Főoldal / Magyar Tartomány / Jézus Krisztus kínszenvedése a remény iskolája - gondolatok a virágvasárnapról
Jézus Krisztus kínszenvedése a remény iskolája - gondolatok a virágvasárnapról
2023-04-01 Szombat | #Magyar Tartomány | ARCHIVÁLT
nagyböjt • elmélkedés •
Jézus Krisztus kínszenvedésének a története Jézusnak a húsvéti vacsorán való elárulásával kezdődik. Közvetlenül Jézus elárulása és letartóztatása előtt egy betániai nő egy egész korsó drága olajat önt Jézusra, míg Iskarióti Júdás hátat fordít Jézusnak egy marék érméért. Az egyik tanítvány csak adni akart; a másik a haszonszerzés lehetőségét kereste.
A húsvéti vacsora csúcspontja a főétkezés volt, amely azzal kezdődött, hogy a házigazda felvett egy darab kovásztalan kenyeret emlékezésül Izrael népének Egyiptomból való kivonulására, illetve arra a szövetségre, amelyet az Úr Izrael népével kötött.
Az ókorban az izraeli nép a húsvéti vacsorát úgy ünnepelte, hogy bárányhúst, kovásztalan kenyeret és keserű fűszernövényeket evett. A bárány feláldozása Izrael népének a halálból való megmentésére emlékeztetett.
A kovásztalan kenyér azt a sietséget jelképezte, amellyel Izrael népe a szolgaság elől menekült húsvét éjszakáján, a keserű füvek pedig a rabszolgaságra emlékeztették őket, amely miatt keserűséget szenvedtek, de később az étlap borral bővült.
Jézus ugyanis a szavaival: „Ez az én testem, ez az én vérem”, a húsvéti étkezés középpontjába helyezte magát. Innentől kezdve már Jézus teste a középpont, nem a húsvéti bárány, amelynek „húsát” étkezés közben kellett elfogyasztani. A Messiás az igazi húsvéti Bárány, aki valóban jelen van a Húsvéti Vacsorán, az Eucharisztiában.
Jézus valami újat tesz azzal, hogy kijelenti a pohár fölött: „ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.” Jézus azonosítja a bort a vérével – azzal a vérrel, amely hamarosan ki fog ömleni keresztre feszített testéből.
Jézus a keresztény imádság mintája
Jézus szóval és példával tanít. Azt gyakorolja, amit prédikál. Szavai és tettei között összhang van. Arra utasítja tanítványait, hogy „Miatyánknak” mondják Istent, imádkozzanak, hogy „legyen meg az Isten akarata”, és könyörögjenek, hogy megszabaduljanak a „megpróbáltatásoktól”. Jézus a Getszemáni kertben, az egyre elszigeteltebb helyzetben egyedül imádkozik Istenhez, „Atyámnak” szólítva Őt. Felismeri, hogy a szenvedés a választott út, elfogadja küldetését az Atyától, „legyen meg a te akaratod”. Így Jézusban látjuk a keresztény ima mintáját, aki csak azt akarja, amit az Atya akar neki.
Szenvedett Poncius Pilátus alatt
Pilátus megpróbált kibújni a Krisztus haláláért való felelősség alól. Lehetősége volt megmenteni Jézus életét, de nem tette meg, mert félt, hogy lázadás fog kitörni. A történelem azonban nem engedi megúszni szimbolikus kézmosását. A keresztények a mai napig emlékeznek a hitvallásban arra, hogy Jézus „szenvedett Poncius Pilátus alatt”.
Amikor mi, keresztények nem tudunk kiállni az igazság mellett, mert félünk a szenvedéstől és az üldözéstől, Pilátushoz válunk hasonlóvá. Mi is a kezünket mossuk, amikor próbálunk könnyíteni a lelkiismeretünkön, amikor csak hallgatunk például a meg nem születettek jogairól, a szegények szükségleteiről és a házasság intézményéről, bár több csecsemőt ölnek meg, több család szenved, a hátrányos helyzetűek pedig nélkülözik az életszükségleteket is.
Mai világunknak égetően szüksége van az élet evangéliumának hősies tanúira – nem Pilátus-szerű keresztényekre, akiknek gyáva hallgatása hozzájárul ahhoz, amit II. János Pál „a halál kultúrájának” nevezett.
XVI Benedek pápa a következőképpen elmélkedett Krisztus szenvedéseiről „A Keresztény reményről” szóló enciklikájában:
„A keresztény hit megmutatta, hogy az igazság, az igazságosság és a szeretet nem üres ideálok, hanem a legvalóságosabb valóságok. Mert megmutatta, hogy Isten, aki személyében az Igazság és a Szeretet, szenvedni akart értünk és velünk. Clairvaux-i Bernát nagyszerű szavakkal fejezte ki ezt: Impassibilis est Deus, sed non incompassibilis – Isten nem tud szenvedni, de tud együttszenvedni. Az embernek Isten szemében oly nagy értéke van, hogy ő maga emberré lett, hogy együtt szenvedhessen az emberrel, nagyon valóságos módon, testben és vérben, ahogy ezt Jézus szenvedéstörténete mutatja. Azóta minden emberi szenvedésben jelen van Valaki, aki együtt szenved, együtt viseli a szenvedést a szenvedő emberrel; azóta minden szenvedésben jelen van a con-solatio, Isten együttszenvedő szeretetének vigasztalása, s ezáltal fölkelt a remény csillaga.”
P. Derosi Raja SDB/Szaléziak.HU
