1,254)
Don Bosco 9 és 70 éves kora között rendkívül sok álmot látott. Néhányat saját kezűleg írt le, másokról az elbeszélésnél jelen lévő szaléziak készítettek jegyzetet, amelyet aztán maga Don Bosco nézett át, javított ki. Ezek a kéziratok mind fennmaradtak a szalézi rend levéltárában.
Álmait leginkább a fiaival osztotta meg, akiknek nagyon gyakran mesélt róluk, különösen a Jóéjszakát során, amelyet a szalézi rend alapítója egyetlen este sem mulasztott el, mielőtt mindenki nyugovóra tért volna.
Don Bosco, amikor ezekről az álmokról beszélt, többször is azt mondta: „Hívhatjátok álmoknak, hívhatjátok példabeszédeknek, vagy nevezhetitek bármilyen más néven, én biztos vagyok benne, hogy ha elmesélik ezeket, az mindig jót fog tenni.”
Miért küldi Isten az álmokat?
A teológiában az Isten igazainak álmai abba a kategóriába tartoznak, amelyet az Egyház magánkinyilatkoztatásoknak nevez. Magánkinyilatkoztatások mindig léteztek: az Egyház, amikor jóváhagyja őket, nem akarja a híveket arra kötelezni, hogy higgyenek bennük, hanem megengedi, hogy a hívek tanítására és épülésére közzé tegyék azokat. Don Bosco is megtapasztalta ezt az isteni kegyelmet, de ő akkor is hitt az álmokban, amikor elszigetelődött miattuk, hiszen volt idő, mikor a legtöbb ember, barátok és ellenségek egyaránt bolondnak tartották.
Isten olyan embereket választ ki a kinyilatkoztatásokra, akik a belső úton járnak és a keresztény tökéletességnek szentelik magukat. A kinyilatkoztatások hatásaiból láthatjuk értéküket, gondoljunk csak a fatimai, a la salette-i és a lourdes-i jelenésekre. Bosco Szent János álomlátásai rendkívüli gyümölcsöket hoztak nemzedéke és a jövő nemzedékek számára. Az Egyház, amíg a tények alapos kivizsgálása meg nem történik, körültekintően kivár, mielőtt kimondja a véleményét. A Don Boscónak szóló magánkinyilatkoztatásokról kedvezően nyilatkozott, így hivatalosan is megerősítette azok igazságtartalmát és mindenekelőtt természetfölötti és isteni eredetét, kizárva minden világi és pszichoanalitikus magyarázatot.
Don Bosco nekünk álmodott, mert jót akart nekünk
Egész élete egy álom volt, de ez a látszólag banális kijelentés mély értelmet takar: álom volt, mert Don Bosco a Kegyelem segítségével konkrétan megvalósította azt, amire vágyott, és amit látott híres látomásaiban, ahol a szenvedés összefonódott az ő és szeretett gyermekei örömével.
Az „álmok”, ahogy ő nevezte azokat, kilencéves korától végigkísérték életét. Az „álom” szó azonban általánosságban olyan eseményekre utal, amelyeknek ő volt az állandó főszereplője, de egy kicsit másképp: ezek az álmok, nem álmok, inkább látomások voltak, feltáró és prófétai álmok. A látomások az alvás állapotán kívül történtek, ahogyan az a fiatal Giovanni Cagliero (1838-1926) betegágya mellett is történt, aki később az első szalézi püspök és bíboros lett. A legnépesebb kategória a kinyilatkoztató álmokra vonatkozik, amelyek magának Don Boscónak is megfoghatatlanok voltak: ezekben látta a múltat, látta a jelent és megsejtette a jövőt.
„A kinyilatkoztatások többnyire szimbólumok képében mutatkoztak meg neki, de nem ritkán a kendőzetlen valóság is megjelent előtte, mint amikor lelkiismereti titkok tárultak fel neki, vagy számára ismeretlen és elérhetetlen helyek sajátosságait ismerte meg általuk.” (MB 17)
Az álmokban Don Bosco Isten szemével látja a valóságot
Róla beszélni a természetfölötti kiterjesztése vagyis az isteni misztérium nélkül, azt jelentené, hogy nem Don Boscóról beszélünk. Don Eugenio Ceria írja az 1936-ban megjelent Életrajzi Emlékek XVII. kötetében: „Ma, bár nem kevés idő telt el azóta, amióta a Szent élő hangja és jelenléte növelte hatásukat, Don Bosco álmait nálunk mindig újraolvassák. Igen hasznosnak találjuk, a fiatalokban őszinte érdeklődést keltenek és jó gyümölcsöt teremnek. A kívülállók körében lehet, hogy előbb-utóbb már nem tulajdonítanának ezeknek az álmoknak nagy jelentőséget, mivel érvényesül az a természetes előítélet, amely arra készteti az embert, hogy minden álmot egy kalap alá vegyen, és legföljebb szépséges képzeletbeli szárnyalásoknak tekintse azokat, de a mi köreinkben, ahol az emberek oly gyakran hallják, hogy említik ezeket, és megszokják, hogy titkos kinyilatkoztatásokként tekintsenek rájuk, tovább élnek, és annak a szalézi hagyománynak az örökös folyamát képezik, amely a kezdetekig nyúlik vissza.”
A misztikusok az élet nagy tolmácsai, a maga teljességében, ante és post mortem, és gyakran már kisgyermekkorukban meghívást kapnak, éppen azért, mert misztikusok, akiknek tiszta a szíve, teljes mértékben szembehelyezkednek a bűnnel, már az ártatlanság korában megismerkednek Isten országának szépségével és gazdagságával. Arra vannak meghívva a Teremtő által, hogy a világ nyomorúságai közepette az isteni szikrát hordozzák. Ők a Szentháromság vagy Szűz Mária rajongói, akik annak a szenvedésével élik hétköznapjaikat, aki átölelte a Keresztet, de olyan belső békével és derűvel teszik ezt, amelyhez hasonló nincs a világon: elvesznek Krisztusban, és benne találják meg önmagukat, az Igazság birtokában. Bosco János teljes egészében beleillik a szentségnek ebbe a típusába.
A természetfeletti már 9 éves korában beviharzott az életébe, amikor álmot látott, amely jelzés és prófécia volt arra nézve, hogy mit fog megvalósítani a jövőben, és innentől kezdve földi útját folyamatosan álmok kísérték.
(Szabadon idézve a következő forrásból: Cristina Siccardi: Don Bosco mistico, 2013, La fontana di Siloe)
Forrás: Don Bosco neked álmodott
Szaléziak.HU
