Főoldal / Szalézi világ / Dél-Szudán – Tizenöt év függetlenség és egy szalézi misszió
Dél-Szudán – Tizenöt év függetlenség és egy szalézi misszió
2026-07-13 Ma | #Szalézi világ
Afrika • menekültek • támogatás •
Dél-Szudán függetlenségének évfordulója nem ünneplésre ad okot, hanem inkább ébresztő. Dél-Szudán 2011. július 9-én vált független állammá, de a régóta várt béke a lakosság többsége számára nem valósult meg. Az erőszak, a belső konfliktusok, az élelmiszer-ellátás bizonytalansága, az árvizek és az alapvető szolgáltatások hiánya emberek millióit kényszerítette otthona elhagyására.
A szalézi misszionáriusok olyan helyeken, mint Tonj, Maridi, Kuajok, Wau és Don Bosco Gumbo Jubában, valamint a szomszédos Ugandában, a Palabek menekülttelepen támogatják a kitelepített és sebezhető közösségeket, oktatást, szállást, szakmai képzést, gyermek- és ifjúságvédelmet, humanitárius segítséget és béketeremtő tevékenységeket biztosítva.
Ara Tena, a madridi szalézi missziós iroda, a Misiones Salesianas önkéntese úgy foglalja össze a szaléziak munkáját az országban, mint olyan jelenlétet, amely a sürgősségi segélyt a fejlesztéssel ötvözi. „A Misiones Salesianas jelenleg Dél-Szudánban tevékenykedik, mind a fejlesztés, mind a humanitárius szférában” – magyarázza.
A Don Bosco Gumbóban a szaléziak évek óta támogatják a konfliktus miatt lakóhelyüket elhagyni kényszerült embereket, menedéket, élelmet, alapvető szolgáltatásokat és segítséget nyújtva a különösen kiszolgáltatott személyeknek, például az egyedülálló anyáknak, árváknak és időseknek. Az elmúlt hónapokban fokozták a sürgősségi segélynyújtást is a menekülttáborban. „Nemrég fejeztünk be egy sürgősségi műveletet a gumbói menekülttáborban, ahol műanyag fóliát osztottunk szét sátrak és élelmiszer-készletek letakarására, az évek óta nyújtott folyamatos támogatás részeként” – teszi hozzá Tena.
Ezen humanitárius segítségnyújtás mellett a fejlesztési projektek célja a segélyektől való függőség csökkentése és a jövőbeli lehetőségek megteremtése. A Tonj régióban a Misiones Salesianas különösen veszélyeztetett vidéki közösségekkel dolgozik együtt táplálkozásuk javításán a fenntartható mezőgazdaság révén. A kezdeményezés magában foglalja a Hansen-kórral kapcsolatos figyelemfelkeltő tevékenységeket, valamint egy béketeremtő komponenst, amely az ország összes szalézi projektjébe integrálódik.
Tonjban és Maridiban a szalézi jelenlét a fiatal nők szakmai képzésére összpontosít. Egy hasonló létesítmény már létezik Tonjban, míg Maridiban a tervek szerint egy főzésre, élelmiszer-tartósításra, varrásra és ruhakészítésre szakosodott szakmai képzési központ építését és felszerelését tervezik.
Ara Tena számára ez a fajta munka egyértelmű prioritást céloz meg. „Úgy véljük, hogy a nőket – különösen gazdasági szempontból – fel kell hatalmazni, hogy saját jövedelemre tehessenek szert és javíthassák társadalmi helyzetüket” – mondja. Egy olyan országban, ahol a nemek közötti egyenlőtlenségek továbbra is mélyen gyökereznek, a szakmai képzés utat nyithat az önellátáshoz a rendkívül kiszolgáltatott helyzetben élő nők és családok számára.
Kuajaokban is a madridi missziós iroda együttműködve a szaléziakkal a Don Bosco-BOSCOAID-ből befogadó, méltányos és magas színvonalú oktatási projekteket dolgozott ki a fejlődés és a béketeremtés mozgatórugójaként. Ezenkívül a szalézi projektek között szerepel egy ösztöndíjprogram gyermekek számára, amely tíz kiválasztott szalézi iskola ezer tanulóját támogatja az ország leghátrányosabb helyzetű területein.
A kitelepített vagy kiszolgáltatott gyermekek és fiatalok számára az iskolába való visszatérés a megszokott rutin, a védelem, a bizalom és a jövő visszaszerzését jelenti. Az évek óta tartó erőszak által sújtott közösségek számára pedig az oktatás a békébe való befektetést jelenti.
„Megértjük, hogy minden, amit a békéért és a békés együttélésért teszünk, alapvető fontosságú, mert Dél-Szudán egy olyan ország, amely soha nem ismert békét” – hangsúlyozza Ara Tena.
A dél-szudáni válság az ország határain túl is érezteti hatását. Ugandában a Palabek menekülttelep közel 100 000 embernek ad otthont, akiknek többsége a szomszédos Dél-Szudánból származik. Sokan egy szál ruhában menekülve érkeztek, elveszítve családtagjaikat, otthonaikat, iskoláikat és megélhetésüket.
Palabekben a szaléziak nem csupán projekteket működtetnek: szoros kapcsolatban élnek a menekült lakossággal, és munkájuk az oktatásra, a lelkigondozásra, a hivatásképzésre, a gyermekek és fiatalok védelmére, valamint a közösség támogatására összpontosít.
A szalézi misszionárius, Ubaldino Andrade, aki évek óta támogatja a palabeki menekülteket, rámutat, hogy a háború nemcsak anyagi pusztítást, hanem mély sebeket is hagy maga után az emberek szívében. „A háború pusztító élmény. Nemcsak az otthonokat pusztítja el, hanem a szíveket is. Minden hátramarad; minden eltűnik egyik napról a másikra” – magyarázza.
Tizenöt évvel a függetlenség után tehát ennek a fiatal országnak stabilitásra, védelemre és jövőre van szüksége népe számára. Tonjban, Maridiban, Kuajokban, Wauban, Don Bosco Gumbóban és Palabekben azok támogatása, oktatása és a mellettük való kiállás,, akik szinte mindent elvesztettek, a béke építésének gyakorlati módja is.
ANS-Juba/Szaléziak.HU
