Főoldal / Szalézi világ / Az első karácsony Don Bosco oratóriumában
Az első karácsony Don Bosco oratóriumában
2020-12-24 Csütörtök | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Don Bosco életrajzírója, Lemoyne atya szerint az első karácsony megünneplésére a valdoccói oratóriumban már a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén kezdtek el készülni kilenceddel.
Don Bosco engedélyt kért és kapott IX. Piusz pápától az áldoztatásra a karácsonyi éjféli misén. Az engedélyre azért volt szükség, mert akkoriban ez nem tartozott a bevett liturgikus gyakorlathoz. Az engedélyt a következő években is megújította, végül igazi hagyománnyá vált, ami szerves része lett a karácsony megünneplésének a valdoccói Anyaházban, később pedig a Szalézi Társaság többi házában is (v.ö. MB IV, 531; VIII, 50).
Ahogy közeledett a szent karácsony, Don Bosco arra gondolt, hogy az isteni gyermek tiszteletére egy éneket készít. Megírta a verset; Szent Ferenc templomában a kis kórus ablakdeszkájára írta föl és ő maga zenésítette is meg. Az összhang nemigen felelt meg az ellenpontozás szabályainak, de csupa érzés volt és szívreható. Mindjárt bele is fogott, hogy a fiúkat megtanítsa az énekre, bár azok sohasem részesültek zenei képzésben, csak annyit értettek a kottához, mint a tyúk az ábécéhez. Állhatatossága azonban legyőzte az akadályokat. Mivel nem volt meg az ének betanításához szükséges helyisége, ki kellett vonulnia a szabadba. Volt is nagy álmélkodás, amikor az emberek látták a fiatal papot, amint az utcán hat-nyolc fiú társaságában tompított hangon énekelve le-föl sétál. Legelőször Szent Domonkos templomában adták elő, azután a Consolátában. Don Bosco maga orgonált és dirigált. A torinóiakat egészen elragadtatta az ének. Szokatlan volt nekik a lány fiúhangokat hallani a templomban.
Íme egy beszámoló a karácsony első megünnepléséről a valdoccói oratóriumban:
A karácsony ünnepén sokan jöttek el a fiatal fiúk közül a templomba, mivel Don Bosco jó előre elkezdte fölkészíteni őket az Isteni Gyermek születésére. Ő volt az egyetlen pap az oratóriumban, így hát egyedül kellett fogadnia a gyónókat a kilenced alatt, hogy szentáldozáshoz járulhassanak. Már kora reggel bement a templomba, hogy azokat a fiúkat is megáldoztassa, akiknek dolgozni kellett menniük. Szentmisét mutatott be, prédikált, áldoztatott, és miután a katekisták, akiket ő készített fel, elénekelték a Jézusról szóló próféciákat, áldást adott az Oltáriszentséggel.
Az emlékezetes éjszaka estéjén 11-ig gyóntatott, szentmisét mutatott be és megáldoztatta a több mint száz jelenlevőt, végül, egy könnycseppet elmorzsolva a szeme sarkában, megszólalt: - Micsoda vigasz! Úgy érzem, a mennyben vagyok! Miután minden befejeződött, egy kis vacsorát adott a fiúknak, majd hazaküldte őket.
Rövid alvás után visszatért a templomba, ahol már várta a nagy tömeg, akik nem tudtak részt venni az esti alkalmon, gyóntatott, két újabb szentmisét mutatott be, áldoztatott és elvégzett minden egyebet, amit ilyen alkalmakkor szokás.
Évekig így ünnepelték a karácsonyt és a karácsony előtti kilencedet, amíg Don Bosco volt az egyedüli pap az oratóriumban (MB II, 582-584).
ANS-Róma/Szaléziak.HU
