Pápua Új-Guinea –Szentté avatják ToRot Szent Pétert, Melanézia első szentjét
2025-10-14 Ma | #Egyház
2025. október 19-én szentté avatnak hat boldogot, köztük Peter ToRot pápua világi hitoktatót és katekétát, Boldog Maria Troncatti nővérrel, a Segítő Szűz Mária leányával együtt. Ő lesz a Melanéziai Egyház első szentje, és további öröm és büszkeség forrása a virágzó helyi Szalézi Család számára.
Szent II. János Pál pápa 1995. január 17-én Port Moresbyben boldoggá avatta ToRot Pétert. Boldoggá avatása után számos csodát tulajdonítottak közbenjárásának. Szentségének hírneve ma már széles körben elterjedt Óceániában.
Szentté avatásának ügye azonban évek óta holtponton volt. Az egyik fő nehézséget Pápua Új-Guinea szóbeli kultúrája jelentette. Nagyon nehéz dokumentálni a kért csodát, mivel kevés olyan kórház van, amely biztosítani tudja az állítólagos csodálatos gyógyulás bizonyításához szükséges tudományos dokumentációt, és mivel a helyi lakosság kultúrája főként a szóbeli kommunikáción alapul, ami megnehezíti a csodák írásos rögzítését. Pápua Új-Guinea és a Salamon-szigetek püspökei kérték, hogy a szentté avatáshoz szükséges csodát mellőzzék.
2024. március 22-én Ferenc pápa felmentést adott a hivatalos szentté avatási eljárás alól, amelyhez az Egyház rendszeres vizsgálatot és a hozzá tartozó csodát követel meg. Ezzel a felmentéssel a pápa gondos vizsgálat után elismer egy már egy ideje fennálló áhítatot anélkül, hogy megvárná a csoda elismerését. Ferenc pápa ugyanezt tette XXIII. János esetében is, akit évtizedek óta tartó világméretű szentségi hírneve alapján szentté avattak, anélkül, hogy második csodát is elismerték volna. XIV. Leó pápa első konzisztóriumán Pieter ToRot szentté avatását Boldog Maria Troncattival és más boldogokkal együtt a 2025. október 19-i Missziós Világnapra tűzte ki.
Az 1912. március 5-én született Péter keresztény neveltetésben részesült, majd hitoktató lett; életét a szeretet, az alázat és a szegények és árvák iránti elkötelezettség jellemezte. Pápua Új-Guinea japán megszállása alatt, a második világháborúban Péter továbbra is felkészítette a párokat a házasságra, miközben a misszionáriusokat bebörtönözték. Amikor lelkipásztori tevékenységét betiltották, titokban folytatta apostoli munkáját, teljes tudatában annak, hogy életét kockáztatja.
Peter ToRot eucharisztikus áhítata is rendkívüli. Elvitte az Eucharisztiát népének, miközben a misszionáriusok a japán császári hadsereg foglyai voltak. Rendíthetetlenül védte a házasság szentségét és ellenezte a poligámia gyakorlatát, sőt, még idősebb bátyjával is szembeszállt, aki második feleséget vett. Utóbbi feljelentette a japán rendőrségen, Pétert pedig két hónap börtönbüntetésre ítélték, ahol 1945 júliusában a japán hadsereg mérgezése következtében meghalt.
Peter ToRot melanéziai volt. A katolikus hit mélyen átitatódott benne. Hitoktatóként mély tisztelettel végezte kulturális örökségét, és olyan módon, amely visszhangra talált közösségében. Ugyanakkor nem habozott megkérdőjelezni a Jézus Krisztus tanításaival ellentétes hagyományos gyakorlatokat.
Peter ToRot szentségi útja erőteljesen megerősíti azt, amit Szent II. János Pál az Ecclesia in Oceania kezdetű szinódus utáni buzdításának 10. pontjában írt: „ Jézus útja mindig a misszió útja; most arra hívja követőit, hogy hirdessék újra az evangéliumot Óceánia népeinek, hogy a kultúra és az evangélium hirdetése kölcsönösen gazdagító módon találkozhasson, és hogy a Jóhírt mélyebben meghallják, elhiggyék és megéljék ”.
Peter ToRot hivatalos portréját, amelyet a kanonizáláson használnak, a neves spanyol művész, Raul Bersoza Fernandez készítette.
Peter ToRot szentté avatása egyben meghívás az egész Szalézi Társaság és a Szalézi Család számára, hogy növekedjenek az óceániai egyház iránti tudatosságban, különösen Melanéziában, ahol Don Bosco 51 fia 9 jelenléttel Pápua Új-Guineában és a Salamon-szigeteken alkotja a Boldog Rinaldi Fülöp Vizitatóriát.
Rövid életrajz
Forrás: Magyar Kurír
Peter To Rot szülei felnőttként keresztelkedtek meg – Pápua Új-Guinea elsőgenerációs keresztényei közé tartoztak. Édesapja, Angelo To Puia falujuk, Rakunai közösségének megbecsült vezetője volt. Bár a környéken metodista misszió működött, a falubeli emberek többsége a római katolikus vallást választotta, és a vezetőkkel egy időben, ünnepélyes keretek között vették fel a kereszténységet.
Peter 1912-ben született, a harmadik volt a család hat gyermeke közül. Hétéves korától a falusi iskolában tanult. Szorgalmas fiú volt, kitűnt iskolatársai közül, egyébként pedig élte a gyerekek megszokott életét: sportolt, játszott a barátaival, ministrált és segített otthon a házimunkában. Kamaszként is jámbor és szerény volt, ezért felmerült a plébánosban, hogy esetleg a papi hivatás felé tereli. Peter édesapja azonban még nem látta elérkezettnek az időt, hogy a népéből valaki pap legyen, de beleegyezését adta, hogy fia hitoktatónak tanuljon.
Peter 1933-ban szerezte meg a diplomát. A falujukban kapott állást, és nagy lelkesedéssel vetette bele magát a munkába. Mivel ismerte a helyi emberek életét, sokat tudott segíteni nekik abban, hogyan élhetik meg a hitet a mindennapokban. Különös érzéke volt, hogy felismerje lelki problémáikat. Látogatta a betegeket, és a felnőttek hitoktatása mellett a plébániai iskolában is tanított.
1936-ben feleségül vette Paula Ja Varpitot. Három gyermekük született, de csak egy érte meg a felnőttkort. Peter büszke apa volt, és a helyi hagyományoktól eltérően sok időt töltött gyermekeivel.
1942-ben a háború elérte falujukat, a japán hadsereg megszállta a szigetet. A papokat és a misszionáriusokat fogolytáborokba zárták. A plébános Peterre bízta a közösséget. Ő is félt, de lelkiismeretesen végezte feladatát: látogatta a betegeket, a haldoklókat, és továbbra is tanított. Bátorította azokat, akik elbizonytalanodtak a hitben: „Ez nagyon nehéz idő, és mindenki fél, de Isten, a mi Atyánk velünk van.” Mindennap összehívta az embereket közös imára.
Amikor elkezdődtek a bombázások, a közeli barlangokba vezette a falu lakóit, és kisebb csoportokban rejtőztek el. A szigeten élők korábban még csak nem is láttak repülőgépeket. Peternek ezekben a nehéz napokban is sikerült lelket öntenie az emberekbe. Amikor a japánok látták, hogy a háború számukra kedvezőtlen irányba halad, úgy gondolták, a helyiek imái miatt állnak vesztésre. Büntetés terhe mellett megtiltották a vallásgyakorlást. Amikor a rendelkezés megérkezett a faluba, Peter felszólalt: „A japánok nem tilthatják meg nekünk Isten szeretetét.” Továbbra is tanított és vezette az imákat.
A japán hatóság azt is rendeletbe adta, hogy a helyieknek – a régi szokások szerint – több feleségük is lehet. Így akarták aláásni a hitet az emberekben. Peter azonban kiállt a keresztény értékek mellett, és közösségében megtiltotta a többnejűséget, illetve elvárta, hogy ha valaki megnősül, pap híján ő legyen jelen a szertartáson.
Peter intézkedései hamarosan a japán hatóság tudomására jutottak. Két férfival együtt letartóztatták. Mindhármukat megverték és börtönbüntetésre ítélték, amelyet a falu közelében lévő fogolytáborban kellett letölteniük. Petert azonban büntetése lejártával sem engedték szabadon. A közösség vezetői megpróbálták kiszabadítani, de hiába. Annyit engedtek csak meg neki, hogy látogatókat fogadhatott. Felesége, aki akkor várta harmadik gyermeküket, mindennap elment hozzá.
1945. július 7-én este a rabokat, Peter kivételével, kivezették a határba, és kis ünnepséget rendeztek számukra. Ezen nagyon meglepődtek, mert ilyen nem fordult elő korábban. Amikor visszavitték őket a táborba, Petert holtan találták az ágyán. Látszott a testén, hogy lekötözték vagy lefogták, és valamit a vénájába fecskendeztek – egyértelmű volt, hogy kivégezték, majd úgy akarták beállítani, mintha természetes halállal halt volna meg.
Közössége a vezetőknek járó temetésben részesítette, és bár tartottak a japánok megtorlásától, sokan részt vettek a szertartáson.
ANS-Port Moresby/Szaléziak.HU
