Főoldal / Szalézi világ / Mianmar - Bátorság a romok között
Két hónappal ezelőtt egy erős földrengés rázta meg Mianmar középső részét, több mint 4000 halálos áldozatot és mintegy 400 000 sérültet követelve, súlyos károkat okozva Mandalay és Sagaing régió számos városában és falujában. Épületek omlottak össze, utak rongálódtak meg, és a családok kénytelenek voltak elhagyni otthonaikat.
Néhány közösség napokig elszigetelt maradt. Sok család még mindig a szabadban alszik, műanyag fólia alatt vagy rögtönzött sátrakban. Megkezdődött az esős évszak, ami még nehezebbé teszi az életet. A talaj sáros, a menedékhelyek nedvesek és veszélyesek. Az ivóvíz szennyezett, és nincs elég WC vagy tiszta hely a főzéshez. Ezek a körülmények betegségeket okoznak, különösen a gyermekek és az idősek esetében.
Az emberek fáradtak és ijedtek. Sokan még mindig a földrengés sokkhatása alatt állnak. A gyerekek már nem tudnak iskolába járni, mert sok iskola megrongálódott vagy megsemmisült. A tanároknak nincsenek meg a tananyagaik, a diákok pedig elvesztették a könyveiket. A szülők nem tudják, hogyan biztosítsanak jobb jövőt gyermekeiknek. A kórházak és klinikák már így is szűkösek ezeken a területeken, és most túlzsúfoltak vagy nem hatékonyak. A krónikus sérülésekkel élők csendben szenvednek.
Mianmar népe mégis nagy bátorságról tesz tanúbizonyságot. A helyi önkéntesek, vallási csoportok és segélyszervezetek mindent megtesznek a segítségnyújtásért. Élelmet, vizet, ruhát és gyógyszert osztanak meg. Ideiglenes menedékeket építenek és betegeket látogatnak. De nincs elég segély ahhoz, hogy mindenkihez eljusson. A szükségletek túl nagyok, és sok területet még mindig nehéz elérni a konfliktus és az útviszonyok miatt.
Amire az embereknek most szükségük van, az a hosszú távú támogatás. Lakásokra, tiszta ivóvízre és megfelelő higiéniai körülményekre van szükségük. A gyerekeknek vissza kell menniük az iskolába, a tanároknak pedig támogatásra van szükségük ahhoz, hogy visszatérhessenek a tanításhoz. Azoknak, akik elvesztették a gazdaságukat vagy a kisvállalkozásukat, segítségre van szükségük az újrakezdéshez.
„Arra kérjük minden támogatónkat, hogy álljanak ki a legkiszolgáltatottabb emberek mellett” – írta Don Bosco Nyi Nyi, a Mianmari Szalézi Altartomány elöljárója egy levelében. „Már egy apró kedves gesztus is fényt hozhat egy sötétségben élő családnak. Együtt reményt, gyógyulást és új életet hozhatunk Mandalay és Sagaing népének.”
ANS – Mandalay/Szaléziak.HU
