Főoldal / Szalézi világ / Nevelés és evangelizálás ma a digitális élőhelyen – negyedik rész
Nevelés és evangelizálás ma a digitális élőhelyen – negyedik rész
2022-12-01 Csütörtök | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Gildasio Mendes atya, a tömegtájékoztatásért felelős főtanácsos cikksorozatának negyedik részét mutatjuk be, amelynek célja, hogy ablakot nyisson a digitálisról alkotott képünkre a hatalmas technológiai átalakulások összefüggésében.
Hogyan lehet ma a digitális élőhelyen oktatni és evangelizálni? Sokan feltesszük magunknak ezt a kérdést. Az Egyház és a Szalézi Kongregáció arra hív minket, hogy többet tudjunk meg erről az élőhelyről és arról, hogyan evangelizáljuk.
Ma gyakorlatilag az internet és a közösségi hálózatok új térképet alkotnak a kapcsolatok, a politika, a gazdaság és a kultúra világában. Keresztényként lakni ebben a környezetben, és mindenekelőtt evangelizálni az embereket nem egyszerű feladat. El kell mélyítenünk, meg kell ismernünk és ki kell szélesítenünk látásmódunkat arról, hogy miről is szól ez a digitális univerzum.
E sorozat negyedik részében a digitálisnak egy tágabb látásmódját szeretném bemutatni, ahol az internet például nem csupán egy digitális technológiai tér, és ahol a közösségi hálózatokon belüli emberi kapcsolatok valami mélyebbet érintenek az emberi személyben.
A negyedik rész célja, hogy kinyisson egy ablakot, amely lehetővé teszi számunkra, hogy a nagy technológiai átalakulások összefüggésében kiszélesítsük a digitálisra vonatkozó szemléletünket, megtartva főszereplőként az emberi személyt. Egy fordulat a digitális kezdetben a média kulturális és rituális dimenzióival.
Szeretnék néhány egyszerű állítással kezdeni, amelyek segíthetnek belépni ebbe a témába.
A betegség az emberi valósághoz kapcsolódik. A szerelem egy mély emberi érzés kifejeződése. Az étel, a zene, a foci, az öltözködés, a születésnap vagy a vallási ünnepek megünneplése emberi és kulturális kifejezések. A halál az antropológiai valóság kifejeződése.
Ez a feltevés alapvető fontosságú annak megértéséhez, hogy a kommunikáció minden dimenziójában - a személyközi, társadalmi, közösségi és virtuális szinteken - központi gyökere az emberi személy, beágyazva a kultúrájába és rítusaiba, amelyek feltárják az ember erejét és gazdagságát. Továbbá a virtuálisnak ez a szemlélete, amely az ember tágabb fogalmából indul ki, segít elkerülni a személy és a digitális, a fizikai és a virtuális valóság, az offline és az online közötti dualizmust.
A virtualizációnak ez a szélesebb körű, antropológiai nézőpontból történő szemlélete szélesebb körű értelmezési lehetőséget ad a virtuális valós időnk és terünk számára, így megváltoztatva azt, ahogyan néha értékeljük például az internetfüggőséget, a távmunka és a jelenlét közötti kettősséget, az új vagy hagyományos módszerekkel történő oktatást.
Ez a kérdés egy külön, mélyebb tanulmányt érdemel. Itt csak néhány olyan pontot szeretnék bemutatni, amelyek segítenek abban, hogy az emberi rituálék, szimbólumok, művészet, kulináris és mítoszok felől bővítsük a virtuálisról alkotott képünket.
Én személy szerint az internetet az emberi és kulturális rituálék hatalmas hálózataként definiálom. Az interneten megtaláljuk a művészetet, a konyhaművészetet, a politikát, a divatot, a sportot, a zenét, a filmeket, a vásárlást, az emberek közötti kapcsolatokat, a mindennapi életre vonatkozó információkat, a vallási tartalmakat, az élet és a halál rituáléit. Az ember azért kommunikál, mert mindig keresi az értelmet, a szabadsága és az álmai kifejezésének módját.
A digitális értelmezését antropológiai és kulturális jelenségekből kiindulva javasolják, mint például a nyelv és kódjai, mint a digitális kommunikáció alapvető elemei, a szimbólumok, mint a digitális nyelv metaforái, valamint a mindennapi élet társadalmi rituáléi (párbeszéd, találkozók, összejövetelek), mint az interaktivitás megteremtésének módja. Az online világ hatalmas mozaikjában a szociokulturális elemek valóságos hálózatát találjuk, amelyek az emberek sajátosságai.
Amikor a divatról, ételekről, zenéről, játékokról beszélünk, antropológiai szempontokról beszélünk, vagyis arról, hogyan lehet megérteni az embereket a kultúrájukon belül. Az egyik kutatási szegmens, amely nagyon növekszik ezen a területen, a digitális etnográfia és a netnográfia.
E tekintetben érdekes, és további kutatásokat és tanulmányokat érdemel, hogy az emberek hogyan használták a közösségi médiát a Covid-19 válság idején, akár információszerzésre, akár mások segítésére, akár arra, hogy kifejezzék gyászukat és együttérzésüket az áldozatok hozzátartozóinak, akár arra, hogy aggodalmukat fejezzék ki a vírussal kapcsolatban. Ráadásul egy emberi jelenség (a betegség) lett az oka annak, hogy a kommunikáció, az online jelenlét, a virtuális közösségben való részvétel iránti érdeklődés fokozódjon.
Ezért kell az internetre úgy tekintenünk, mint életünk részére, az emberi rituálék kifejeződésére és kiterjesztésére. Úgy gondolom, hogy ezekből a rituálékból, ezekből az antropológiai és kulturális elemekből jobban megérthetjük, hogy mi történik a kommunikáció univerzumában és a változó világban. Emellett arra is felszólítanak bennünket, hogy kísérjük figyelemmel a technológia fejlődését. Az 5G például újabb nagy változást hoz majd a kommunikációnkban, különösen azáltal, hogy gyorsabb hozzáférést tesz lehetővé, nagyobb adat- és információkezelési kapacitással.
A mobilinternet a világon mindenütt terjed. A kommunikáció világa magában véve egyszerű. A digitális átalakulás sebességét figyelembe véve azonban mindig fontos, hogy kísérjük és oktató választ adjunk arra az újdonságra, ami ezen a területen van és lesz.
Úgy gondolom, hogy az oktatás és a digitális technológia közötti párbeszéd alapvető fontosságú az új generáció és a jövő generációi számára. Mert a digitális antropológiai szemlélete fontos a mai oktatás számára. A digitális környezet antropológiai szemlélete lehetővé teszi számunkra a nyitottságot egy rendszerszintű, emberi és kulturális párbeszédre a technológia és a digitális környezet dinamikájával.
Úgy vélem, ahogy már korábban is mondtam, hogy az emberek azért keresik a közösségi hálózatokat, hogy megosszák életük olyan elemeit, amelyek jellemzően kulturális kifejeződések, mint például a konyha, a zene, a divat, a festészet, az irodalom, a játékok, a társas kapcsolatok, a baráti kapcsolatok, a szeretet, a szexualitás, az élet és a halál rituáléinak megélése. Más szóval, az internet az a hatalmas élőhely, ahol az emberek megtapasztalják azokat a rituálékat, amelyek a hétköznapi életük részét képezik.
A közösségi média olyan, mint az élet meghosszabbítása, amely rituálékból áll. E rituálék nélkül az internet üres lenne, nem lenne vonzó a kapcsolatok kialakításához vagy akár a böngészéshez. Az élet, a kultúra és a társadalom rituáléi táplálják a virtuális univerzumot.
Mit tett az Amazon? Online rendszerezte azokat a termékeket és dolgokat, amelyeket általában a boltokban találunk. Mi a Tik Tok egyik nagy sikere? A kommunikáció az akciójeleneteken keresztül, ami szabadságot ad a mindennapi élet rituáléinak, például a táncnak a virtuális kifejezésére. Mi mozgatja a Spotify-t? A zene, a művészi kifejezés, a kulturális kifejezés, a rituálék. Mit tett a Spotify? A zenét online elérhetővé tette.
Nyilvánvaló, hogy miután a zenét digitalizálták, és az új virtuális dinamikával (mint például a hiperlink) a technológia előnyben részesítette a sebességet, a fájlok, adatok, interaktivitás, azonnaliság megszervezésének képességét, és mindezt elérhetővé tette bárki számára, aki online csatlakozik.
A pedagógia és a digitális világ közötti párbeszéd szintjén a játékok és a művészet fontosságát hangsúlyozom. A művészet (zene, színház, tánc, festészet) és a játék a pszichodinamika elemeit, a többszörös intelligencia és az idegtudomány szempontjait, valamint esztétikai és technikai szempontokat kínál. A művészet technikai struktúrája például numerikus és geometriai, esztétikai adatokat, valamint annak teljes pszichológiai és pedagógiai gazdagságát kínálja; technikai elemeket, mint a design, interfészek, rendszerek, virtuális eszközökben és terekben található geometriai elemek, valamint pszichológiai, kognitív, affektív és neurológiai struktúrákat.
Hiszem azt is, hogy a pedagógus jelenléte az emberi kapcsolatokon keresztül képes baráti kötelékeket teremteni, az emberi pszichológia vízióival, az érzelmi intelligenciával az emberi érzékenység és intuíció kifejeződésében. Az emberi kapcsolatok valóban alapvetőek a nevelésben.
Az emberi személy és a digitális közötti integrált párbeszéd iránti elkötelezettség mindig széleskörű, nyitott és interdiszciplináris tekintetet vagy szemléletet igényel. Ez a hozzáállás lehetővé teszi a napjainkban nélkülözhetetlen interdiszciplináris párbeszédet.
E sorozat ötödik részében két bibliai szöveg, az emmauszi tanítványok és a Jó Pásztor alapján szeretném bemutatni a kommunikáció módszertanát a digitális élőhelyen. Célunk, hogy olyan utakat keressünk, amelyek elősegítik a digitális tér széles körű szemléletét, az evangélium üzenete és módszertana közötti integrációt keresve, hogy párbeszédet folytathassunk a digitális élőhelyen élő személyekkel.
ANS-Róma/Szaléziak.HU
