Főoldal / Szalézi világ / Olaszország – Az új rendfőnök látogatása a fiatalkorúak börtönében
Olaszország – Az új rendfőnök látogatása a fiatalkorúak börtönében
2025-04-04 Péntek | #Szalézi világ
rendfőnök • börtön • látogatás • Fabio Attard •
Első nyilvános látogatására a szaléziak új rendfőnöke, P. Fabio Attard a torinói Ferrante Aporti fiatalkorúak börtönét választotta. Április 3-án, csütörtökön meglátogatta a Corso Unione Sovieticán található intézetben bebörtönzött fiatalokat. A fiatalkori bűnözés mögött a Don Bosco Szaléziak a szegény és elhagyott fiatalok szenvedését látják.
"Szenvedély Jézus Krisztus iránt, elkötelezettség a fiatalok mellett. Hűségesen és prófétaian megélni szalézi hivatásunkat" - ez a témája a szaléziak 29. Egyetemes Káptalanjának, amelyet jelenleg a valdoccói Anyaházban tartanak. Körülbelül 220 káptalani tag, a 136 nemzet képviseletében, ahol a Don Bosco fiai jelen vannak, március 25-én megválasztották az új rendfőnököt, P. Fabio Attardot. A Remény jubileumával és a 2025-ös strennával összhangban („Horgonyozzunk le a reményben és zarándokoljunk a fiatalokkal együtt”) úgy döntött, hogy először találkozik a „csintalan és küszködő fiatalokkal”, ahogy Don Bosco nevezte, „akiket ma felkeresni indul.”
Április 3-án, csütörtökön délelőtt P. Attard a torinói Ferrante Aporti fiatalkorúak börtönébe ment, hogy találkozzon az őrizetbe vett fiúkkal, akik többsége külföldi, szalézi lelkésztársa P. Silvano Oni kíséretében.
„Itt született meg Don Bosco megelőző módszere” – magyarázta Attard atya: „Torinóból pedig, ahol a szalézi karizma megszületett, továbbra is a kevesebbet kapott fiatalok mellett szeretnénk kiállni, mert – ahogy alapítónk is ajánlotta – minden fiatalban, még a legszerencsétlenebbekben is ott van a jóság elérhető pontja, és a nevelőnek az az első dolga, hogy megtalálja ezt a pontot, a szívnek ezt az érzékeny húrját és használja azt.”
Éppen az Ifjúság Szentje – emlékezik vissza a rendfőnök –, aki az Oratórium emlékirataiban meséli el, hogyan értette meg, hogy a 19. századi Torinóban, sok hasonlósággal a mai globális perifériákkal, hogy reményt kell adni a legkiszolgáltatottabb és legszegényebb fiataloknak. „Ahogy elnéztem a 12-18 éves, egészséges, erős, értelmes fiúk seregét, és láttam őket tétlenül, tetvesen, testi-lelki nélkülözésre kárhoztatva, valóságos iszonyat vett erőt rajtam” – írta Don Bosco.
„Ki tudja – gondoltam –, ha ezeknek a fiúknak volna egy barátjuk odakint, aki törődne velük, segítene nekik, ünnepnapokon a vallásról beszélne nekik, akkor nem tudnák-e távol tartani magukat a romlástól, vagy legalábbis nem volnának-e kevesebben köztük, akik újra a börtönben kötnek ki? Elmondtam ezt a gondolatomat Don Caffassónak, majd az ő tanácsait és útmutatásait követve tanulmányozni kezdtem a megoldási lehetőségeket, az Úr kegyelmére bízva az eredményt, hisz nélküle minden emberi erőfeszítés hiábavaló.”
1855-ben volt a „Generalában” (a torinói fiatalkorúak börtönének akkori neve, ma „Ferrante Aporti”): itt látogatta meg Don Bosco a fogva tartott fiúkat. A velük játszva és beszélgetéssel eltöltött délutánok alapján találta ki a megelőző módszert – amire az intézmény folyosóin egy neki szentelt emléktábla is emlékeztet.
Emiatt a „Ferrante” lelkészei azóta is szaléziak, és Don Bosco nyomdokaiba lépve, mint az összes szalézi oratóriumban világszerte, arra törekednek, hogy szeressék a fiatalokat: „Egy jótékony pillantással és egy bátorító szóval többet lehet elérni, mint sok dorgálással” – írta a szent. „Végül is - zárja mondandóját P. Attard - Ferenc pápa azzal, hogy a Rebibbia börtönben a Szent Péter-bazilika után megnyitotta a második szent kaput, megmutatta nekünk, hová kell reményt és vigasztalást vinnünk.”
Marina Lomunno - La Voce e Il Tempo
ANS-Torino/Szaléziak.HU
