Főoldal / Szalézi világ / Olaszország – Nevelés szívvel – otthon
Olaszország – Nevelés szívvel – otthon
2020-04-30 Csütörtök | #Szalézi világ | ARCHIVÁLT
nevelés • járvány • Olaszország •
A szenvedély, amely a növekedés eszközévé válik, valamint a bizalom útja, amely a hit és az adás útjává válik: mindez jelen van egy fiatal önkéntes, Chiara tanúságtételében, aki a közszolgálat keretében önkéntes munkát végez a római XI. Piusz oratóriumban.
Már egy ideje a fejemben motoszkál az elképzelés, hogy egy musicalt állítsak színpadra, de nem tudtam, hogyan lehetne megvalósítani ezt a projektet, és hogy mennyi anyagi áldozatot követel: elképzelhetetlen volt olyan kevés eszközzel, amivel mi rendelkeztünk.
A "véletlen" esetek sorozata akkor kezdődött, amikor Massimiliano Dragani atyával és az ő "XI. Piusz" oratóriumával találkoztam. Csatlakoztam egy csoporthoz, mint musical „koreográfus”, majd a Szentföldre tett kirándulás után Massimiliano atya javasolta, hogy közszolgálati önkéntesként vegyek részt az oratóriumban.
A szolgáltatást 2020 januárjában kezdtem meg a XI. Piusz Szalézi Intézetben, Giuliával együtt. Azonnal felvállaltuk a kihívást, szabadidős tevékenységeket és műhelyeket szerveztünk a tizenéveseknek. Nem volt hiány a vigasztalás, a pihenés és a beszélgetések pillanataiban, amelyek segítettek bennünket, hogy olykor egészen drámai módon belopakodjunk az életünkbe.
Minél több nap telt el, annál jobban éreztem, hogy a serdülőkor periódusát, a teljes bizonytalanság időszakát tapasztalom meg. Minden nap 15.30-kor elindultam otthonról nagy érzelmi csomaggal és nagy önbizalommal az oratórium felé, hogy elkísérjem a gyerekeket, szembesülve a kérdéseikkel. Tudatában voltam annak, hogy nem tudom nekik megadni a válaszokat, de el tudom kísérni őket.
Amikor az első járványügyi rendeletet kiadták, elkezdtük körbejárni a környéken lévő parkokat, hogy játszhassunk a fiatalokkal, beszélgethessünk, és harapnivalót készítsünk nekik... más szóval, hogy ne hagyjuk el őket. Sajnos ez a projektünk csak néhány napig tartott, mert később új rendeletet adtak ki, amely nem engedte meg, hogy elhagyjuk az otthonunkat.
Átalakítottuk a projektünket, hogy az otthonunk elhagyása nélkül, „a szívünkben” folytassuk a munkánkat. Felszereltük magunkat online platformokkal, hogy meg tudjuk hallgatni a fiatalokat.
Minden vasárnap a szentmisét követően élőben találkoztunk a Zoom-on, hogy együtt gondolkodjunk az evangéliumról, míg a hét többi napján fejtörőket, különféle csoportos tevékenységeket és műhelymunkákat indítottunk. A fiatalok pozitívan reagálnak ezekre a találkozókra, mert szórakoztatóak, de konstruktív módon építik kapcsolatainkat, bekapcsolódtak, és hozzátenném, hogy vidámak és egységesek maradtak a legnehezebb pillanatokban is. A legszebb dolog az, hogy ezek a találkozások a jelenlét bizonyosságának jelévé is váltak.
Szerintem ez az időszak egyedülálló növekedési lehetőség. Megkaptuk ezt a lehetőséget, hogy felfedezzük mindannak a szépségét, amit korábban magától értetődőnek vettünk.
Minden nap köszönetet mondok az Úrnak, hogy megengedte nekem, hogy közszolgálati önkéntessé váljak, és ez lehetővé tette számomra, hogy e szívből jövő nevelés révén megújítsam a hitemet.
ANS-Róma/Szaléziak.HU
