Ferenc pápa nyolc javaslata a nagyhétre
2019-04-13 Szombat | #Aktuális | ARCHIVÁLT
Ferenc pápa • húsvét • nagyböjt •
Kezdjük a nagyhetet Ferenc pápa „tanácsaival”, amelyek Jézus példájára reményt és optimizmust továbbítanak. Ez az utazás virágvasárnap kezdődik, egy az evangéliumból vett mondattal, amelyet a pápa rövid elmélkedése követ.
1. Szemléljük a keresztet
Virágvasárnap
„Pilátus tovább kérdezte: „Hát Jézussal, akit Krisztusnak mondanak, mit tegyek?” Mind azt kiabálták: »Keresztre vele!«” (Mt 27,22)
Ez a nagyhét kezdete. Szembesülni fogunk Isten legmegdöbbentőbb és legnyugtalanítóbb misztériumával: az ő legteljesebb ajándékával, halálával, csendjével, feltámadásával.
"Olyan távolinak tűnhet számunkra az, ahogyan Isten cselekszik - mondja a pápa -, ami számunkra megsemmisült, arról nehéznek tűnik megfeledkeznünk egy kicsit. Azért jön, hogy megmentsen minket; arra hív, hogy az Ő útját válasszuk: a szolgálat, az ajándék, az önfeláldozás útját. Ezen az úton járhatunk ezekben a napokban, egy kis szünetet tartva, hogy felnézzünk a keresztre, az "Isten trónszékére".
2. Az ajándék illata
Nagyhétfő
„…a ház betelt az olaj illatával.” (Jn 12,3)
Engedjük, hogy belépjen a házunkba. Hagyjuk, hogy a mi életünket is betöltse ajándékának ellenállhatatlan illata. Isten hatalmas és ingyenes szeretete megtestesül, engedi, hogy elmélkedjünk a kereszten a maga teljes egészében megdöbbentő és őrült szélsőségességében.
3. Hagyatkozzunk Jézusra
Nagykedd
„Egyikőtök elárul.” (Jn 13,21)
Előbb vagy utóbb mindenkivel előfordul. Hiszünk abban, hogy készek vagyunk odaadni az életünket, de a félelem, hogy valami fontosat elveszítünk, megakadályoz minket... Ma már megelégszünk azzal, hogy fejünket Jézus keblére hajtjuk, vele együtt esszük ugyanazt a kenyeret, hogy átéljük a meghittségnek ezt a becses idejét.
Ez, és csak ez tesz bennünket az ajándékozás pillanatában erőssé és szabaddá.
4. Mennyit ér nekem Isten?
Nagyszerda
„Mit adtok nekem, ha kezetekre adom?” (Mt 26,15)
A húsvéti szent három nap előestéjén vagyunk. Mielőtt megünnepelnénk a húsvétot, bátran álljunk meg és kérdezzünk meg magunktól: Mennyit ér nekem Isten? Milyen helyet foglal el és milyen értéket jelent az életemben? Csak így leszünk képesek megtudni, hogy valóban képesek vagyunk-e a kereszt alatt állni, hogy inkább messziről nézzük, vagy úgy döntünk, hogy elcseréljük az evangéliumot azzal, aki a legtöbbet ajánlotta fel.
5. Korlátlan szeretet: mondjunk köszönetet
Nagycsütörtök
„Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok.” „Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.”(Jn 13,13 – 13,15).
Csendben álljunk néhány percig az áthelyezett oltár előtt. Mondjunk köszönetet az Úrnak, hogy jelen van az életünkben, az ajándékokért, amelyeket ingyen ad nekünk. Ismételjük meg a szívünkben: „Köszönöm, Uram, hogy ...”
„Jézus szeretett minket. Jézus szeret minket - erősíti meg Ferenc pápa - korlátok nélkül, mindig, az idők végezetéig. Jézus irántunk való szeretetének nincsenek korlátai: egyre több és több lesz. Nem fárad bele a szeretetbe. Mindannyiunkat szeret, annyira, hogy az életét adja értünk.”
6. A kereszt, amely "megváltoztatja" az imát
Nagypéntek
„Én meg, ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindenkit magamhoz vonzok.” (Jn 12:,32)
A kereszt, amit Jézus átélt, utolér bennünket, és kihívást jelent számunkra ez a kényelmetlen teher a maga szegénységében, nagylelkűségében és szélsőségességében. Isten nem szabadította ki magát, nem jött le a keresztfáról. Ez felborítja a mindenhatóságba vetett hitünket, és az imáinkat – amelyekben folyamatosan egészséget, jólétet, csendet, biztonságot kérünk - mélyreható változásra készteti.
„Jézus pont itt, a megsemmisülés csúcsán tárja fel Isten igazi arcát, ami az irgalom - mutat rá Ferenc pápa. (...) Ha a gonoszság misztériuma áthidalhatatlan, a szeretet valósága, amely átlépte azt, végtelen.”
7. Felfedezni Isten egyszerűségét
Nagyszombat
„Fogták Jézus testét és a fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. Így szoktak a zsidók temetni.” (Jn 19,40)
Hol van Isten? Mindig ezt kérdezzük, ha a dolgok igazságtalannak tűnnek, ahol a fájdalom az ártatlanokat érinti. Hol van Isten? Úgy tűnik, hogy az életet legyőzte a halál, és úgy tűnik, a gonoszé az utolsó szó. Ehhez bátran meg kell állnunk a sír előtt. Mert ott van a válasz a kérdéseinkre. Isten elpusztítja a halált, a fájdalmat, az értelmetlent, a csendet, hogy minden benne és vele együtt feltámadhasson.
„Isten stílusa az egyszerűség – mondja a pápa - haszontalan azt egy világi látványosságban keresni. Életünkben is mindig alázatosan, csendben, a kis dolgokban nyilvánul meg.”
8. Azok számára, akik elvesztették a reményt
Húsvét vasárnap
„A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól.” (Jn 20,1)
Végül Ferenc pápa jókívánságaival fejezzük be: „A társadalmunkban élő embereknek, akik elvesztették az élet reményét és ízét, a túlterhelt felnőtteknek, akik magányosnak és erőtlennek érzik magukat, a fiataloknak, akiknek úgy tűnik, nincsen jövőjük -mindenkihez szólok még egyszer a Feltámadott szavaival: „Íme, újjáteremtek mindent!...A szomjazónak ingyen adok az élet forrásának a vizéből.” (Jel 21,5-6)
it.aleteia.org/Szaléziak.HU
