Főoldal / Szalézi világ / Cafasso Szent József, Don Bosco lelkivezetője

Vajon ki volt az a pap, akiről Don Bosco ilyen sok elismeréssel szólt?

Giuseppe Cafasso 1811. január 15-én született Castelnuovo dAstiban. Szülei kisbirtokosok voltak, négy testvére közül ő volt harmadik, a fiúk között a legkisebb. Életszentsége már egész korán elterjedt a falujában. Teológiai tanulmányait Chieriben végzi, a szemináriumban, a papszentelésben 1833-ban részesült. Négy hónappal később letelepedett a Torino-i Egyházi Kollégiumban, elsősorban azért, hogy tökéletesítse papi és lelkipásztori tudását, viszont egész életében itt maradt, mivel kiválóan végzett tanulmányai után Cafasso az erkölcstan professzora, majd a kollégium rektorának halála után, 1848-ban rektor lett ebben az intézetben. A tanításra nagyon nagy figyelmet szentel, célja, hogy jó gyóntatóatyákat és ügyes szónokokat oktasson és neveljen.

Cafasso húsz éven át volt Don Bosco lelkivezetője, így nagyban hozzájárult lelkiségének és személyiségének kialakulásához. Don Bosco gyakran mondogatta: "Neki köszönhetek mindent. Atyám és tanácsadóm, vezetőm és segítőm volt." Ahogy maga Don Bosco tanúsítja: "Cafasso rendkívüli erénye az volt, hogy kitartóan és csodálatos hűséggel gyakorolta a hétköznapi erényeket".

Különös módon figyelt a legelesettebbek igényeire, lehetőségétől függően meglátogatta és anyagilag is támogatta a legszegényebbeket, s igyekezett mind lelki, mind testi segítséget nyújtani nekik. Fontos küldetésnek tartotta a bebörtönzöttek és halálra ítéltek lelkének ápolását, buzgón látogatta és papjaival is látogattatta őket. Az elítéltekről való gondoskodása miatt sokan „az akasztófák papjának” nevezték. Hatvannyolc halálraítéltet kísért el utolsó útján, és valamennyiüket olyan jól előkészítette a halálra, hogy nagy nyugalommal és Isten akarata iránti teljes megadással haltak meg. Gyakran mondta a vesztőhelyről visszatérőben: „Istennek hála, megint egy lélekkel több imádkozik értünk az égben.” Ha ezen csodálkoztak, így szólt: „Igen, biztosan sokat vétkeztek, de Isten nem becsüli-e nagyra bánatukat és töredelmes lelkületüket, amellyel halálukat gonosztetteikért való engesztelésül fogadták? A magam részéről meg vagyok győződve arról, hogy az ilyen ember számára nincs már tisztítótűz sem.” Szívesen nevezte őket „akasztott szentjei”-nek, és közbenjárásukat kérte.

Rövid betegség után hunyt el 49 éves korában. Szentté avatásakor 1947-ben XII. Piusz mint a papi élet modelljét állította az Egyház elé, mint „a szegények atyját, a betegek ápolóját, a bebörtönözöttek támaszát, az elátkozottak megmentőjét”.

Giovanni Cagliero bíboros, az első szalézi püspök ezt mondta: „Don Bosco erényei és bölcsessége Don Cafasso dicsősége.”

XVI. Benedek pápa a kiváló lelkivezető értékeire hívja fel a figyelmünket: „Bosco Szent János életének minden alapvető döntésében kikérte Don Cafasso tanácsát, de Cafasso sosem törekedett arra, hogy Don Boscót mint tanítványát kezelje és saját képére formálja. Don Bosco pedig sosem utánozta Don Cafassót; a kiváló papi erények modelljeként jellemezte, de a saját személyes hajlama és egyéni hivatása szerint. Ez volt a jele a lelkivezető bölcsességének és a tanítvány intelligenciájának. Don Cafasso tiszteletben tartotta Don Bosco személyiségét és segített neki, hogy a maga számára értelmezze Isten akaratát.

Értékes lecke ez mindazok számára, akik a fiatal korosztály oktatásában és nevelésében vesznek részt, és emlékeztet bennünket arra, mennyire fontos az olyan lelkivezető az életünkben, aki segít megérteni, mit vár tőlünk Isten.”

Szaléziak.HU