Főoldal / Szalézi világ / Olaszország – Don Bosco visszatért a fiúk börtönébe
Olaszország – Don Bosco visszatért a fiúk börtönébe
2023-02-04 Szombat | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
Történelmi esemény, irgalmassági tett, erőteljes gesztus, a szeretet cselekedetet teljesen Don Bosco stílusában: február 1-jén, szerdán délelőtt Ángel Fernández Artime szalézi rendfőnök látogatást tett a torinói „Ferrante Aporti” Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetében (IPM). Egy esemény, amely sokféle jelentéssel bír, hiszen ez volt egykor az a bizonyos "Generala" büntetés-végrehajtási intézet, amelyet Don Bosco oly sokszor meglátogatott, és ez a hely inspirálta őt arra, hogy oratóriumokat nyisson a fiatalkori bűnözés ellenszereként.
"Mikor jössz vissza?" A „Ferrante Aporti”-ban fogva tartott 34 fiú egyikének könnyes a szeme, ahogy köszönti Don Bosco tizedik utódját, aki éppen a Corso Unione Sovietica-i fiatalkorúak börtönében akarta lezárni a fiatalok Szentjének ünnepségét. És nincs jelentősebb hely a „Ferrante”-nál, hogy megértsük Don Bosco karizmáját, aki azt mondta: „Nekem elég, hogy fiatal vagy, hogy nagyon szeresselek”, ahogy Don Artime felidézte, amikor egyenként üdvözölte a fiúkat, és érdeklődött a történetükről és származásukról: "román vagyok", "egyiptomi vagyok", "tangeri vagyok".
"Jártam már a ti gyönyörű országotokban, hogy meglátogassam a közösségeinket és a fiataljainkat. Ismerek néhány szót a nyelveteken: spanyol vagyok, Galíciában születtem, halász fiaként...Teológiát és filozófiát tanultam, de sokkal többet tudok a horgászatról, mint amennyit apám megtanított." Így mutatkozott be a rendfőnök a rekreációs teremben összegyűlt fiúknak, néhány „bans” és Don Boscóról szóló jelenet után, amit a Colle Don Boscó-i szalézi novíciusok vezettek, akik minden pénteken tanáruk, Enrico Ponte atya kíséretében animálják "a rácsok mögötti udvart".
„Ezért választottam 43 éve, hogy szalézi leszek – folytatta a rendfőnök –, orvos szerettem volna lenni, de aztán megértettem, hogy Don Bosco hívott, hogy törődjek a legkisebbek lelkével, mert nincsenek jó és rossz fiúk és lányok, hanem csak olyan fiatalok, akiknek kevesebb jutott, és ahogy szentünk mondta: „minden fiatalban, még a legnyomorultabban is van egy pont, ahol fogékony a jóra, és a pedagógusnak az az első kötelessége, hogy megkeresse ezt a pontot, a szívnek ezt az érzékeny zsinórját, és profitáljon belőle. Ezért szeretjük mi, szaléziak a fiatalokat. Mindannyian hibázhatunk, de ha hiszel magadban, bízol a nevelőidben, akkor jobban túlteszed magad rajta. Az az álmom, hogy Szentünk ünnepén találkozzunk Valdoccóban azokkal a fiatalokkal, akiket tegnap köszöntöttem."
Don Artime látogatása azért történelmi jelentőségű, mert Don Bosco utódai közül egy sem lépett be soha a „Ferrantébe”: a találkozás azokkal a fiúkkal, akiket először a torinói Carceri Senatorie börtönben tartottak fogva 1841-ben, majd 1855-ben a „Generalában” (ez volt a neve akkoriban a kiskorúak javítóintézetének) volt az a szikra, amely arra késztette a torinói szentet, hogy „megelőző” megoldásokat dolgozzon ki arra a zűrzavarra, amelybe a torinói perifériákon serdülők ezrei kerültek. Ez a „Generala, " ahová lelkivezetője, Giuseppe Cafasso hívta meg, és ahol többszöri látogatások után megszületett a „megelőző módszer”, nevelési rendszerének egyik pillére, amely Don Boscót az „oratóriumok szentjévé” tette.
Don Bosco megérezte, hogy ha van egy szilárd család, egy barátságos közösség és egy iskola értelmes, gondoskodó felnőttekkel, nem lennének börtönök. És azokból a délutánokból, amelyeket a "szemtelen és veszélyes fiatalokkal" töltött, a szent feltalálta az oratóriumot. Valóban, amint a rendfőnök felidézte, Don Bosco még engedélyt is kért, hogy magával vigye a fiúkat egy kirándulásra: "A Generala igazgatója beleegyezett, de egy feltétellel: ha csak egy fiatalember nem tér vissza, Don Bosco börtönben végzi, de mindenki visszatért a cellájába. Szavak, amelyek szíven ütötték a fiúkat, akik szó nélkül hallgatták Don Artimét, ami itt nem megszokott – kommentálták a találkozó végén a pedagógusok és a tisztek.
Don Bosco karizmájának jelenléte a „Ferrantében” sohasem vallott kudarcot és nem halványult el: az intézet legrégebbi szárnyában tábla emlékezik meg a „Generalában” tett látogatásairól, és hagyomány, hogy a börtönlelkészek szaléziak. A „történelmi” káplánok közé tartozik a szeretett Domenico Ricca atya, aki tavaly ment nyugdíjba több mint 40 év szolgálat után. Helyét rendtársa,. Silvano Oni atya vette át, aki Picco Gabriella igazgatóhelyettes, nevelők, tanárok és oktatók közreműködésével szervezte meg a rendfőnök látogatását.
„A napokban levelet fogunk küldeni Ferenc pápának – jelentette be Silvano atya – a betlehemről készült fotókkal, amelyeket karácsonykor rendeztünk be a fiúkkal, akiknek többsége nem keresztény: ezért ez egy olyan betlehem, amelyben a szereplőknek nincs arcuk. A kunyhó felé egy csónak közeledik a tengeren sok fiatal migránssal, mint néhány itteni fiú, akik elhagyták a földjüket, és itt vannak egyedül és a törvénytelenség áldozatai. Az ő mentőövük egyelőre mi vagyunk. És a rektorndfőnökhöz intézett kérés, hogy térjen vissza közéjük, annak a jele, hogy Don Bosco még mindig szól a manapság legsérülékenyebb fiúk szívéhez."
ANS-Torino/Szaléziak.HU
