A szalézi pedagógia szépségének bemutatásához nem hagyhatjuk figyelmen kívül az udvari környezetet. Ez egy alapvető tér, amely hatalmas nevelési potenciált hordoz magában.
Az udvar szerves részévé válik Don Bosco küldetésének, aki a fiataloknak szentelt organikus térrendszer létrehozásával olyan intuíciót fejleszt ki, amely az előző évszázadokban már sikeresnek bizonyult az oktatás terén.
Egy kezdeti tanúságtételt, bár kevésbé strukturált, mint a szalézi valóság, Néri Szent Fülöp története ad nekünk, aki a tizenhatodik században, Rómában életet adott az oratórium első formájának.
Egy tér, ahol a szent a fiatalokat gyűjtött össze, akikkel beszélgetett, énekelt és felolvasta a Szentírást. Ezt az irányt követi Bosco Szent János, amikor elkezdi meghívni a fiatalokat, hogy töltsenek időt vele, küldetése céljává téve a gyermekek befogadását, nevelését és evangelizációját.
A játszóterekhez, például foci-, kosárlabda-, röplabdapályákhoz stb. való hozzáférés most is, ahogyan Don Bosco idejében is, lehetőséget kínál a játékos tanulásra. Nem véletlen, hogy a cserkészmozgalom módszere is elsősorban a játékra épül. A játék révén ugyanis olyan értékeket lehet közvetíteni, amelyeket mindenki elismer.
A tanúságtételek
Azáltal, hogy egymással játszanak, a gyerekek olyan csoportdinamikát tapasztalnak meg, amelyből nem kevésbé fontos tanulságokat vonnak le, mint amelyeket az osztályteremben az órákon tanultak. Egy egyszerű szüneti focimeccsből például megtanuljuk elfogadni és örömmel üdvözölni a más osztályokból érkező gyerekeket is, akikkel egészséges versenyszellemben játszhatunk, valamint szövetségeket kötni egy cél, a mérkőzés megnyerése érdekében. Vagy vereség esetén el kell fogadni, hogy az ellenfelek erősebbek voltak, és meg kell tanulni, hogy nem lehet mindig nyerni, anélkül, hogy ebből drámát csinálnánk; az élet nem mindig lesz „lejtős út”.
Ahogy néhány diák mondja: „Az udvaron játszott focimeccseink néha nagyon összetartó hangulatúak. Ez egy lehetőség arra, hogy együtt töltsük az időt olyan fiúkkal vagy lányokkal is, akik más osztályokba járnak, és akiket talán nem is ismerünk olyan jól.”
És a gyerekek között kialakuló dinamika olyan magvak, amelyek holnap gyümölcsöt teremhetnek a társadalomban.
Két lány mesél erről egy példát a szünetre utalva: „A játszótér megtanított minket arra, hogyan viszonyuljunk másokhoz, felnőttekhez és társainkhoz egyaránt. Azt is megtanultuk, hogyan segítsünk a rászorulókon. Ha valakinek hiányzott az iskolai felszerelése vagy az uzsonnája, mindig megosztottuk vele. Az itt töltött évek alatt mindig igyekeztünk mindenkit befogadni, akár a barátaink voltak, akár nem. Gyakran beszélgettünk vagy játszottunk azokkal is, akiket nem szerettünk, és velük is próbáltunk jól kijönni.”
A vendégszeretet, a megosztás és a rászorulók iránti figyelem az élet olyan aspektusai, amelyekkel a gyerekek az udvaron játszva ismerkednek meg. Itt lehetőségük van konkrétan megtapasztalni ezeket az élményeket, amelyek az iskolán kívül is alapvetővé válnak az életükben.
collegioimmacolata.it/Szaléziak.HU
