Főoldal / Szalézi világ / Misszióban - Magyar szalézi misszionáriusok a világban
Misszióban - Magyar szalézi misszionáriusok a világban
2025-10-17 Péntek | #Szalézi világ
Az első missziós expedíció 150. évfordulójának közeledtével megemlékezünk a magyar szalézi misszionáriusokról, akik közül sokan kikerültek távoli tájakra és nyomuk veszett, de vannak olyanok is, akik nagy tetteket vittek végbe és öregbítették a "magyar" nevet.
A letelepedés kezdeti évei után a magyar szaléziak létszáma fokozatosan növekedésnek indult. A tartomány önállósulásával (1929) és megerősödésével párhuzamosan elkezdődött a magyar szaléziak kivándorlása külhoni missziókba. Szinte évente jelentkezett néhány szerzetes azzal, hogy misszióba szeretne menni.
Szólítsa bár az apostoli buzgalom a világ bármely távoli vidékére, a szalézi misszionáriusnak semmit sem kell változtatnia azokon az elveken, amelyek Don Bosco fiainak működését megszabják: első feladata, hogy az ifjúság szívét megnyerje. De soha senki nem mérheti fel az áldozatok, fáradalmak sokféleségét, melyek elengedhetetlen kellékei annak, hogy egy misszionárius sikerrel járjon. A magány, az idegen éghajlattal együtt járó betegségek, a bennszülöttek ellenséges viselkedése: minden összejátszik, hogy a munkát megnehezítse. Mégis szép számmal jelentkeztek a magyar tartományból a távoli missziókba. Viszontagságos életükről időnként beszámoltak a Szalézi Értesítő hasábjain: egyesek híres, elismert emberek lettek, élet-történetük mesébe illő, sokan csendben végezték lélekmentő munkájukat, mások pedig még az életüket is készek voltak feláldozni.
Már a 20-as évek elején elindultak az első magyar misszionáriusok, hogy távoli országokban gyakorolják hivatásukat. Kirschner Antal 1921-ben indult Kínába, ahol különböző helyeken plébánosként vagy igazgatóként tevékenykedett. Nevéhez kötődik több plébánia és iskola alapítása. A kínai-japán háborúban mentette az üldözötteket, menekülteket fogadott be, szükség-kórházakat létesített, könyvtárat mentett. 1928 szeptemberében négy magyar szalézi szállt hajóra Genovában, hogy az evangélium világosságát elvigye Kína népei közé. A misszióból hazalátogató Kirschner atyával indult Kínába Matkovics János is, aki szeretetszolgálatának az áldozata lett: rablók támadtak rá, kifosztották és meggyilkolták.
Kapczár József testvér 1931-tól cipészként dolgozott Hong Kongban, Macaóban és Shanghaiban.
Holócsi István 1924-ben indult Peruba, de nem bírta a klímát, így hamarosan meg is halt. Czezárovits Balázs a brazíliai Mato Grossóba került. Cuiabában rábízták a meteorológiai obszervatóriumot, majd matematikát, fizikát és kémiát tanított a sao paolo-i főiskolán, emellett a kivándorolt magyarok, majd a katonakórház lelkigondozását is elvállalta.
A magyarok kivándorlása Kubába a húszas évek elején kezdődött, és akkoriban mintegy kétezer katolikus magyar élt Kubában, akiknek nagy része a Felvidékről és Erdélyből vándorolt ki a könnyebb megélhetés reményében. A magyar kolónia ellátására több szalézi is indult kubai misszióba. Erdei Ferencet 1927-ben küldték elöljárói Kubába, 1937-ben hazalátogatott, és mint az ottani szalézi intézet prefektusa még öt magyar szalézit vitt magával Habanába. Sági Pál, Merész Ferenc és Német András papnövendékek, Mészáros Imre testvér és Csekei István jelölt nagy segítséget jelentett, hiszen teológiai tanulmányaik mellett a gyermekekkel is tudtak foglalkozni.
1936-ban öt magyar szalézi misszionáriustól vettek búcsút. Közöttük volt Vándor József újmisés, Kökény Ernő teológus és Nagy József testvér, aki később Japánban elektromérnöki diplomát szerzett és nagy megbecsülésben volt része. Varga Bertalan 1936-tól működött Indiában, Shillongtól Calcuttáig sok helyre vitte el az Evangélium örömhírét.
Erdő Ferenc 1937-ben indult Japánba, ahol 46-ig dolgozott majd rövid ideig Shanghaiban és a Szentföldön működött. 1940-ben sikeres missziós kiállítást rendeztek a munkatársak az óbudai Szent Alajos Házban, aminek a jövedelme a misszióké volt. Ennek anyagát Erdő Ferenc küldte Japánból.
1938-ban, amikor negyedszázados magyarországi jelenlétüket ünnepelték a szaléziak, 28 magyar szalézi szolgált misszionáriusként távoli országokban.
1941-ben Kerécz József muraközi származású magyar szalézi misszionáriust a Szentszék kinevezte a csaotungi (Kína) szalézi misszió apostoli adminisztrátorának.
1946-ban Argentínában Proszt János; Brazíliában Auer László, Csezarovics Balázs és Domitrovics József; Ekvádorban Milibák Károly; Grenadában Porgeth Imre; Hong Kongban Kapczár János; Indiában Varga Bertalan; Japánban Nagy József; Kubában Csekey Ferenc, Erdei Ferenc, Gerlinger János, Gombos Antal, Horváth Vince, Kiss Kálmán, Lajos Sándor, Mészáros Imre, Németh András, Sághy Pál, Vándor József, Vass János és Végh Bertalan; Kínában Kirschner Antal és Erdő Ferenc; USA-ban Csík Pál, Venezuelában pedig Makra Mihály öregbítette a magyar szaléziak jó hírét.
Vándor József atya becsületet szerzett messze idegenben a magyar népnek és dicsőséget a szalézi rend számára. Boldog Sándor István mellett ő a másik magyar szalézi, aki a szentség felé halad, boldoggá avatási eljárása folyamatban van.
1950-ben, amikor itthon szétzavarták a szerzeteseket, a szalézi missziókban külföldön 26 magyar szalézi tevékenykedett, közöttük egy püspök és hat szerzetes testvér, legtöbben Kubába és Kínába vitték el az evangéliumot, de működtek más közép- és dél-amerikai országokban, Kanadában és Indiában is.
1996-ban hosszú évek után ismét egy magyar szerzetes-növendék indult misszióba: Nádudvari Géza búcsúztatása szeptember 29-én volt Torinóban. Úticélja Ghána. Sajnos Géza testvér egészségügyi okokból néhány év múlva hazajövetelre kényszerült, de misszionáriusi szíve azóta sem felejtette el azokat az éveket, amikor Afrikában szolgált.
Szaléziak.HU
