Főoldal / Szalézi világ / Boldog Artemide Zatti, a testek és a lelkek doktora
Boldog Artemide Zatti, a testek és a lelkek doktora
2018-03-15 Csütörtök | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
megemlékezés • szegénység • szent • szalézi testvér •
"Semmi sem szebb és nagyobb, mint egy szegény, amikor az Urat látjuk benne" – Páli Szent Vince szavaival foglalhatjuk össze Boldog Artemide Zatti szalézi szerzetes testvér életének titkát: személyesen Jézus Krisztust látta, felismerte és szolgálta a szegényekben, betegekben és rászorulókban. 1951. március 15-én érkezett el számára az Úrral való találkozás pillanata.
Szülei a nagy szegénység miatt Olaszországból kivándoroltak Argentínába, ott próbáltak új életet kezdeni. Artemide már fiatalon napszámosként kereste kenyerét. A szaléziak karolták fel. A jelölt ideje alatt tüdőbeteg lett. A gyógyulás kegyelmét kérte és megígérte, hogy egész életét a betegeknek szenteli. A tökéletes összhangba hozta a betegápolást a szerzetesi élettel. Először a gyógyszertár vezetője, majd a kórház felelőse lett Viedmában. Az imádság embere volt és hivatását öntudatosan élte meg. A rengeteg munka ellenére közismert volt „szalézi vidámságáról”, szentsége erejét sugározta mindazok számára, akik a közelében voltak. Nem csak „felírta a gyógyszert, ő maga volt a gyógyszer embertársai számára jelenlétével, dalaival, hangjával…” Valóban egy igazi „jó szamaritánus” volt, a szó Don Boscó-i értelmében „Isten szeretetének jele és hordozója”: mindenkit szeretett és meg tudta szerettetni magát mindenkivel, épp úgy, ahogy Don Bosco akarta. Ő az első nem mártír szerzetes testvér, akit boldoggá avattak.
Egyszer azzal ment a ruhatáros nővérhez: "Nővér, nézz körül, van-e egy ruhánk az Úrnak?" Majd máskor így szólt: "Nincs egy jobb ruhája? A mi urunknak azt kell adnunk, ami a legjobb.” Az Úr számára egy szegény ember volt, aki betegen, rongyokban érkezett, és gyógyultan hagyta el a kórházat.
A betegápoló nővérnek így szólt, amikor ki tudja, honnan érkezett egy szegény, nyomorék indián: "Nővérkém, készíts egy ágyat az Úrnak!" Majd egyszer egy gyereknek így kért ruhát: "Nővér, van egy ruhája egy tízéves Jézusnak?"
Az egyik orvos meglepte Zattit, miközben felvett a kórházba egy beteget, akit egy másik kórház visszautasított, mert gyógyíthatatlan volt; azt mondta neki: "Egyre rosszabbul lesz." "Számomra ő a legjobb"- válaszolta Zatti.
Éveken át a kórházban tartott egy néma nőt és egy szegény makrokefáliás fiút. De egy nap jó hírt hoztak neki, hogy a főváros egyik intézménye befogadná őket. "Nem – válaszolta Zatti –, mert ők idevonzzák Isten áldását."
Az orvosok között volt egy hitetlen, de amikor megismerte Zattit, ezt mondta: "Zatti előtt a hitetlenségem tartós volt. De ha vannak szentek a földön, akkor ő az egyik. Amikor szikével a kezemben ránézek, meglátom őt a rózsafüzérrel a kezében, és úgy érzem, hogy a szoba megtelik valami természetfeletti erővel."
Don Bosco azt mondta az Amerikába induló szalézi misszionáriusoknak: "Különös figyelemmel forduljatok a betegek, a gyerekek, az idősek, a szegények felé, és elnyeritek Isten áldását és az emberek jóindulatát." Boldog Artemide Zatti példája tanúsítja, hogy ez igaz!
Pierluigi Cameroni/Szaléziak.HU
