Főoldal / Szalézi világ / „Hivatásom abból fakadt, hogy láttam egy papot” - a rendfőnök tanúságtétele
„Hivatásom abból fakadt, hogy láttam egy papot” - a rendfőnök tanúságtétele
2025-05-16 Péntek | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
hivatas • rendfőnök • Fabio Attard •
2025. május 11-én az Egyház a hivatások világnapját ünnepelte, ami újabb lehetőséget adott világszerte emberek millióinak, különösen a fiataloknak, hogy a szívükbe nézzenek, és megkérdezzék maguktól: „Mire hív engem Isten? Mi az életem értelme? Hol tudok a legjobban szolgálni?
A számos hivatástörténet között, amelyeket az alkalomra megosztottak, van egy különleges: a szaléziak jelenlegi rendfőnöke, Fabio Attard atya, akit a perui szaléziak mutattak be. Hogyan kezdődött az az út, amely ma Don Bosco 11. utódjává tette? Egyszerűségükben meglepő szavakkal foglalja össze: „Hivatásom abból fakadt, hogy láttam egy papot”.
Milyen volt a családod?
Apám egy kórházi gyógyszertárban dolgozott. Mivel a fizetése nem volt elég, anyám nyitott egy üzletet, amikor megszülettem. Aztán öt másikat. Amikor meghalt, rájöttem, hogy sok nő nem ruhát venni járt oda, hanem tanácsot kérni. Az egyikük azt mondta, hogy olyan, mint egy gyóntatószék. Apámhoz hasonlóan ő is nagyon óvatos és körültekintő volt, és semmit sem mondott nekünk.
Néhány héttel ezelőtt, amikor rendfőnökké választották, biztosan megváltozott az élete. Mire gondolt az első pillanatokban?
Ezer dologra. Március 24-én este értesítettek, hogy az enyém is a rendfőnöki címért induló nevek között van, 25-én reggel pedig arról értesítettek, hogy megválasztottak, és hogy vonattal Rómából Torinóba kell utaznom, ahol az Egyetemes Káptalant tartják.
Fabio atya, hogyan érkezett Isten hívása az életébe?
Azt hiszem, minden gyerekkoromban kezdődött, amikor találkoztam egy pappal. Teljesen önátadó ember volt, érdekes személyiséggel, intelligens, nagyon eleven, ötletekkel teli és képes volt kritikusan értelmezni a valóságot. Még mindig él. Szalézi volt, majd egyházmegyés lett, de továbbra is a szalézi rendszert testesítette meg. Ő volt az első példaképem. De nem minden történt automatikusan.
És hogyan fejlődött és fejlődik tovább a hivatásod?
Egy nagyon jó családban születtem. Heten voltunk testvérek, és a szüleim minden energiájukat ránk fordították. Számomra a családi modell nagyon szép. Gondoltam a házasságra, legalábbis előretekintve, amikor 14-15 éves voltam, majd 21-22 évesen is, amikor teológiát tanultam. Ezek nem nehéz idők voltak, hanem a belátás ideje. Láttam, hogy az Úrnak való átadás nem feladást jelent, hanem azt, hogy az apaságnak azt a módját választom, amelyet Ő kért tőlem: hogy oly sok fiatal apja legyek.
ANS-Lima/Szaléziak.HU
